Szélesedő egészségügyi Selyemút

Míg Magyarországon a kormányzati kommunikációban a keleti nyitás politikája a vakcina kérdésben is nagyobb hangsúlyt kap a nyugati partnerségnél és fejlesztéseknél, addig nem meglepő módon a nemzetközi politikai élet magasabb absztrakciós szinten tárgyalja a kérdést. Egyre nyilvánvalóbb, hogy olyan gyógyszeripari nagyhatalmak, mint Kína (vagy India) úgy tekintenek a vakcinákra, mint a diplomácia egy sajátos eszközére. Ez nem újkeletű jelenség, egy már a hidegháború óta folytatott gyakorlatról beszélünk. Azok az országok, melyek képesek életmentő eszközöket gyártani és ezekkel ellátni a rászorulókat, befektetésük megtérülését várhatják. Ez a „puha hatalom” mérhető nemzetközi presztízsben, beruházások kedvező elbírálásában, esetenként a szankciók lazításában.

Nem véletlen, hogy a kínai diplomácia nem különösebben kedveli a vakcinadiplomácia kifejezést. Szerintük az antipandémiás tevékenységük nem szól másról, mint a járvány elleni küzdelemben a nemzetközi együttműködés előre mozdításáról, tekintettel a fejlődő országok hozzáférésére és fizetőképességére az oltások méltányos elosztását illetően. Hszi Csin-ping kínai elnök maga is úgy érvel, hogy Kína semmilyen gazdasági vagy geopolitikai érdeket nem kíván érvényesíteni. A kínai elnök a kezdetektől így kommunikál kifelé, már 2020 májusában azon az állásponton volt, hogy a kínai vakcinák a „globális közjót hivatottak szolgálni”. Ezt bizonyítandó jelentette be a kínai külügyminisztérium, hogy 69 ország számára biztosítanak ingyen vakcinákat, és másik 28 országba exportálnak a különböző típusú vakcináikból. Majd Zhang Jun, Kína állandó ENSZ képviselője arról biztosította az ENSZ főtitkárát, António Guterrest, hogy országa 300 ezer adag Covid-19 elleni vakcinát adományoz a szervezet békefenntartói számára, kiemelt prioritással az afrikai misszióra. Ez egy messziről jött ember számára akár érv is lehetne amellett, hogy Kína elhivatott az ENSZ és a multilateralizmus felé.

Ezzel szemben a kínai diplomácia kritikusai okkal gondolják azt, hogy a vakcinák disztribúciója egy következő lépés az „Egészségügyi Selyemút” evolúciójában, valamint egy már épülő, Egyesült Államokkal szembeni tengely megerősítésében. S valóban, Peking küzdelme a pandémia ellen két célt bizonyosan szolgál: egyrészt illusztrálja Kína technológiai, tudományos innovációs erejét, ennyiben autoriter (tudomány)kormányzási modelljének alkalmasságát. Másrészt - ellentétben a nyugati vetélytársakkal - a kínai vakcinákat „egyszerűbb” hűtőszekrényekben is lehet tárolni, ami hatalmas előnyt jelent a fejlődő országok esetében. Főleg, hogy az elérhető adatok és tapasztalatok alapján a kínai vakcinák hasonló mértékű hatékonyságot mutatnak a nyugati vakcinákkal.

Kína a vakcináival vastagon benne van az Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés intenzívebb folytatásában, aminek a megnövekedett globális vakcinakereslet és a nyugati „vakcina-nacionalizmus” teremtett lehetőséget. Mint az ismert, az Egy Övezet, Egy Út Kezdeményezés egy több milliárdos infrastrukturális beruházási platform, melynek a fejlődő országokban bár vannak pozitív hatásai, gyakran jellemzik egyfajta „adósságcsapda” eszközként a diplomáciában. Az alapgondolat szerint Kína – sokszor átláthatatlan – hitelfelvételek mellett nyújt infrastrukturális támogatást fejlődő gazdaságoknak, majd kihasználja a befogadó ország Kínával szembeni adósságát gazdasági, katonai vagy politikai szívességért cserébe.

A kínai döntéshozók minden bizonnyal most törekedtek is arra, hogy az oltóanyag elosztást a kezdeményezés keretében végrehajtott nagy projektek előrehaladásához kössék, és bevonjanak új országokat. Erre csak pár példa: Vang Ji kínai külügyminiszter Fülöp-szigeteken tett látogatása során nemcsak 500 ezer adag vakcinát ajánlott fel, hanem infrastrukturális projektekre 1,34 milliárd dollár értékű kölcsönt is, további 77 millió dollár támogatás mellett. A külügyminiszter mianmari látogatása egybeesett egy 300 ezer adagos kínai vakcinaszállítmányról szóló megállapodással és egy memorandum aláírásával egy 650 kilométer hosszú vasút megvalósíthatósági tanulmányának elkészítéséről. Ezek a sajátos „elköteleződések” nem csak Délkelet-Ázsiára korlátozódnak.

Ha még jobban érteni akarjuk a folyamatot, érdemes egy pillantást vetni azon országok listájára, amelyek már kaptak vagy vásároltak Kínától vakcinát, továbbá hogy mely országokban van rendkívül jelentős kínai érdekeltség és befolyás. Az elsők között érdemes említést tenni azon 12 afrikai nemzetről, ahova már érkezett vakcinaszállítmány. Meg kell említeni a Közel-Keletet is, ahol már több ország is részesült kínai vakcinaszállítmányban. Szükséges Iránt is kiemelni a térség stabilitása és az Egyesült Államokkal folytatott viszonya miatt. Teheránba adomány formájában nemrég jutott el az első kínai vakcinaszállítmány, majd ezt követően érkezett a hír, hogy megállapodás született Peking és Teherán között. Utóbbi keretében a következő 25 évben Kína 400 milliárd dollár értékben invesztál a perzsa államba, viszonzásként Kína gazdasága kedvezményesen jut olajhoz. Így tehát Afrika, Dél-Kelet Ázsia, Dél-Amerika és a Balkán után egy újabb olyan régiót ismerhettünk meg, ahol Kína felvenné a versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal.

Nyilván ma még a járvány egészség- és járványügyi kezelésén van a hangsúly, de a remélt beoltottság-növekedéssel mind nagyobb figyelem lesz azon is, hogy Kína hogyan demonstrálja rátermettségét a globális vezetői szerep átvételére. Ebbe most a vakcina révén vonja be az Európai Unió egyes tagországait, Afrikát, a Közel-Keletet, valamint Ázsiát.

Természetesen Kína nincs egyedül a Covid-19 elleni oltóanyag eszközként történő felhasználásával. Kevesebbet beszélünk India szerepéről, pedig a régióban és globálisan is egy jelentős aktor, amely a globális vakcina-gyártási kapacitás 60 százalékát fedi le. Ezzel szorosabbra is fűzi kapcsolatát dél-ázsiai szomszédjaival, miközben ellensúlyozza Kína egyre növekvő régiós befolyását.

E téren a koronavírus járvány tényleg a globális világrend további átrendeződésének egy új szakaszát nyitotta meg.