Ötezernyolcszáz milliárd forint – a következő egy-két évben az uniós helyreállítási alapból támogatásként ekkora összeget kap Magyarország. Ez az 5800 milliárd a magyar nemzeti jövedelem közel 10 százaléka.
Hatalmas lehetőség pottyant újra az ország ölébe, de félő, hogy ebből a pénzből sem az arra érdemesek/rászorulók, hanem Orbán és legszűkebb köre profitál. Megint. Ugyanis a pénzt garantáltan ez a kormány osztja el, bármi történik is 2022 tavaszán, az országgyűlési választáson. A magyar „demokrácia” szabályai szerint erről a sorsfordító lehetőségről a kormány nem egyeztet, nem kérdezi meg a polgárokat, a civileket, hogy mégis mire költsék azt a temérdek pénzt, hanem a már megszokott módon szétosztják.
Az Unió eleve megkötötte a kormányok kezét, a felzárkózás jegyében a támogatás jelentős részét a digitális és zöld gazdaság fejlesztésére kell ugyanis fordítani. Kétségtelen, a kormány tervei között vannak jó ötletek. Még akkor is, ha a digitalizáció náluk azt jelenti, elviszik a 5G internetet a legutolsó faluba is, de az már fel sem merül, hogy minden arra rászoruló gyerek laptopot és korszerű digitális tananyagot kapjon. Jó ötlet lenne az egyetemek fejlesztése is több ezer milliárd forintból, ha azt nem kapcsolnák össze a NER-es, fideszes káderekkel teli alapítványokkal.
Számos közgazdász, de még a jegybank vezetői is évek óta szajkózzák: Magyarországnak komoly versenyképességi, társadalmi, demokratikus fordulatra lenne szüksége, hogy ne maradjon le a globális versenyben. Ezen fordulatokhoz tervekre lenne szükség, amelyeket rendre nem készített el az elmúlt tíz évben az Unió legdrágább, ám legkevésbé hatékony kormányzata. Most itt a mentőcsomag, és nincsenek rá kész tervek. Azaz marad a minél gyorsabb elköltés, a túlárazás, a kivételezés és a lopás.
Ne legyenek kétségeink: hiába az Unió szigorítása, ahogy eddig is, most is megtalálják majd a módját, hogy úgy tűnjön, mintha a pénzköltésben minden szabályos volna. A kétkedők meggyőzésére pedig majd ott lesz a sikerpropaganda.