Előfizetés

Kilógtak a berber makákók egy német állatkertből

MTI
Publikálás dátuma
2021.04.09. 15:09
Illusztráció
Fotó: MARIJAN MURAT / AFP
A gondozók néhány óra múlva megtalálták és hazavitték az erdő szélén sütkérező majomcsapatot.
Két tucat berber makákó szökött meg a délnyugat-németországi Baden-Württemberg tartományban lévő Löffingen állatkertjéből – közölte csütörtökön a helyi rendőrség.   A cefkóffélék az állatkertben folyó felújítási munkálatokat használhatták ki arra, hogy kilógjanak az intézményből. Löffingen közelében látták őket először csoportosan barangolni. Az első befogási kísérletek sikertelenek voltak, de aztán a gondozóiknak néhány óra alatt sikerült befogniuk az állatkert közeli erdő szélén sütkérező majmokat és visszavitték őket az intézménybe. A berber makákók inkább félénk állatok, egymással kimondottan barátságosak, nem veszélyesek az emberre, ám a rendőrség óva intett attól, hogy a gondozókon kívül bárki megpróbálja etetni vagy befogni őket. A berber makákó Afrikában őshonos, Gibraltáron élő populációja miatt Európa egyetlen majomfaja. 10-30 állatból álló csoportokban élnek. A zömök testű, hét kilogrammnyi állatok mintegy 65-70 centiméter magasak. 

Mellkasveregetésükből felismerhetők a gorillák

MTI
Publikálás dátuma
2021.04.09. 15:09

Fotó: MICHEL GUNTHER / Biosphoto / AFP
A kutatók már sejtették, de most igazolták is: az ütögetés fontos kommunikációs eszköz, egyértelmű jelet küld a test méretéről, ráadásul egyéni, így alkalmas az állatok azonosítására is.
Minél nagyobb egy hím gorilla, annál erőteljesebben tudja verni a mellkasát, hogy jelezze a barátoknak és az ellenségnek, mennyire hatalmas – állapította meg egy új kutatás, amely a gorillák kommunikációját vizsgálta. Mint a tanulmányban leírták: a mellkason való dobolás hatásossága - ahogy eddig is sejtették - az állat méretétől és erejétől függ. A nőstények akkor dobolnak a mellkasukon, amikor felmérik a párjukat, a hímek viszont küzdelemre hívnak a mellkasdöngetéssel. A kutatók szerint a mellkas ütögetése fontos kommunikációs eszköz a sűrű trópusi őserdőben, ahol élnek. A kifejlett ezüsthátú hím gorillák mellkasverését több mint egy kilométerre is meg lehet hallani. Edward Wright, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet tudósa elmondta: hosszú ideje vélik úgy, hogy a mellkason való dobolással akarják kifejezni a gorillák, milyen erősek és ezt a jelzést a hímeknek és nőstényeknek is küldik. A hímek felé ezzel jelzik: 
„figyelj, nagy vagyok és erős, ne kötekedj velem”,

a nőstényeknek pedig azt üzenik: 
„nézd, milyen nagy és erős vagyok, engem választhatnál párodnak”.

Wright hozzátette: kutatásukkal végre tényleg sikerült igazolni, hogy a mellkasveregetés elárulja, milyen nagy a gorilla, az ütés hangja egyértelmű jelet küld a testméretéről. A gorillatársadalomban a csoportokat általában egy hím és több nőstény alkotja. A nőstények mozoghatnak csoportok között, a hímek versengenek a figyelmükért. 
A hím gorilláknál fontos a méret: megjósolja a csoportban betöltött rangot, a harci képességet és a szaporodás sikerét.

A hímek kiskoruktól gyakorolják a mellkasdöngetést, hogy felnőve alkalmazni tudják. A Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmány szerint a nagyobb hím gorillák mélyebb hangot adnak ki, amikor mellüket döngetik. Ez egyértelműen jelzi testméretüket, más szóval a hím gorillák nem tudják átverni riválisaikat. A kutatók szerint a hangok a gorillák gégéje közelében elhelyezkedő légzsák méretétől függnek. Szerepük van a morgásban, a figyelmeztető hangok kiadásában és a nem vokális mellkasverésben is. A kutatásból az is kiderült, hogy különbség van a mellkasra mért ütések tartama és száma között, ami arra utal, hogy
a mellkasverés alapján azonosítani lehet az egyes gorillákat.

A BBC News által ismertetett tanulmány szerint a kutatók a ruandai Vulkán Nemzeti Parkban az ezüsthátú gorillákról készült fényképek és hangfelvételek alapján vonták le következtetéseiket. A fotókat használták a gorillák testméreteinek megállapítására: a lapockáik közötti távolságot a hátuk szélességéből határozták meg. A hangfelvételeket elemezve megmérték a mellkasdöngetés hosszát, az ütések számát és hangfrekvenciáját. Vadon 2008-ban már csupán mintegy 600 hegyi gorilla élt, de a természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően számuk azóta már ezer fölé emelkedett. A gorillák a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda természetvédelmi területein élnek. Továbbra is veszélyeztetik őket az orvvadászok, a térségben fegyveres konfliktusai és az emberekről átterjedő betegségek.

Rekordmeleg volt a permafroszt a svájci Alpokban tavaly

MTI
Publikálás dátuma
2021.04.09. 14:46

Fotó: Shutterstock
A két vagy több éven át fagyott talaj hőmérséklete az elmúlt húsz évben 2019/2020-as télen volt a legmagasabb.
Az elmúlt 20 évben 2019 szeptembere és 2020 október között volt a legmagasabb a permafroszt hőmérséklete a svájci Alpokban – közölte csütörtökön a svájci permafroszt megfigyelő hálózat (PERMOS). A permafroszt az a talaj, amely két vagy több éven át fagyott állapotban marad. Svájc felszínének mintegy öt százaléka alatt van ilyen talaj. A PERMOS honlapján közzétett jelentés kiemelte, hogy a 2019/2020-as tél volt a feljegyzések kezdete óta a legmelegebb időszak az alpesi országban, a hőmérséklet mintegy egy Celsius-fokkal haladta meg a téli átlaghőmérsékletet. A meleg tavasz és a 2020 nyarán tapasztalt két hőhullám aránytalanul negatívan hatott a svájci permafrosztra, amelynek felszíne nagyon meleg volt, és felszín alatt 10 valamint 20 méterrel is meghaladta a talaj hőmérséklete a korábbi rekordértékeket. A földfelszíni hőmérséklet 2020-ban 0 Celsius-fok fölött volt minden PERMOS-mérőállomáson, ami magasabb vagy nagyjából hasonló, mint a korábbi rekordok, amelyeket a szélsőségesen meleg 2003, 2015 és 2018 években mértek. Zermatt közelében, a Stockhorn-fennsíkon 20 méter mélységben a talaj hőmérséklete mintegy 0,8 Celsius-fokkal emelkedett az elmúlt 20 évben. A Murtel-Corvatsch mérőállomáson pedig 10 méter mélységben több mint egy Celsius-fokkal nőtt 20 év alatt.