A szegedi egyetem vizsgálata még nem zárult le, de az tény: a pedagógusképző karon oktató Gulyás László professzor eddig sem a sajtó kérdéseire, sem más nyilvános formában nem próbálta cáfolni, hogy a neki tulajdonított kijelentések valóban elhangoztak.
Márpedig ezek a kijelentések nagyon súlyosak. „Cigányozástól” a „niggerezésig” terjed a skála, vegyítve egy kis szexizmussal és némi homofóbiával, nyilván azért, hogy teljes legyen a kép. Ráadásul aligha egyedi esetről van szó. Jut eszünkbe: miféle lelkület szükségeltetik ahhoz, hogy valaki oktatói munkássága részeként „fekete ribancnak” nevezze az Egyesült Államok alelnökét?
Gulyás László professzor – nem mellékesen a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadója – megbánás helyett mást mutatott. Sértettséget és pökhendiséget. Miután megtudta, hogy hallgatók panaszt tettek ellene, a Szeged.hu beszámolója szerint heveny komcsizás kíséretében javasolta, adja le az óráját az a diák, aki „nem ért egyet a nemzeti, polgári, konzervatív értékrenddel”.
Gyönyörű. A nemzeti és a polgári értékrend hivatkozási alap volt akkor is, amikor nevezett személyt Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesítette idén március 15-én.
Bár a Magyarságkutató Intézet még nem szólalt meg, az egyetem már elhatárolódott a botrányos kijelentésektől, és az államfő is közölte, hogy „minősíthetetlennek” tartja a rasszista szövegeket. Ellenben a kitüntetés visszavonására pillanatnyilag nincs törvényi lehetőség. Szél Bernadett parlamenti képviselő jogszabályi módosítással szeretne változtatni ezen a helyzeten.
Számunkra azonban nem csupán az a kérdés, megfosztják-e végül állami kitüntetésétől a hírhedtté vált professzort. Hanem például az is: kinek jutott eszébe egyáltalán, hogy méltó lehet rá?