„Azon talán lehet vitatkozni, hogy az első kalapból húzott csapatok közül a holland vagy a spanyol válogatott az erősebb, de a többi kalapból egyértelműen a nagyobb játékerőt képviselő válogatottakat kaptuk, nagyon nehéz a csoportunk” – kommentálta a Elek Gábor szövetségi kapitány az április 1-én megejtett tokiói csoportbeosztás sorsolását. És tényleg elég bolond társaságba került a válogatott: az olimpiai címvédő oroszokkal, a legutóbbi világbajnokságon ezüstérmes spanyolokkal, a tavalyi Európa-bajnokságon és a 2016-os olimpián egyaránt ezüstérmes franciákkal, a korábbi világbajnok brazilokkal és a svédekkel kell megküzdeni a továbbjutásért a B csoportban. A hatos első négy helyezettje megy tovább.
De egyáltalán eljuthat-e idáig a válogatott?
Danyi Gábor, a nemzeti csapat szövetségi edzője szerint a sok erős csapatból a francia válogatott kiemelkedik, de az oroszok, a svédek vagy a spanyolok közül is bármelyik együttes elérheti a dobogót. Ebben a viszonyrendszerben kellene egy nagyot gurítania a csapatnak.
De egy olimpiát nem azért rendeznek, hogy a szereplők jól érezzék magukat. Az is hibás felfogás lenne, ha a kijutást, ami önmagában is bravúrral ér fel, a beteljesült vágyak netovábbjaként élné meg a csapat, mert akkor ebből a csoportból nincs tovább vezető út. A női válogatott legutóbbi nemzetközi eredményei után – fogalmazzunk úgy, hogy – nem váltott ki osztatlan elismerést. A 2019-es japán világbajnokságon a 14. hely jutott, míg a tavalyi Európa-bajnokságon a tizedik. Ilyenformán tényleg csoda, hogy egyáltalán olimpiai szereplésről lehet beszélni. Egy olimpia sportértéke leginkább abban fogható meg, ha a sportolók egy erősebb válogatottat vernek meg. Most ez az elvárás. A Szerbia elleni sordöntő olimpiai selejtezőben mutatott lehengerlő játék legalábbis azt mutatta, van kraft a csapatban. Megint bebizonyosodott, egy-egy mérkőzésen (szinte) bárkit meg tud verni a csapat, tulajdonképpen nem is a tehetség, sokkal inkább a forma állandósítása a kérdés.
Csakhogy ezzel a riválisok is így vannak. A sportágban élesen elkülöníthető a nemzetek karakterisztikája, a felkészülés tervezettsége: a norvégok két, de inkább három éve percre pontosan kiszámolták, hogy mit kell tenniük azért, hogy nyerjenek. Az izlandi Thorir Hergeirsson 2008, a pekingi olimpiai arany óta irányítja a válogatottat. Stábja az Európa-szerte játszó válogatott kézilabdások minden rezdülését követi, felkészülésüket a háttérből folyamatosan támogatja.
A franciák Olivier Krumbholz irányításával a válogatott mellett főállásban hat-nyolc főt foglalkoztatnak, akik csak a nemzeti csapattal törődnek. Hosszú távú gondolkozásukat mutatja, hogy a napokban tartott edzőtábor húszas keretébe hat olyan játékost is meghívtak, akik biztosan nem lesznek ott Tokióban, rájuk majd a 2024-es olimpián számítanak csak.
Ezzel a felfogással élesen szembe megy a kelet-európai: Montenegró úgy rúgta ki Kim Rasmussent, a dán szövetségi kapitányt, hogy a lába nem érte a földet. Pedig előtte csapata öttel verte a verhetetlennek hitt Norvégiát az olimpiai selejtezőben, és minden papírformát felülírva jutott ki Tokióba. A korábbi magyar szövetségi kapitánynak azonban mennie kellett, helyére a sportági legendát, Bojana Popovicot ültették. A döntést elfelejtették indokolni, úgy tudni, a játékosok kívánsága volt – a játékosként hatszoros BL-győztes, a 2012-es olimpián ezüstérmes montenegrói válogatott alapemberének – kinevezése.
Az oroszoknál is visszarendeződés van: a szövetség jóval nagyobb hatáskört adott Jevgenyij Vasziljevics Trefilovnak, a hard core nevelési elveket alkalmazó 65 éves szakembernek. Az ordibálás, megalázás nála alapfok, amitől viszont kiveri a víz a csapat legjobbját, a sportág egyik meghatározó játékosát, Anna Vjahirjevát.
A magyar út valahol a kettő egyvelege. Nincs főállású edző, és Elek Gábor valamint Danyi Gábor előbbi irányításával viszi a válogatottat. Nyilván erőn felül teljesítenek majd ők is, de Danyinak a Győr révén még a Bajnokok Ligája Final Fourra kell felkészítenie a csapatát, az FTC-nek meg bajnoki mérkőzései vannak. Az olimpia majd egyenes választ ad arra, melyik út a járható.
