Illiberális cenzúra Orbán módra - Egyre nagyobb bajban a magyar sajtó

A Fidesz rendszerint azzal hárítja a magyarországi sajtószabadság helyzetét érintő nemzetközi bírálatokat, hogy „támadják hazánkat”. Valójában a kormányoldal 2010 óta folyamatosan szűkíti az újságírók mozgásterét, akadályozza, hogy információkhoz jussanak.

Álcivil szervezetnek minősítette a Riporterek Határok Nélkül (RHN) sajtójogi szervezetet Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár a közösségi oldalán, miután az RHN közreadta jelentését. E szerint az EU-ban csak Bulgáriában rosszabb a sajtószabadság helyzete, mint nálunk. A párizsi központú nemzetközi szervezet szerint a Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta 68 helyett esett vissza hazánk a ranglistán. Kovács Zoltán a szokásos kormányzati kommunikációs panelt vette elő: szerinte az 1985-ben alapított Riporterek Határok Nélkül „Soros pénzelte szervezet”, ami „az illegális bevándorlás elleni kormányzati fellépés miatt kritizálja Magyarországot”.

A szervezet felvetéseire viszont nem reagált az államtitkár, pedig az elmúlt 11 évben a kormányoldal nemcsak azzal szűkítette az újságírók mozgásterét, hogy a felvásárolta a médiumok jelentős hányadát sok szakmabelit elbocsátva. Orgánumokat – például a Népszabadságot vagy a Heti Választ – zártak be, másokat a frekvenciahasználat jogát megvonva lehetetlenítettek el (többek között: Civil Rádió, Klubrádió).

Orbán Viktor kormányra kerülése óta nem ad interjúkat kormánykritikus médiumoknak, egy ideje évente egyetlen sajtótájékoztatót tart (a 2021-es el is maradt), ahol a kérdések zömét a „baráti” sajtó teheti fel. Ugyanez vonatkozik a Lázár János, majd Gulyás Gergely tartotta heti Kormányinfóra is. Ráadásul ahogy az operatív törzs tájékoztatóit, úgy ezt is online tartják meg a vírusveszélyre hivatkozva, azaz a visszakérdezés kizárt. Eleinte a minisztériumok zárkóztak el a megkeresésektől, majd az alsóbb hatóságok, intézmények sem igazán válaszoltak a sajtó kérdéseire. A folyamatos centralizálás – többek között a kórházak, iskolák államosítása, az egyetemek vagyonkezelő alapítványokba szervezése – elhozta a kommunikáció központosítását is, amit a veszélyhelyzeti intézkedések tovább súlyosbítottak. Ma már a tanárok, ápolók, orvosok csakis felsőbb jóváhagyással nyilatkozhatnak, s szinte soha nem is kapnak engedélyt.

A Parlamentben egyetlen folyosóra szűkítették a sajtó mozgásterét, a Képviselői Irodaházban pedig csak az előcsarnokban lehet kérdezni a képviselőket. Ha az egyre szigorúbb szabályokat megsértette a kérdezni akaró valamelyik médium, akkor komplett stábokat, szerkesztőségeket tiltottak ki. Jelenleg az Alkotmánybíróság előtt van az Azonnali hírportál indítványa a sajtó mozgásterének parlamenti korlátozásáról, azonban a bírói testületet semmilyen határidő nem köti.

Maradt a közérdekből nyilvános adatok igénylése, ám ezen a téren is komoly akadályokat gördítettek a döntéshozók a média elé. Tavaly decemberben a járványügyi leterheltségre hivatkozva az információk kiadásának 15 napos (15 nappal meghosszabbítható) határidejét 45+45 napra növelték. Ez már az Alkotmánybíróságnak is sok volt, amely nemrég megállapította, ennyi idő alatt számos információ elveszíti hírértékét. Ráadásul évek óta jellemző az tendencia, hogy a hivatalok a kért adatokat „döntés-előkészítőnek” minősítik, azaz nem nyilvánosnak, az orgánum pedig kénytelen bírósághoz fordulni ennek ellenkezőjét bizonyítandó. Egy-egy per pedig egy évig is elhúzódhat.