Az elmúlt hónapokban sorra érkeznek a hírek, a tudományos jelentések arról, hogyan hat a járvány a természetre. Pribéli Leventét, a Fridays for Future budapesti csoportjának egyik szervezőjét arról kérdeztük, hogyha egyetlen pillantással akarjuk felmérni, mi a hatása globálisan a járványnak, mit látunk meg először. - Az egyik legfeltűnőbb dolog, hogy nyilvánvalóvá vált, mennyire sérülékeny a globalizált gazdasági rendszerünk, és hogy jelentősen felértékelődött a helyi élelmiszer kérdése. A bevásárlóközösségek – amelyek már Magyarországon is jelen vannak – forgalma megnőtt, talán részben bizalmi kérdések miatt, részben pedig ezek biztonságosabb elérhetősége miatt – mondta a környezetvédelmi aktivista. - Eddig természetesnek és normálisnak vettük, hogy a világ egyik pontjáról pillanatok alatt eljuthatunk a másikra, de kiderült, ennek árnyoldalai is vannak, hiszen a vírus is emiatt terjedt el hónapok alatt világszerte. Sajnos még egy ilyen súlyos esemény sem elég ahhoz, hogy újragondoljuk, megváltoztassuk, amit kell, mindez csak rámutat a problémákra. Az, hogy milyen lépések következnek, még kérdéses. Félő például, hogy az olcsó repülés – ami adókedvezmények következménye - továbbra is megmarad, miközben ennek forrását egy mélyebb társadalmi-gazdasági változásra is fordíthatnánk. Nem tűnik úgy, hogy újragondolták volna a döntéshozók a támogatásokat, szabályozókat az energiahordozók felhasználása terén sem. Az látható, hogy az emberek szeretnének visszatérni ahhoz az élethez, amely a vírust, illetve a járványt rájuk szabadította. Kutatásokból tudjuk, hogy többek között a fokozódó élőhelyvesztés és a mezőgazdaság hatékonyabbá tétele miatt nő az esélye, hogy különböző vírusok átkerüljenek az emberekre. A mostani helyzet alkalmat adhatna arra, hogy újragondoljuk, milyen társadalmi-gazdasági rendszert tartunk ideálisnak, ne ugyanoda akarjunk visszamenni, ahonnan idejutottunk.
A járványtól függetlenül, évtizedek óta folyik a gondolkodás a témában, az IPBES, a biodiverzitással és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi szervezet legutóbbi, 2019-as jelentése például számos javaslatot tesz arra, hogy milyen elemei lehetnek a mélyreható társadalmi, gazdasági, rendszerszintű változásnak, amelyek segítenének úrrá lenni a problémákon. A jelenlegi hatások mindenesetre vegyesek. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek van erről tanulmánya, amelyből kiderül, hogy a lezárások hatására átmenetileg csökkent például a levegőszennyezés és zajszennyezés, de a lazítások következtében az értékek ismét megugrottak.
A higiéniai intézkedések hatására nőtt az egyszer használatos műanyagok felhasználása, sok helyen megjelent szemétként a maszk, csökkent a hajlandóság a szelektív hulladékgyűjtésre. Az 2020-as év kiemelt lett volna a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások szempontjából, a korlátozások következtében ezeket el kellett halasztani. Szintén beszűkültek a lehetőségei a korábban tömegeket megmozgató nemzetközi mozgalmaknak a nyomásgyakorlásra és figyelemfelhívásra, miközben az ökológiai válság folytatódik, a hatodik nagy kihalási hullám továbbra is zajlik. Ahogy Corinne Le Quéré klímakutatót idézik egy cikkben: „Még mindig megvannak ugyanazok az autóink, ugyanazok az útjaink, ugyanaz az iparunk és ugyanazok a házaink.” Nem lassult le az esőerdők irtása, sőt mivel csökkent az ellenőrzési lehetőség, az még fokozódhatott is helyenként. Az évtizedek óta zajló folyamatokat a járvány nem befolyásolta érdemben, a tömeges fajkihalást okozó trendek folytatódnak, a változások ideiglenesek. Sokuk hatása vegyes, ami rámutathat arra, hogy átgondolt változásokra van szükség az ökológiai válság enyhítéséhez. Az emberek ugyan nem utaznak messzire, de a nagyvárosok közeli kirándulóhelyein tömegesen jelennek meg, ami akár védett élőhelyeket is károsíthat. A Vértes, Gerecse környékén, ahol élek, ilyen jelenségek megfigyelhetők. Az ökológiai válság megoldásához nagy szükség van működő közösségekre is, a járványhelyzet viszont ellehetetleníti a személyes találkozásokat, így ezek alakulását is – jegyezte meg végül Pribéli Levente.