Véletlenül sem lehet azt állítani, hogy elkapkodták volna a dolgot.
Az Európai Unió Bírósága tavaly júniusban állapította meg, hogy jogsértő a 2017-ben elfogadott magyar civilellenes törvény. Azoknak a fránya luxembourgi brüsszelitáknak nem nyerte el a tetszését, hogy a jobboldali többségű parlament – a putyini Oroszország mintáját követve – megbélyegezte a „külföldről támogatott” szervezeteket. A fideszes kormány tíz hónap elteltével nyújtotta be javaslatát az elkaszált törvény visszavonásáról. Szerepet játszhatott ebben az is, hogy tovább már nem várhatott. Lejárt volna a számára megszabott határidő.
Kérdés, mennyivel vagyunk beljebb. Az új kormányzati előterjesztés elvileg már a „közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző” szervezetek átláthatóságáról szól. Nem világos (csupán sejthető), hogy kit és milyen megfontolásból sorolnak ebbe a körbe. Egyelőre annyit tudni, hogy a sportegyesületek, vallási és nemzetiségi szervezetek kivételt képeznek. Mert csak.
Az Állami Számvevőszék feladata lesz ellenőrizni a 20 millió forintnál nagyobb bevétellel rendelkező nonprofit szerveződések gazdálkodását. A számvevőszéknek azonban (ha a javaslatot a mostani formájában fogadják el), nincs szankcionálási lehetősége, nem büntetheti sorra a civil szervezeteket, ahogyan azt az ellenzéki pártokkal tette. Talányos viszont, hogy a közpénzek felhasználásának vizsgálatára hivatott számvevőszék milyen felhatalmazás alapján kutakodik majd olyan bevételek körül, amelyek nem közpénzekből származnak.
Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint a kormány leplezni igyekszik, hogy ezen a fronton vereséget szenvedett. Ezért elterelő hadműveletbe fogott, utóvédharcot folytat. Nyugalomra Ligeti sem lát okot, hisz a számvevőszék, „ha akar, tud ártani”.
Valóban. A fülkeforradalom óta eltelt időszak megtanított arra, hogy az ember hiába készül fel akár a lehető legrosszabb forgatókönyvre is, jön a valóság, ami minden pesszimizmusát alulmúlja.