Nem mond le a kormány a szimbolikus lépésekről a járványhelyzetben. A pandémia eddigi legszomorúbb napján, két és fél hete, amikor 311 halálos áldozatról érkezett hír, nyitották meg az addig zárva tartó üzleteket és indítottak el bizonyos szolgáltatásokat. Merthogy előző nap elértük a 2,5 millió oltást, amit a kormányfő, ki tudja miért, az újraindítás első küszöbértékének jelölt ki.
Azóta megnyíltak az óvodák és részben az iskolák, este tízre tették át a kijárási korlátozást, és most itt az újabb jelzés. Aznap, amikor a cseheket is lehagytuk és egy törpeállam, Gibraltár mögött a másodikak lettünk a lakosságarányos halálozásban, Gulyás Gergely közölte: mától benépesülhetnek a teraszok, merthogy megvan a 3,5 millió beoltott. Hogy miért ennyinél jön megint egy határ? Ki tudja. Biztos ez is valami szimbólum.
A terasznyitással és a kijárási korlátozás kijjebb pöckölgetésével (ezúttal 23 óra lesz) az a nehezen félreérthető üzenet, hogy itt a szabadság, és indulhat mindenki az éttermek, presszók, külső tereire. Tegnap az egyik fővárosi kis utcában gyorsan kikerült egy kávézó elé egy asztal meg két szék, hogy ott ehessen, aki akar. Terasz ez is, úgyhogy mától nincs itt semmi látnivaló! Csakhogy a teraszokon ugyebár az ott fogyasztók nem viselnek majd maszkot, ahogy – saját tapasztalat – az utcán sétálók nagyjából fele sem. A valóban szépen haladó oltási képet meg árnyalja, hogy a teljes védettség csak a második dózis után nagyjából egy-másfél héttel alakul ki, azaz jelenleg a lakosság mintegy 15 százaléka teljesen védett. Ha feltételezzük ezt az arányt a teraszra ülőknél is, veszélyes képet kapunk.
Léteznek hatásos eszközök a járvány ellen az oltáson túl is: a tesztelés, a maszkviselés, a kézmosás, a távolságtartás. Ez utóbbi nehezen fog menni a teraszokon. Emlékezhetünk, amikor az első hullám idején Müller Cecília a tojások hipós fertőtlenítését ecsetelte. Annak a lényege sem a tojásevés volt, hanem az óvatosság. A teraszok nyitásával viszont a kormány épp az óvatlanságra ingerel.