Két fotó

Cup Foods. Ez egy kis bolt Minneapolisban a buszmegálló mellett, ahová bélyegért, cigiért, autóbuszjegyért, harapnivalóért ugranak le az emberek. Nem adnak a külsőségekre, még rendes cipőt sem húznak, ha eszükbe jut valami, ami miatt szaladni kell a kisboltba, aztán vissza. Papucsban mennek, a rövid útra jó az is. Ki figyel oda az ilyenre? Olyannyira nem, hogy a fotón az egyik férfi felemás zokniban van, egy kislány pedig a LOVE feliratú pulcsijához több számmal nagyobb papucsot visel. Talán a mamájáéba ugrott bele, amikor hirtelen leszalajtották.

A tavalyi május 20-i fotón a kisbolt előtt kilencen vannak. A járda ívének vonalát követve állnak úgy, ahogyan az emberek állni szoktak, és amit a legnehezebb filmen vagy színpadon megrendezni. Nem félkörben, mint a kórustagok, nem vonalban, mint a sprinterek, nem lóugrásban, mint az operett kóristái, hanem – mint az életben – összeverődve, egymástól kényelmes távolságot tartva. Arcukon döbbenet, bizonytalanság, tanácstalanság. A telefonjukkal videózók a képre koncentrálnak. A telefon képernyője távolságot tart, határként áll a valóság és a rögzítő eszköz között. Lehetővé tesz az embereknek némi kívülállást, ami megilleti a dokumentátort, hiszen az a dolga, hogy rögzítsen, objektív maradjon, mint a videója lencséje, és az eseményen kívül arra is ügyelhet, hogy a kép éles legyen, jól látható, megkomponált. Akik itt videóznak, nem profik, csak abban, hogy akkor, ott megérezték a pillanat sűrűségét.

Egyikőjük, a 17 éves, kicsit csámpásan álldogáló, joggingos-kapucnis nagylány a telefonjára vett videóval akkor történelmet írt. Nem pusztán azzal, hogy ő készítette el a legteljesebb és leghosszabb filmet a George Floyddal szemben fellépő rendőrökről, illetve Derek Chauvin 9 percen át tartó térdeléséről, hanem azzal, hogy a videót kirakta a közösségi médiára, ezzel saját magát is kiszolgáltatva az internet népének – és nem mellesleg a szolgálatoknak. Darnella Frazier videója nélkül nem lehetett volna bizonyítani a rendőri jogsértést, a túlkapást, a brutalitást. Ha ő nem hozza nyilvánosságra a videót, az esemény megmarad a minneapolisi utca lakóinak közösségi emlékezetében, de sohasem válhatott volna az igazságszolgáltatás eszközévé. Az amerikai Pen Club Darnella Fraziernek Benenson Bátorság Díjat adományozott, bizonyítva, hogy civil járókelők papucsban leugorva a közeli kisboltba, kezükben egy telefonnal képesek megváltoztatni az élet és a történelem menetét.

November 20-án, a XXII. kerületben utcai kamera rögzítette, amint egy fiatal férfi elsétál egy munkagödör mellett, amelyből egy embernek csak a segítségért kalimpáló karja látszik ki. A férfi visszafordul, az esti sötétség miatt szembevakuzza a segítséget kérőt, majd továbbáll. Hihetnénk, hogy a 112-t hívja, hiszen a kezében ott a telefon, amellyel akár egy élet menetét is meg tudja változtatni.

Csakhogy a férfi nem hívta a 112-t, és az az ember reggelre meghalt a gödörben, a fényképező férfit most körözik. Pedig milyen vicces lehetett az a fotó. Haláli.