Műanyaggal a természetért – Interjú Yoon Gil Jung dél-koreai fotóművésszel

Amikor a környezetet szennyezzük, az egészségünket is veszélyeztetjük – állítja Yoon Gil Jung dél-koreai alkotó, aki online kiállításával a klímaváltozás súlyosságára hívja fel a figyelmet.

Miért kezdett el a környezetvédelem és a környezetszennyezés témáival foglalkozni?

Nem csak fotósként foglalkozom régóta környezetvédelmi kérdésekkel. 1993 óta van egy műanyagfeldolgozó vállalkozásom, amibe éppen azért vágtam bele, mert szembesültem vele, mekkora bajt okoz, hogy a műanyag nem bomlik le, és jelentős hulladékforrássá válik a légkörben. Újrahasznosított nyersanyagként azonban már segít megszüntetni az erőforrások pazarlását és így végső soron óvja a környezetet.

A Koreai Kulturális Központ virtuális galériájában látható projekt címe A természet ellentámadása. Mi rejlik e mögött, mit ért ellentámadáson?

Mi, emberek csak egyike vagyunk a bolygón élő sok élőlénynek. Ennek ellenére megpróbáltunk uralkodni minden élőlény felett, sőt meghódítottuk a természetet. A természet és más élőlények ellentámadást indítottak egyoldalú tetteinkre válaszul. Az emberek pusztítják az erdőt, az állatállomány, például a csirke, a kacsa és a sertés iparszerű tartásával több, az emberre veszélyes vírus jelent meg. A természetet a teremtés és az elmúlás sajátos rendje tartja fenn, de ha ebben a folyamatban csak magunkra összpontosítunk, és nem találjuk meg a helyünket, az ökoszisztéma visszafordíthatatlanul károsodik.

Honnan jött az az ötlet, hogy apró, újrahasznosított műanyagokkal jelenítsen meg képeket?

A megújulás definíciója az élet új életre keltése. A környezeti károkat rendkívül nehéz helyreállítani, ezért gondoskodnunk kell arról, hogy az amúgy is meggyötört természet ne sérüljön tovább. A probléma súlyát, a helyzet kritikusságát paradox módon akartam hangsúlyozni, és erre találónak gondoltam a műanyag pellet használatát.

Hogyan készül egy kép, s megközelítőleg hány műanyag részecskéből áll össze?

A fényképek többségét az internetről szedtem le, kis méretben nyomtattam, majd újrafényképeztem és nagyítottam. Egy-egy kép feleslegesnek ítélt részleteit retusáltam is, és úgy került a vászonra, amire végül színben passzoló műanyag pelletet rögzítettem. Felfedeztem, hogy a felületre illesztett műanyag szemcsék az eredeti képet megtörik, amivel egy új képet hozhatok létre. A kép méretétől függ, mennyi szemcsét használok fel, nem számolom, de rengeteget. Az egyik 1,5 m hosszú és 3 m széles képemnél például több mint 100 munkaórámba telt, mire egyesével felragasztottam a műanyag darabkákat.

Ezek a részecskék, amelyekből a képek összeállnak, szimbolizálhatják azt, ahogy a hulladékhegyek épülnek: mindannyian teszünk hozzá legalább egy kicsit?

Tetszik a felvetés! El tudja képzelni, milyen szörnyű környezeti károk keletkeznek, ha a világot nem biológiailag lebomló műanyag borítja. Az ilyen sokkoló képzeteket akartam erősíteni, felhívni a figyelmet a környezeti pusztításra azzal, hogy az újrahasznosított, eldobott műanyagokból készült pelletet illesztettem a képeimre.

Hogyan választotta ki a projektben megjelenő környezeti problémákat?

A válogatásnál azokra az eseményekre fókuszáltam, amelyek jelentős hatással bírtak a globális környezeti változásokra, de fontos szempontnak tartom azt is, hogy olyan természeti képeket is használjak, ahol nem a tragédia van előtérben, hanem az, amit védenünk kell, legyen az egy erdő vagy tenger.

A kiállításon a világ számos pontjáról látjuk politikusok – gyakran maszkkal fedett – arcait. Mit üzen ezzel?

A koronavírus-járványra különböző módon reagáltak az egyes országok. Néhány döntéshozó maszk helyett szemüveget viselt, míg mások a maszkok szükségtelenségéről vitatkoztak, és voltak olyan vezetők, akik látszólag nem voltak tisztában a környezeti válság súlyával, ezért is ragasztottam műanyagot az arcukra. Emlékeztető nekik, és nekünk is, hogy amikor a környezetet szennyezzük, az egészségünket is veszélyeztetjük.

Mit javasolna a döntéshozóknak: saját térségükben kezdjenek el lépéseket tenni, például betiltani az egyszer használatos műanyagokat, vagy a legfontosabb a globális összefogás lenne?

A globális környezeti kérdések, ellentétben a katonai és gazdasági kérdésekkel, globális együttműködést igényelnek. A nacionalizmus nem segít a környezetvédelemnek, azonban a helyi döntéshozók akaratán mégis sok múlik. Erős vezetőkre, komoly szándékokra van szükség. A fosszilis tüzelőanyagok használatának korlátozása és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében komolyabb globális megállapodásokat kell kötni. Jó volna, ha a kereskedelempolitika környezetbarát termékeket támogatna.

A képeken ázsiai politikusok épp úgy szerepelnek, mint más kontinensek vezetői. Milyen mértékben van jelen az ázsiai országokban, vagy akár az Ön országában a környezetvédelem ügye a mindennapi diskurzusban?

Dél-Korea sok műanyagot előállító és fogyasztó ország. Az online vásárlás és házhozszállítás népszerűségének növekedésével az eldobható műanyag csomagolóanyagok használata az egekbe szökött. Szerencsére magas a műanyag-újrahasznosítás aránya is, azonban az eldobott műanyagok továbbra is súlyos problémát jelentenek. Dél-Koreában 1995 óta világszínvonalú „mennyiség-alapú hulladékdíjrendszer” van bevezetve, de ezzel együtt is túl sok olyan termék van, amelyet nem lehet újrahasznosítani valamilyen speciális csomagolástechnika okán. Emiatt jelenleg több cég dolgozik azon, hogy például címkementes palackokat gyártson. Korea és Kína tiltakozott Japán nemrégiben hozott döntése ellen, hogy a fukusimai radioaktív vizet a Csendes-óceánba engedjék. Nehéz arra gondolnom, hogy ez megtörténik.

Visszafordítható, megállítható a „harci állapot”, amely a természet és az ember közt fennáll?

Ha az ember eltűnne a bolygóról, a Föld regenerálódna. Nehéz lemondanunk a kényelemről, és visszalépni korábbi életformákhoz. Amit tehetünk, az az olyan intézkedések felkutatása és gyakorlati megvalósítása, amelyek segítenek lelassítani a rombolást. Nem vagyok túl bizakodó, a már elpusztított dolgok helyreállítása szerintem nem lehetséges.

Mit tehet az egyén a környezetszennyezés megfékezésére?

Az egyénileg elvégezhető feladat rendkívül korlátozott. Az eldobható papírpoharak helyett bögréket kell használnunk, szelektíven kell gyűjtenünk a szemetet, és így tovább, de kormányzati szinten jelentősebb változást lehet elérni. A kormányoknak vezető szerepet kell vállalnia a környezetszennyezés csökkentését célzó politikák kidolgozásában és végrehajtásában. A demokrácia mindenképpen korlátozott lesz, amikor környezetvédelmi kérdésekről van szó. Ezenkívül a vállalkozásoknak magukra kell vállalniuk a termékfejlesztés felelősségét, fontolóra kell venniük az újrafeldolgozást, és csökkenteniük kell a szennyezőanyag-kibocsátást.

Mi a szerepe a művészetnek ezekben a folyamatokban?

A művészetnek jelentős szerepe van a figyelem felkeltésében, az elgondolkodtatásban, például a környezeti változások eredményeként kialakuló jövőképzetek ábrázolásával. Gondolok itt arra, hogy számos fantasy film megvalósult már.

Az Ön életét mennyiben változtatta meg a projekt, hozott új felismeréseket?

Közel 30 éve dolgozom az eldobott műanyagok újrahasznosításával, és egy ideje nem éreztem komoly küldetéstudatot vagy tettrekészséget. A COVID-19 tapasztalata azonban újra felrázott, hogy mennyire kritikus fontosságú, hogy az erőforrásainkkal bölcsen bánjunk. Amikor ezen a sorozaton dolgoztam, intenzívebben kezdtem gondolkodni a klímaváltozásról, és remélem, hogy ezt az állapotot a kiállításon keresztül megoszthatom a nézőkkel is.

Infó: A természet ellentámadása című kiállítás a Budapest Fotófesztivál része, április 30-ig látható a Koreai Kulturális Központ virtuális galériájában: kcconline-exhibition.com