Titokban udvarolnak egymásnak a riválisok

Bár a híradásokból általában úgy tűnhet, hogy a Közel-Keleten a feszültség minduntalan fokozódik, a regionális folyamatok most éppen az enyhülés irányába mutatnak.

A térség két ádáz riválisának, Szaúd-Arábiának és Iránnak a küldöttei az iraki fővárosban, Bagdadban rendezett titkos tárgyalásokon keresik a békülés lehetőségeit. A párbeszéd sajtóértesülések szerint lassan már három hete tart, és bizakodásra ad okot, hogy Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös az állami tévének adott interjújában szokatlanul barátságos hangnemben beszélt az eddig ellenségnek tartott országról. A herceg, aki néhány éve még Adolf Hitlernél is gonoszabbnak és hataloméhesebbnek állította be Áli Hámenei iráni Legfelsőbb Vezetőt, kedden azt mondta, hogy kiváló viszony kialakítására törekszik a perzsa állammal.. “Nem akarjuk, hogy Irán helyzete rossz legyen, épp ellenkezőleg: azt szeretnénk, ha Irán virágzó ország lenne” - fogalmazott. A szaúdi trónörökös ugyanakkor azt is elismerte, hogy a békülés érdekében súlyos nézeteltérések áthidalására van szükség.

Szaúd-Arábia például azt sérelmezi, hogy a teheráni rezsim jelenleg a 2015-ös atomalkuban vállalt korlátozásokra fittyet hányva folytatja atomprogramját. Ez a probléma viszont egy csapásra megoldódhat, ha az egyezség újjáélesztéséről szóló bécsi tárgyalások eredményesen zárulnak. A sikerre megvan az esély, hiszen a megállapodást 2018-ban egyoldalúan felmondó Egyesült Államoknak és a kötelezettségeit fokozatosan felrúgó Iránnak egyaránt szándékában áll az alku helyreállítása, valójában csak a pontos feltételeket és menetrendet kell egyeztetni.

A Mohamed herceg által sérelmezett másik két kérdésben, a perzsa állam ballisztikus rakéta-programjának, illetve a Teherán által különböző közel-keleti országokban támogatott törvényen kívüli milíciák ügyében viszont nincs egyszerű megoldás. Ezek rendezéséhez a nézeteltérések gyökerét kellene kezelni, vagyis azt, hogy Szaúd-Arábia és Irán ellenségként tekint egymásra, és azért versengenek a befolyásszerzésben és a fegyverkezésben, hogy ellensúlyozzák a riválisukban rejlő fenyegetést. A béküléshez éppen ezért csak fokozatos bizalomépítés vezethet. Kisebb áttörést jelentene esetleg, ha Teherán nyomást gyakorolna a jemeni konfliktusban általa támogatott húszi lázadókra, hogy fogadják el a szaúdi béketervet.

Mindazonáltal a párbeszéd létrejötte már önmagában előrelépésnek számít, mivel a két ország már öt éve kerüli a kontaktust. A viszony azután vált fagyossá, hogy a szaúdi hatóságok 2016 januárjában kivégezték a síita kisebbség egyik prominens hitszónokát, a rijádi vezetéssel szemben kritikus Nimr al-Nimr sejket. A síita többségű Iránban válaszul rendbontók felgyújtották a teheráni szaúdi nagykövetséget, mire Szaúd-Arábia megszakította a diplomáciai kapcsolatokat.

A közeledést hozó bagdadi titkos tárgyalások létrejöttében kulcsszerepe volt Musztafa al-Kádimi iraki miniszterelnöknek, aki abban reménykedhet, hogy az egyeztetések előmozdíthatják Irak önállóságát és belső békéjét is. A regionális ellentétek elsimítására ugyanakkor rövid távon kevés esély van.