Mindig könnyekig hatódunk, amikor valamelyik fideszholdingos médiatermék a szélsőséges megnyilvánulásokon hüledezik. Most éppen az Origo borzadt el azon, hogy „tele van antiszemita-rasszista tartalmakkal a Jobbik pártalapítványának a honlapja”.
Ennek egyik bizonyítéka az a 2015-ös hír, hogy a „Jobbik bronz mellszobrot készít Ravasz Lászlónak”. Az Origo hangsúlyozta, hogy Ravasz László, a rendkívül műveltnek, nagy hatású személyiségnek tartott dunamelléki református püspök a felsőház tagjaként hosszú hozzászólásban támogatta az 1938-as első zsidótörvényt, majd a nyíltan faji alapra helyezkedő 1939-es második zsidótörvényt is megszavazta. Utóbbi beszédében úgy fogalmazott, „nem lehet megváltoztatni azt a tényt, hogy a zsidóság más, mint a magyarság”.
Mindebből az a következtetés adódik: a kormánypárti portál szerint Ravasz László nem méltó az utókor tiszteletére. Helyes.
A teljesség kedvéért azonban nem ártott volna hozzátenni, hogy Ravasz László már 2012 októberében mellszobrot kapott a Károli Gáspár Református Egyetemen. És ez még nem minden. „A református egyháznak még ma is adóssága van Ravasz László református püspökkel szemben, de talán még több a magyar szellemi és közéletnek” – közölte 2017 áprilisában Balog Zoltán (akkoriban az emberi erőforrások minisztere, jelenleg református püspök, a zsinat lelkészi elnöke) Ravasz László születésének 135. és a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállítás megnyitóján, Leányfalun. Balog Zoltán kiemelte, hogy Ravasz László az egyik legfontosabb magyar református személyisége a XX. századnak. Legfőbb mondanivalója mindig az volt, hogy az élet egyik nagy célja „a világ zűrzavarain felülemelkedő keresztyén jóság”. A megnyitón Boross Péter volt kormányfő is megemlékezett a püspökről. Kifogásolta, hogy „a sokat vállaló, magyar lélekkel hadakozó, aztán elnémított személy körül nagyon csendes a levegő”.
Lehet, hogy a fideszes méltatók nem voltak tisztában Ravasz László antiszemita múltjával. Másra nem merünk gondolni.