Egy csoda, ahova eljutott – mondja a 13 éves Eliot édesapja a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központjában. Fia a terepen lovagol Robika hátán, Bozori Gabriella (Gabi néni – egyben a központ vezetője) irányításával. Eliot két kezét oldalra tartja, aztán előre-, majd hátralendíti, miközben a ló vezetőszáron sétál a karámban. „Eliot középvonali záródási rendellenességgel született, ez érinti az agyát, a szívét, egyszóval mindent, ami a középvonalban van – meséli az apuka. – Az első 4D-s ultrahangra boldogan mentünk, babamozira készültünk, helyette ezt a lesújtó hírt kaptuk. Összeroppantunk, rendesen arcul csapott minket. Soha nem dohányoztunk, egyetlen korty alkoholt sem iszunk, nem drogoztunk, és mindig sportoltunk. Azt mondták az orvosok, valószínűleg egy rossz időben elkapott influenzavírus okozta a rendellenességet.”
Eliotnak agyrészei hiányoznak, a két agyféltekéje nem kapcsolódik össze. Születésekor semmi jóval nem biztatták az orvosok a szülőket, állították: haza sem tudják vinni fiukat a kórházból, járni pedig biztosan képtelen lesz.
„Három hónapos korától visszük fejlesztésekre, a feleségem heti tíz foglalkozásra hordta. Amikor már tudott ülni, akkor kezdtük a lovas terápiát is. Azt vártuk, hogy ettől majd javul az egyensúlyérzéke, és segít megindítani a járást. És tényleg segített.”
Eliot járása szinte tökéletes, Gabi néni csak arra figyelmezteti (még a földön), hogy előre nézzen, és húzza ki magát, de ő vezette Robikát a találkozó helyszínétől a karámig. Ott ült fel a lóra, ehhez egy lépcsőre lépett fel. A lovon ülve is ügyelnie kell „délceg” tartására.
„Gabi az egyensúly fejlesztésére megy rá, olyan feladatokat ad Eliotnak, amivel az agyműködését is serkenti” – magyarázza az apa. Eliotnak rosszalkodnia kell a lovon, az a feladat, hogy mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit Gabi néni kér tőle. Ha azt mondja, hogy emelje fel a kezét, akkor lent kell tartani, ha előre kellene lendítenie, akkor húzza hátra. Ő maga is jót nevet a feladaton, élvezi minden percét. Aztán könnyedén átemeli egyik lábát Robika hátán, és úgy mennek körbe-körbe, hogy ő oldalt ül a lovon. Aztán ráfekszik, rátérdel, törökülésbe ül, karikát húz saját lábfejére, amihez persze el kell engedni a kantárt. És, sikerül ez is. Gabi néni végig száron vezeti Robikát, Eliot minden feladatot egyedül végez.
„Öt gyerekünk van, Eliot a legidősebb, született még három fiunk és egy kislányunk. Rajta kívül mindenki egészséges. Magával ragadó kisfiú, de anyagilag nagyon nehéz éveken vagyunk túl. Az elején napi 10 ezer forintot költöttünk terápiára, minden megtakarításunk oda lett, milliós hiteleket vettünk fel. Mára csak a lovas terápia maradt, itt anyagi segítséget is kapunk, máshol ezt nem ajánlották fel. Egy-egy foglalkozás több mint tízezer forint lenne, de nekünk csak kétezret kell fizetni a heti egyszeri alkalomért.”
Megérkezik Eliot, leszáll a lóról, és odaadja az otthonról hozott almát Robikának. Aztán bevágódik az autóba, és igazi kiskamaszként feltekeri a rádiót, dübörög a zene. Amikor indulnak haza, boldogan integet mindenkinek.
Központi támogatás nincs
„A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat célja, hogy támogassa a hátrányos helyzetű gyerekeket – meséli Bozori Gabriella. – Egyetlen foglalkozás 16-20 ezer forint lenne, de ezt nem terheljük a szülőkre. Általában 50-90 százalékos, vagy akár teljes támogatást biztosítunk. Állandó állami bevételünk nincs, pályázatok és szponzorok útján jutunk forráshoz. Azt szeretnénk elérni, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő befogadja a lovas terápiát, így tb-támogatással tarthatnánk a foglalkozásokat.”
A szolgálat lovas terápiás központja Fóton van, ez egyben a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány oktatóhelye is. „Két fontos feladatunk van, az egyik a terapeuták képzése, a másik a terápiás munka, utóbbi három részből áll. Elsősorban gyerekek járnak hozzánk, a lovas terápián belül a hipoterápián kifejezetten a mozgásukban akadályozott pácienseket fejlesztjük. Vannak, akik valamilyen balesetben sérültek meg, az ő rehabilitációjuk része a lovas terápia. A pszichológiai lovas terápián megfordulnak kamaszok, fiatal felnőttek is, nagyon sok olyan lelki probléma van, amely nem kisgyermekkorban jelentkezik, hanem később. A gyógypedagógia-lovaglás az, ahol szinte kizárólag gyerekekre fókuszálunk.”
„Ha egy gyermek fogyatékossággal született, vagy később derül ki valamilyen probléma, fontos, hogy minél hamarabb megkezdődjön a fejlesztése – magyarázza a szakember. – Az ember és a ló mozgása nagyon hasonló. Amikor lép az állat, a hátán ülő lovasra egy háromdimenziós mozgásimpulzus hat. Az előre-hátra irányuló lómedencemozgás, egy fölfele-lefele irányuló billenés és a rotáció. A ló percenként 100-120-at lép, ilyenkor nagy intenzitású impulzusok jutnak el a lovas medencéjén keresztül a gerincoszlopon át az idegrendszerig. Ezt a stimulálást hagyományos gyógytornával nagyon nehéz lenne előidézni. Így viszont a neurológiai vagy ortopédiai problémáknál erősebben hathatunk a mozgás és az egyensúly fejlődésére, az izomtónus szabályozására.”
Az biztosan nem jelenthető ki, hogy ezzel a módszerrel meddig jut el egy-egy páciens, de akadt olyan gyerek, aki a hippoterápia hatására fel tudott állni a kerekesszékből, és ma már járókerettel vagy háromlábú bottal is képes járni. Van, akinél az a cél, hogy fejlődjön az egyensúlya, képes legyen szabályozni az izomtónusát. Ez például abban segíthet, hogy önállóan tudjon étkezni, a kanalat a szájához tudja emelni. „Mindig arra törekszünk, hogy a gyerekek, a felnőttek, illetve a családtagjaik életét könnyebbé, komfortosabbá tegyük.”
A foglalkozások nem tartanak élethosszig, a páciensek orvosi javaslattal érkeznek, a terapeuták pedig készítenek egy fejlesztési/kezelési tervet, kitűzik a célt, és hajrá. „A gyerekekkel általában egy tanévre tervezünk, szeptembertől júniusig járnak hozzánk. Hetente egyszer fél órát foglalkozunk velük. A végén értékelünk, és a terapeuta eldönti, hogy más célokkal ugyan, de szükség lehet-e a folytatásra”, magyarázza Bozori Gabriella.
A gyógypedagógia-lovagláson és lovas tornán különböző szakos gyógypedagógusok vezetik a foglalkozásokat. Sokféle gyerekkel foglalkoznak, van, aki a tanulásban akadályozottal, akad értelmileg sérült, jönnek autizmussal élők, hiperaktívak és látássérültek is. Nemcsak a ló mozgását használják ki, hanem sokféle tevékenységet végeztetnek a gyerekekkel, megtanulják például, hogyan kell gondoskodni az állatról, hogyan kell vezetni.
Megszűntek a hisztirohamok
„Egy látássérült látását nem adhatjuk vissza. De más funkciókat, például az egyenes tartást, a tapintást, mozgáskoordinációt fejleszthetjük. Egy autizmussal élő kisgyereknél megtámogatjuk a kommunikációt, erősítjük a szociális kapcsolatait. Minden problémánál máshova helyezzük a hangsúlyt. De vannak közös célok is, igyekszünk fejleszteni a tanuláshoz szükséges és a motoros képességeket, a kommunikációt, a magatartást, a viselkedést, az érzelmi-indulati élet szabályozását.”
A hatéves Bence autizmussal él, harmadik éve jár lovas terápiára. Anyukája szerint a legnagyobb eredmény, hogy megszűntek a dühkitörések, hisztirohamok. A kisfiú szókincse is sokat fejlődött – mondja, és az egyensúlyérzéke is összehasonlíthatatlan a korábbival. Bence közvetlen, barátságos, de nehezen megy neki, hogy egy helyben üljön. Mivel iskolába készül, ez egy nagy kihívás.
Ő is Robikán lovagol ki a terepre, de vele nem egy karámba, hanem az erdős akadálypályára indul Gabi néni. 10 kis házikóig kell eljutni a ló hátán. Az elsőben egy labda és egy tányér van. A labdát a tányérra teszi Bence, az a feladata, hogy míg ellovagol a másik kis házig, ne guruljon le a labda. Arra is figyel, hogy Robika csak akkor indul, ha meghallja tőle a vezényszót: lépés. Egy másik házikóban csipeszek vannak, azokkal kell feldíszíteni a fogót meg a ló sörényét. Aztán fotók kerülnek elő, a képeken különböző pózban van egy kisfiú, Bence őt utánozza. Hasra fekszik a lovon, oldalra nyújtja mindkét kezét. Babzsákot tesz a fejére, azzal egyensúlyoz a következő állomásig. Aztán képekről elmeséli, mit szeret és mit nem szabad adni egy lónak. A terápia végén ő is almával jutalmazza Robikát.
„
Bence nagyon sokat fejlődött, amikor elkezdtük a terápiát, szinte alig beszélt. A félórás foglalkozáson végig a lovon ül, nem lehet róla föl-le ugrálni, így megtanulja, hogyan kell tartósan egy helyben ülni” – teszi hozzá a végén Bozori Gabriella.
Visszatükrözik az ember hangulatát
Elképesztőnek nevezi azt a motivációt, amit egy ló kiválthat egy gyerekből. Sokszor már az is örömforrást jelent – mondja –, hogy felülhetnek az állat hátára, vagy az, hogy mozgásban sikerül egy olyan feladatot megcsinálni, ami korábban nem ment.
„Azt látom a gyerekeken, azért, hogy a lóval együtt lehessenek, hajlandóak a viselkedésüket is kontrollálni. A pszichológiai lovas terápián is ezt használjuk ki. Ilyenkor pszichológus szakemberek dolgoznak. Nagyon sok a szorongó gyerek, sok esetben testvérféltékenység, a családi élet egyensúlyának felbomlása, válás okozhat súlyos lelki problémát. A serdülőknél, kamaszkorban megjelenhet a testképzavar vagy akár a szenvedélybetegség.”
Egy ló visszatükröző funkciója nagyon jó – magyarázza. Az ember viselkedésről, hangulatáról, félelmeiről is jelzést ad. Ez segíthet abban, hogy sikerüljön megfogalmazni a problémát. Mint mondja, azok az állatok alkalmasak terápiára, amelyek csapatban élnek, mert emiatt kifinomult és fejlett kommunikációval rendelkeznek. A ménesben nagyon komoly rangsor van, az állatok metakommunikációval jelzik egymásnak, mit szeretnének és mit nem. Az is jelzésértékű például, hogy az egyik állat milyen messze van a másiktól, mennyire engedi közel magához a társát, milyen irányba néz.
