Beck Tamás publicista;
nyitás; NER;
2021-05-03 06:09:00
Sokan kifejezték már értetlenségüket az Orbán-kabinet felelőtlensége miatt, amiért a vendéglátóhelyek részleges nyitása mellett döntött nemrégiben. Nem csupán szakemberek tartanak a járvány egy negyedik hullámától. Furcsamód a kocsmai teraszokon nyüzsgő polgártársainkat is váratlanul érte az ominózus kormányzati rendelkezés. Pláne, hogy miközben a miniszterelnök a beoltottak számára hivatkozva elengedi a gyeplőt, a vírus új mutánsainak megjelenésével indokolja a különleges jogrend további fenntartására vonatkozó terveit.
Fanatizált híveit persze eddig sem zavarták az ellentmondások Orbán Viktor szavai és tettei között. A Fidesz szavazótáborának kemény magja könnyedén túllép például azon, hogy idehaza bőszen bolsevistázó vezére éppen a pekingi kommunista rezsim európai hídfőállását készül megteremteni a sanghaji Fudan Egyetem budapesti kampuszának létrehozása révén. De töretlen a kormányfő népszerűsége a körükben annak dacára is, hogy a templomokban rendszeresen erkölcsről papoló Orbán időnként köztörvényes bűnözők segítségét veszi igénybe – gondoljunk csak a Népszabadságot kivégző osztrák szélhámosra, vagy a negyedik alkotmánymódosítás elleni tiltakozás letörésében résztvevő, elítélt gyilkosra!
Orbán Viktor legfőbb gondja pontosan az, hogy a közvélemény-kutatások eredményeiből ítélve jóformán csak a szóban forgó megszállottak tartanak ki mellette, nem számítva persze azokat, akik egzisztenciálisan érdekeltek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fennmaradásában. Az orbáni garnitúra hiába lopott el minden mozdíthatót az elmúlt bő egy évtizedben, gazdasági hatalmát átmentendő a következő érára. És hasztalan betonozta be saját embereit Orbán a fékek és ellensúlyok szerepét betölteni hivatott intézményekbe. Máris ellenzéki jogászok keresik a módját annak, hogyan tehetők semmissé a jogszerűvé tett törvénytelenségek, nem riadva vissza a vagyonelkobzásoktól, felelősségre vonásoktól, sőt: egy újabb alkotmányozástól sem.
Hogy alapjaiban változott meg a közhangulat hazánkban, érzékelik az Európai Unió tisztségviselői is. A hazai kormánypártok támogatottságának zuhanását látva a brüsszeli bürokraták ugyancsak hangnemet váltottak az Orbán-kabinettel szemben.
Sokan vagyunk, de nem elegen – jelentette ki hívei előtt a bukásra álló Orbán Viktor 2002-ben, az akkor még kétfordulós törvényhozási választások félidejében. El kell ismernünk, a miniszterelnök most összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van, mint akkor. Gazdasági-szellemi holdudvara kiépült; opponensének nehéz dolga lesz, ha kormányra kerül. Orbán mégis szorong egy lehetséges számonkéréstől. A teljhatalom birtokában végbevitt, tizenkét évnyi szisztematikus károkozást követően esélye sincs rá, hogy a voksolásig hátralévő néhány hónap alatt érdemben növelje támogatottságát. A járvány miatti korlátozások hirtelen feloldása lehet a kormányfő részéről egy kétségbeesett kísérlet népszerűségének növelésére. Vagy Orbán Viktor tudatosan kockáztat egy negyedik hullámot, amire hivatkozva elhalaszthatná a választást? Erre a szcenárióra gondolni se merek.