A klímavédelem sem fekete-fehér

Fontos témát jár körbe a Netflix dokumentumfilmje, noha megközelítései helyenként kétesek. A fenntartható halászat valódi arca égető kérdéseket szegez a nézőknek.

Napjainkban sokunk számára lehetnek ismerősek a felvételek, amelyeken teknősöket, csikóhalakat és más vízi élőlényeket láthatunk szívószálak köré tekeredve, nejlonzacskókkal hadakozva, vagy épp vízparti madarakat csőrükben eldobott műanyagpalackokkal, és talán azt hinnénk, tudjuk, milyen hatása van a környezetszennyezésnek vizeink élővilágára, közel sem láttunk még mindent. Erre nyithatja fel a szemünket a Seaspiracy (A fenntartható halászat valódi arca) című, a Netflixen látható dokumentumfilm, amely az óceánok és tengerek ökoszisztémájának megbomlásáról mutat lesújtó képet. A magyar felirattal is megtekinthető alkotás Ali Tabrizi rendező munkája, aki egyben a narrátor is: az ő oknyomozó stílusban rögzített – ám technikáiban gyakran vitatható – útját követjük végig, amint arra keresi a választ, létezik-e fenntartható halgazdálkodás. A legkülönfélébb – sokszor veszélyes – helyzetekbe kerül, miközben azt kutatja, milyen áldozatokkal jár a halászat az egyes – elsősorban ázsiai – régiókban, mely részét teszik ki az óceánokban található hulladéknak a halászhálók, és mekkora problémákat jelentenek a melléfogások – a halászat során akaratlanul elejtett állatok.

A projekt számos meggyőző adatot és látszólagos leleplezést felsorakoztat, ám ezek közül több is megkérdőjelezhető: helyenként felmerült a tudományos pontatlanság esete, valamint a filmben megkeresett vállalatok szakértői közül a produkció megjelenését követően többen is kiemelték, kiragadták mondataikat szövegkörnyezetükből, illetve a történetbe jól illeszkedő állításokat jelenítettek meg, cáfolatokat, érveléseket nem. Valóban hiányzik, hogy amikor a filmes arról kérdez egy vállalatot, a delfinbarát címkével ellátott halkészítmény valóban az-e, nem hagy teret magyarázatoknak, csak a szikár tényekre koncentrál. A probléma főként ebben rejlik: amikor a környezetvédelemről esik szó, nem minden fekete-fehér, és sokszor az országokon átívelő szervezetek keze is megkötött. Ám ezt a rendezői szemszög figyelmen kívül hagyja, s miközben az óceánok, tengerek problémáját a legfontosabbként kezeli, elfeledkezik arról is, hogy ezek épp úgy a körforgás részei, mint más, szárazföldi problémák.

A Seaspiracy ugyanakkor kétséges pontjai ellenére is meghatározó alkotás, mivel ráirányíthatja a figyelmet, hogy a vizeinkben élő fajok pusztulásáról (és általában a környezetszennyezésről) alkotott kép összetettebb, mint azt gondolnánk, és megannyi feladat áll még előttünk. Noha Ali Tabrizi arra a konklúzióra jut, ha nincs fenntartható halászat, a legfenntarthatóbb az, ha a vegán életmódot követve nem eszünk többé halat, és hangsúlyozza az egyéni felelősséget, nem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségek is képesek elősegíteni a változást. A vizek és a gazdaságok védelmét egyaránt célul kitűző szakmai szervezetek támogatásával, a döntéshozókra való nyomásgyakorlással, vagy a műanyagszemét mértékének együttes, radikális csökkentésével is változásokat érhetünk el abban a sokrétű és kiterjedt rendszerben, amely a bolygó élővilágát alkotja. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy egy célt, egy mindannyiunk számára élhetőbb világot szem előtt tartva tevékenykedjünk: tudatosítva, épp annyira az emberé ez a hely, akár a delfineké vagy a teknősöké.

Infó:

Seaspiracy (A fenntartható halászat valódi arca),

Netflix, 2021, angol nyelven magyar felirattal