Előfizetés

Szónokok és társasjátékok - Ilyen volt a magyar érettségi

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2021.05.03. 18:43

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Részben érdektelen és lapos, ám az elmúlt évre tekintve megérdemelt, könnyű feladatok szerepeltek a középszintű magyar érettségin a lapunknak nyilatkozó tanárok szerint. A diákok teljesíthetőnek, korrektnek érzékelték a vizsgát, noha szokatlan volt újra az iskolapadban ülni.
A középszintű érettségi első részében a vizsgázóknak az 1848-as szabadságharc szónokairól szóló cikk alapján szövegértelmezést kellett megoldaniuk, majd társasjátékokról és videójátékokról szóló érvelést, vagy egy természetjáró szakkör elindításához kapcsolódó levelet kellett írniuk. A második részben Mikszáth Kálmán-novellaelemzés, vagy Arany János és Tóth Árpád versének összehasonlítása közül választhattak. Magyar nyelv és irodalomból középszinten hetvenegyezren, emelt szinten kétezren tettek vizsgát.

Biztonsági játék

Hasonlót vártak a diákok és a tanárok is, megoldható feladatsor volt, noha teljesen érdektelen – kezdte Schiller Mariann, a Magyartanárok Egyesületének tagja a középszintű feladatsor kapcsán. – Összességében könnyű, biztonsági játék volt a vizsga, amit megérdemeltek a gyerekek, miután egy tanévet otthon töltöttek, de akiben lett volna érdeklődés vagy motiváció a tárgy iránt, azt nem indíthatta el abba az irányba – nyilatkozta. Az első feladatlapon a szövegértés, valamint a választható érvelés, illetve a gyakorlati szövegalkotás szerepelt. A magyartanár szerint a szövegértésnél minden megfelelt a kiírásnak, de nem volt izgalmas. – A feladatok nagy része nem kívánt mást, mint másolást, esetleg az információ visszakeresését. A kilencedik feladat kért csak többet, de azzal voltak is gondok: a szövegből kivett fogalmakhoz kellett szócikket írni, ám ez műfajilag is problémás, és a szövegből sem lehetett elegendő információt szerezni ehhez. A szöveg ráfért egy lapra, jó, hogy nem kellett lapozni, ám a válaszokra kihagyott helyek félrevezetőek voltak: akadt, ahol hét sor volt, míg egy-kettőben kifért volna a válasz – részletezte. Az érvelési feladat – ahol arról kellett írni, hogy videójátékozni vagy társasjátékozni jobb-e – Schiller Mariann szerint kifejezetten jó volt: a téma a korosztályhoz szólt és lehetett érveket találni mellette és ellene is. A gyakorlati szövegalkotás azonban a magyartanár szerint épp oly mesterkélt és lapos volt, mint a korábbi években, de másfelől megírható, rendjén való: az iskolai diákönkormányzat elnökeként kérvényt kellett címezni az igazgatóhoz egy természetjáró szakkör indításáról.
A második feladatlapon Mikszáth Kálmán novellájának elemzése, valamint Arany János Epilogus és Tóth Árpád Gyopár című versének összehasonlítása között lehetett választani. Schiller Mariann elmondta, bár a szerzők nem idegenek a diákoknak, felvetődik, mennyire szerencsés az ismerős szerző, ismerős mű: bár biztosan van, akit ez megnyugtat, de az is elindulhat a diákban, hogy ezt tudnia kellene. – Ráadásul ez szembe megy a kompetencia- vagy készség alapú méréssel is – mondta a magyartanár. Emellett kiemelte, mindhárom szöveg régi, szemben a korábbi elképzelésekkel, hogy korban közelebbi szöveget is lehetne értelmezni a közoktatást lezáró vizsgán. Talán az új NAT-ra, kerettanterve, érettségi követelményrendszerre kacsingatnak már a feladatkészítők. Szerinte a legnagyobb probléma viszont mindkét feladattal, hogy a kiírásukban már eleve szerepelt számos válasz, amire a tanulók maguktól is rájöhettek volna. – Felhasználóbarát, de kevésbé irodalombarát ez a két feladat – összegezte. Hangsúlyozta ugyanakkor, a megoldókulcs meghatározó lehet: műelemzéseknél talán kevésbé érdekes, mert ott minden releváns információ elfogadható, s a szövegértésnél is egyértelműnek tűnhet, de érhet meglepetés mindenkit.

A nemzeti egységről

Nem bántotta a tanulókat a feladatsor, szépen meg lehetett azt oldani, ám a szövegértés kapcsán több probléma is felmerülhet egy lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő magyartanár szerint. – Szívfájdalom volt számomra a szövegértés, amivel nem az volt a baj, hogy ne lett volna megoldható, hanem hogy egyszerűen nem volt jó, nem volt elég sokrétű. – Akkor jó egy szövegértési feladatsor, ha sokféle szövegértési műveletet mér, ám ez nagyrészt azt a nagyon egyszerű műveletet mérte, hogy a tanuló ki tud-e halászni a szöveg megadott bekezdéséből információkat, véleményeket – hangsúlyozta. Emellett a bázisszöveget, különösen az első bekezdést az érettségi szituációjához képest túlságosan is vitathatónak találta. – Adamikné Jászó Anna Miért voltak nagyok 1848 szónokai? című írásának eleje a nemzeti egység idealizált fogalmát állítja a középpontba. Az 1/b kérdésre adható egyik válaszlehetőség (Mit kívánt a magyar nemzet a szöveg szerint? – „függetlenné kell válni, és meg kell valósítani a demokratikus államformát”) feltehetően történelmileg sem helytálló, hiszen biztosan nem volt 1848-ban egyetértés a függetlenség, különösen pedig a „demokratikus államforma” körül – mondta. A feladat foglalkozik a nemzeti egység kérdésével is, ami a magyartanár szerint jóval bonyolultabb fogalom annál, mint hogy egy egész nemzet valamiről ugyanazt gondolná. – A szövegválasztásnak szerintem célja volt világos világnézeti értékválasztást közvetíteni a vizsgázóknak, és ez újdonság az eddigiekhez képest. Kérdés, hogy egy szövegértési feladatnak feladata-e a nemzeti tudat erősítése – jegyezte meg a magyartanár.

Kellemes csalódás, teljesíthető vizsga

– Az első résznél tetszett, hogy informatív volt a szöveg, szeretek olyan feladattal foglalkozni, ahol új információkat is szerzek, bár engem kicsit zavar, hogy ez a része a vizsgának általában kevesebb kreativitást igényelt – nyilatkozta Trencsényi Panka, a fővárosi Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnázium végzős diákja. Az érettségiző ezután az érvelést választotta, amit érdekesnek tartott: a társasjátékok mellett érvelt, de igyekezett tágabb perspektívából megközelíteni a feladatot, és a videójátékok oldalán is említett érveket. A második részben novellát elemzett. – Ezt jónak éreztem, bár lehet frissebb szöveget adtam volna, nem feltétlenül illeszkedik az én világlátásomhoz Mikszáth. Másrészt viszont érdekes volt, korábban csak akkor olvastam tőle, ha kötelező volt, de most volt idő elmélyedni a szövegben – emelte ki. Szerinte összességében korrekt, megoldható feladatsor volt, a korábbi évek megoldókulcsainak ismeretében inkább az értékelés foglalkoztatja: sokszor szigorúak az elvárások, még ha a feladat nem is tűnik annak.
– A szövegértés kellemes csalódás volt, érthető, érdekes szöveg volt, a hozzá kapcsolódó feladatok is viszonylag egyszerűek voltak. Az érvelésnél is jó témát kaptunk, én azt választottam, mivel sokat gyakoroltuk és viszonylag ügyes is vagyok belőle – nyilatkozta Kiss Tamara, a ceglédi Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola végzős tanulója. – A második részben a verselemzést választottam, mert Tóth Árpád és Arany János verset kellett összehasonlítani és a verselemzést jobban magaménak érzem, nagyon szimpatikus volt mindkét vers, és igazából a legtöbben novellát elemeztek és jól esett kicsit kilógni a sorból – jegyezte meg. Mint mondta, számított rá, hogy lesznek a járványhelyzetre vonatkozó feladatok, de nem voltak. – Viszonylag az nehezítette a felkészülést, hogy nehezebb volt online órákra figyelni, de szerencsére a tanárunk így is rengeteget gyakorolt velünk, és mondhatom, hogy felkészülve mentünk el a vizsgára – összegzett az érettségiző.
Szintén pozitív tapasztalatokról számolt be Ötvös Nádja, a budapesti Eötvös József Gimnázium diákja. – Szerencsésnek érzem magam, mivel távoktatás alatt is próbáltak minket a lehető legjobban felkészíteni a körülményekhez képest. Ettől függetlenül nyilván nem ugyanaz ennyi hónap után az iskolapadban ülni – kezdte az érettségiző. Kiemelte, meglepetés volt számára a szövegértés témája, ami a forradalom nagy szónokait mutatta be, ő is inkább arra készült, hogy lesz a járvánnyal kapcsolatos feladat. Az első választható résznél az érvelés mellett döntött. – Érdekes összehasonlítani a társasjátékokat a videójátékokkal, és az érvek alapján beigazolódik, hogy milyen előnyei lehetnek, ha valaki társasjátékozik. A második részben a novellaelemzést választottam, reménykedtem benne, hogy lesz ilyen feladat. Szerintem az ehhez kapcsolatos kérdések abszolút könnyen értelmezhetőek voltak és az ismerős Mikszáth-világ által az elemzés sem volt vészes – részletezte. Szerinte teljesíthető vizsga volt, s mint mondta, érezte a figyelmességet a feladatoknál, arra való tekintettel, hogy idén más körülmények között tudtak felkészülni.

Emmi: nincs pótérettségi

Hétfőn elkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák, de ha ezeken valaki bármilyen okból - akár igazolt betegség, esetleg koronavírus-fertőzés miatt – nem jelenik meg, nincs lehetősége pótló vizsgára - erősítette meg lapunknak az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az érettségik veszélyhelyzetben történő szervezéséről szóló kormányrendelet szerint az érintetteknek a jelentkezését is törlik és az őszi vizsgaidőszakban kell újból jelentkezniük. Ez tavaly is így volt, az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint akkor 1686 vizsgázó maradt távol. A Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke, Horváth Péter gimnáziumi igazgató néhány hete azt mondta a Népszavának, nem tartja méltányosnak ezt a helyzetet, szerinte legalább azok számára, akik önhibájukon kívül nem tudtak megjelenni a vizsgán, biztosítani kellene a pótlás lehetőségét. Abban bízott, idén a döntéshozók változtatnak a szabályokon, de ez nem így lett. Horvát Péter lapunknak most úgy nyilatkozott: az iskolák továbbra sem kaptak tájékoztatást arról, hogy tehetnének kivételeket, ezért a hatályos kormányrendelet szerint kell eljárniuk. Az NPK elnöke hozzátette: a hétfői magyar írásbelin náluk mindenki megjelent. A nap folyamán több igazgató kollégájával is beszélt, de sehonnan sem jeleztek fennakadásokat, problémákat. Szerinte a vizsga lebonyolítása a járványhelyzet ellenére is gördülékenyen ment. Úgy véli, a feladatok sem voltak nehezek, amit a mostani helyzetben - több hónap távoktatás után - különösen jónak tart. Magyar nyelv és irodalomból középszinten 71 121, emelt szinten 2380 vizsgázó tett érettségit. Kedden a matematika vizsgák következnek, középszinten 68 037-en, emelt szinten 5350-en érettségiznek. A járványhelyzetre tekintettel a vizsgákat egészségvédelmi óvintézkedések (testhőmérséklet-mérés, maszkviselés, távolságtartás, létszámkorlátozás) mellett szervezték meg. - Juhász Dániel

Elárverezik a Van Gogh-képet

P. Sz. D.
Publikálás dátuma
2021.05.03. 16:43

Fotó: DANIEL LEAL-OLIVAS / AFP
Május 13-án a Christie's aukciósház bocsátja árverésre Van Gogh 1888-ban készült A Trinquetaille híd című képét, mely a becslések szerint 25-35 millió dollárt is érhet – adta hírül a The Art Newspaper portál.
Az esemény ritkaságba számba megy, a kép ugyanis Van Gogh Arles városában töltött időszakában készült, melyet a leginkább keresnek a gyűjtők. Az olajkép a Trinquetaille nevű külvárosban található hidat ábrázolja, melyet Van Gogh közvetlenül a rakpartról festett meg, pár perc sétára az úgynevezett Sárga Háztól, melyet később Paul Gauguin-nel osztott meg, és ahol három hónappal később megfestette a közismert Csillagos ég a Rhône fölött című művét. Az árverésre bocsájtott képen látható férfiak Van Gogh elmondása szerint kéjhölgyek futtatói voltak, az alkotás legtitokzatosabb eleme azonban egy, az előtérben feltűnő kék ruhás lány, aki csak vázlatosan, szellemalakként jelenik meg. A képen a színek ugyancsak feltűnő hatást keltenek, Van Gogh a testvérének, Theónak az égboltot és a folyót „abszint-színűnek” írta le. A festő halála után a képet a testvére örökölte, majd egy bécsi ügyvéd vásárolta meg, 1923-ban pedig már Londonban volt Elizabeth Workman, egy gazdag hajótulajdonos felesége tulajdonában, majd Anna Eugenia La Chapelle-hez, korának egyik leggazdagabb amerikai válalkozójának feleségéhez került, aztán Akram Ojjeh szíriai származású üzletember vásárolta meg. A Christie's már két alkalommal, 1999-ben és 2004-ben is elárverezte, először 15.4, majd 11.2 millió dollárért.      

Félúton színház és a film között

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2021.05.03. 10:30

Fotó: KUTTNER ÁDÁM
Több teátrum hirdetett karanténdráma pályázatot. A tapasztalatokról kérdeztük Török Tamara és Deres Péter dramaturgokat.
November elején bizonytalan időre bezártak a színházak. Máté Gábor már az első, Zoomon tartott társulati ülésen arra biztatta a társulat tagjait, hogy gondolkozzanak olyan anyagokon, amelyeken az online térben dolgozni szeretnének, de a karantén-időszak legambiciózusabb katonás projektjének ötlete végül éppen tőle származott – meséli Török Tamara dramaturg, a Katona József Színház K:ortárs pályázatának egyik lebonyolítója. - Egyrészt – mint a kortárs magyar dráma elkötelezett híve – mozgósítani akarta a kortárs magyar írókat, másrészt azt az új műfajt szerette volna megtalálni, amely nem „tisztán” színház, streamelt vagy zoomos előadás, film vagy rádiójáték, hanem ezek elegye vagy akár valami egészen más – olyan új műfaj, amely az online térben a leginkább alkalmas a nézők megszólítására. Azt gondolta, hogy úgy tudjuk a legjobbat kihozni ebből a színházilag lehetetlen időszakból, ha újfajta színházi formákkal kísérletezünk, és szokatlan, karantén-specifikus, műfajilag is különleges új produkciókat hozunk létre, mind a színészek és a rendezők, mind pedig a közönség örömére. Mindennek jegyében meghívásos pályázatot írtunk ki; több, mint ötven próza- és drámaírót hívtunk meg a pályázaton való részvételre. Annyit határoztunk csak meg, hogy a művek lehetséges játékideje 20 perctől 1 óra 15 percig terjedhet; a témákkal kapcsolatban nem volt megkötés, a daraboknak nem kellett feltétlenül a karantén témaköréhez kapcsolódniuk. Annyit tudtunk még, hogy – mivel a szabályozás engedte a színházban zajló munkát a biztonsági előírások betartásával – a színészek találkozhatnak is, élőben is dolgozhatnak együtt. Nagyon szűk beküldési határidőt jelöltünk meg a pályázati kiírásban, 2020. december 10-ét, hogy a megvalósíthatónak ítélt pályaműveket az évad szerves részeként, már a téli időszakban vagy tavasszal létrehozhassuk és megmutathassuk a nézőknek. A meghívott íróknak közel a fele küldött a színháznak pályaműveket, amelyeket a színház rendezői és én mint a színház dramaturgja bíráltunk el. Szinte egyöntetűen választottuk ki a győztes szövegeket: Garaczi László Végre egy kis csönd, Szécsi Noémi Egyformák vagyunk, Tasnádi István Tapasztalt asszony és Háy János Szavalóverseny című darabját. A projektben résztvevő rendezők megegyeztek, hogy ki melyik szövegen fog dolgozni, illetve milyen sorrendben készülnek majd a produkciók. Innentől kezdve a Katona nagyszínpadából gyakorlatilag filmstúdió lett, filmforgatásra is alkalmas eszközökkel, és az összes produkció esetében elindult egy nagyon komoly, egyszerre színházi és filmes műhelymunka, amelyben a színházi produkciók rendezői végig együtt gondolkodtak a filmes stáb tagjaival, elsősorban Török Marcell filmrendező-hallgatóval, a Katona videótechnikusával, a K:ortárs-sorozat technikai rendezőjével és Meister Natáliával, a produkciók operatőrével. A K:ortárs-sorozat online bemutatóinak sorát Máté Gábor Végre egy kis csönd-rendezése nyitotta február közepén, aztán az Egyformák vagyunk következett Székely Kriszta rendezésében, legutóbb pedig Tárnoki Márk háromrészes, Háy János Szavalóversenyéből készült produkcióját láthatták a nézők. A Tapasztalt asszonyt Ascher Tamás még próbálja, de május közepéig ez a produkció is elkészül. Az online bemutatók mindegyikét egyórás, izgalmas beszélgetés követi az alkotókkal Ott Anna moderálásával. A pályázati kiírásban megjelölt új műfaj végül az előbb említett színházi- és filmes műhelymunka eredményeképpen született meg, félúton a színház és a film között – tette hozzá Török Tamara.    Télen a Pesti Magyar Színházban pályázatot hirdettünk Nyitány címmel, amire maximum tíz oldalas, négyszereplős jeleneteket vártunk a karantén utáni élet témájában – mondta Deres Péter, a teátrum dramaturgja. - Közel kétszáz pályamű érkezett be, amelyek közül a legjobb hetet streaming-előadás formájában bemutattuk a színház online platformjain, majd a három pénzdíjas nyertest közönségszavazás választotta ki. Igen érdekes tanulságokkal szolgált a pályázat. Egyrészt – érhető okokból – sok kifejezetten pesszimista hangulatú-témájú pályaművet kaptunk. Ezek úgy látják, hogy a vírus, illetve a karantén jelentősen rontotta az emberek életminőségét, devalválta a kapcsolatokat; sokan elmagányosodtak, súlyos magánemberi és szociális tragédiákat éltek át, amelyekből nem lesz könnyű felépülni. A jelenetek másik fele – s valóban fele, mert ilyen művekből is jó pár érkezett – optimistán vizionálja a jövőt. Ezek a járványt valóban nyitásként, a megújulás előszobájaként értelmezik, s azt állítják, hogy a koronavírus után már biztos nem lesz ugyanolyan a világ, mint előtte. Sok pályamű a természet felfrissülését, ökológiai reformot vár a járvány után, a károsanyag-kibocsátás csökken(t)ését, az egészséges életmódra való nagyobb odafigyelést. A magánélet, a családi kapcsolatok terén is lehet remény: a covid egyrészt eltávolította az embereket, de – lelki, pszichés értelemben – akár közelebb is hozhatta őket. Talán megtanultunk jobban odafigyelni a másikra. Talán a felelősségérzetünk is megnőtt. S talán az apróbb jelzésekre, árnyalatokra is képesek vagyunk már odafigyelni, s örömünket lelni olyan dolgokban, amik mellett régen szó nélkül elmentünk. Összességében szerintem a járvány jót tett a kreativitásnak; részben a hosszú bezártság miatt – amikor az alkotás hasznos időtöltésként, de akár terápiaként is szolgálhatott –, részben pedig azért, mert sokan újra késztetést éreztek, hogy komolyan elgondolkodjanak az ember sérülékenységének, a világban betöltött szerepünknek s a természet megkérdőjelezhetetlen hatalmának egyetemes kérdésein.

„ A feldolgozásban segített ”

Magács László, a TRIP Színház vezetője elsőként kezdeményezett versenyt a járvány ihlette írások között. Miért írtak ki karantén pályázatot? Azt gondoltam, arra a kiélezett helyzetre, amit a karantén jelentett, releváns reakciók jönnek a drámaíróktól és lesz is egy belső kényszer, hogy kiírják magukból azt a feszültséget, ami keletkezett bennük a helyzetből adódóan. Jól gondoltam: 106 pályamű érkezett. Izgalmas korlenyomatot kaptunk. Milyen tapasztalatokat szereztek? Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor mindenki mindenféle “fizetség nélkül” tisztán szakmai alázatból szövetségbe tömörül, és egy ügyért dolgozik. Ez egy ilyen pillanat volt, és jó volt megélni. Milyen hozadéka lehet ezeknek a műveknek a kortárs dráma termést tekintve? Ritkán adódik olyan alkalom, amire ennyire konkrétan és prompt módon lehet, és kell reagálni. Ez egy ilyen pillanat volt. És szerintem nagyon sok embernek segített, hogy fel tudja dolgozni ezt a horrort. Mennyire maradandók? Ezek 20-30 perces minidrámák voltak, és sok olyan mű született, ami alapja lehet egy későbbi egész estés színdarabnak. Talán a maradandóságot onnan lehet lemérni, hogy egy új műfaj született, ami a színház és a film határán egyensúlyoz. És ennek máris megvan a hozadéka: a Shakespeare/37 sorozat, mely színház és film egyszerre és úgy is hat. Színpadon mennyi tud megjelenni és miként? Ezt nem látom át. Mi egy bemutatóval készülünk. Ez Garaczi László: Veszteg című műve.