Életének 96. évében elhunyt Király Zoltán agrármérnök, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének kutató professor emeritusa – tudatta az MTA csütörtökön.
Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének volt igazgatója, a növényvédelmi, azon belül a növénykórtani kutatások nemzetközileg elismert szakembere május 19-én hunyt el. Nevéhez fűződik a növényi kórélettan tudományágának megalkotása, amelynek világszerte ismert és idézett kutatója volt – olvasható az MTA közleményében.
Király Zoltán 1925. november 15-én született a délvidéki Óbecsén, majd családja Szegedre költözött. Középiskolai tanulmányait egy budapesti belvárosi gimnáziumban végezte, fő érdeklődési területe a kémia volt. Egyetemi tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Osztályán kezdte, majd később az egyetemből kivált Agrártudományi Egyetemen folytatta.
Egyetemi évei alatt érdeklődése egyre inkább a mikrobiológia felé fordult, mert meg volt győződve arról, hogy a talajok termőképessége a mikrobiológiai tudás alkalmazásával növelhető. Kiváló tanárai, majd később kutatótársai, így Doby Géza és Husz Béla a növénykórtan felé fordították figyelmét. A "liszenkói évek" alatt nagy hatással volt rá a kiváló genetikusok által képviselt tudomány az áltudományokkal szemben.
A növénykórtan iránti érdeklődése a Növényvédelmi Kutatóintézetben alakult ki, ahol olyan kiemelkedő tudósokkal hozta össze a sors, mint Györfy Barna, Farkas Gábor és Solymosy Ferenc. Nevéhez fűződik a növényi kórélettan tudományágának megalkotása Farkas Gáborral és Robert N. Goodmannal (University of Columbia Missouri), amely egy teljesen új világot tárt fel. Amerikai tanulmányútja során született meg a növénykórélettan máig is idézett „bibliája” The Biochemistry and Physiology of Infectious Plant Disease címmel (Robert N. Goodman, Zoltan Király, Milton Zaitlin; Princeton, NJ: Van Nostrand, 1967).
Itthon a tudományos ranglépcső fokozatait bejárva megvédte kandidátusi, majd akadémiai doktori értekezését, 1973-ban választották az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává. „Elvitathatatlan érdeme, hogy amerikai tanulmányútján szerzett tapasztalatait itthon is kamatoztatta, mert látva az amerikai egyetemek utánpótlás-gondozását, ő is fiatalokkal vette körül magát. Ezt mindvégig egyik legfontosabb feladatának tekintette. Nem véletlen, hogy a magyar növénykórtan és növényvédelem kutatói, egyetemi oktatói szinte kivétel nélkül a tanítványai. Ezért mindannyian nagy hálával tartozunk neki” – olvasható a közleményben.
Király Zoltán tagja volt többek között a Növényvédelmi Tudományos Bizottságnak, a Magyar Növényélettani Társaságnak, a Magyar Ösztöndíj Bizottság Agrártudományi Kuratóriumának, a Szent István Akadémiának és a Deutsche Phytomedizinische Gesellschaftnak is. Emellett több egyetem is, köztük a Debreceni Egyetem, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Nyugat-magyarországi Egyetem és a Pannon Agrártudományi Egyetem is díszdoktorává avatta.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Egyebek mellett elnyerte az Akadémiai Díjat (1972), az Állami Díjat (1983), az Akadémiai Kiadó Nívódíját (2004) és az Akadémiai Aranyérem kintüntetést(2010). „Bár természetesen mindegyiket nagy örömmel fogadta, számára mégis az egyik legnagyobb elismerés tanítványainak szeretete és barátsága volt. Távozása megrázta a magyar elméleti és gyakorlati agrártudomány közösségét, de szellemisége továbbra is velünk marad” – olvasható az MTA megemlékezésében.
