Magyarország újabb uniós megállapodásnak tesz keresztbe: Szijjártó Péter azt közölte Brüsszelben, hogy kormánya nem tudja törvénybe iktatni az Afrika, illetve a csendes-óceáni térség 79 országával tető alá hozott kereskedelmi-fejlesztési EU-megállapodást, mert az lökést adna a migrációnak. Az egyezség sokéves tárgyalások után a múlt decemberben született meg, és olyan területekre terjedne ki, mint a klímavédelem, az emberi jogok és a bevándorlás.
A külügyminiszter szerint a partnerek az egyeztetés során sorra söpörték le a magyar javaslatokat az asztalról, így Magyarország biztosan nem adja a nevét a szerződéshez. Merthogy nincs szükség új migránshullámra, különösen, most a koronaválság idején. A kijelentés arra vonatkozik, hogy az egyezmény módot adna a rendezett bevándorlásra, pl. családegyesítés formájában.
A hírügynökség szerint a nacionalista Orbán Viktor számára még ez is elfogadhatatlan, noha a lényeg, hogy az unió segítsen a két térség országain. Emellett azok vállalják, hogy visszafogadják az elutasított menedékkérőket. A jelentés emlékeztet arra, hogy Budapest egy sor kérdésben szembeszegül az unió politikájától, Kínától Libanonig. Legutóbb a közel-keleti tűzszüneti felhívást nem volt hajlandó támogatni.
Orbán a múlt ősszel kijelentette a Reutersnek, hogy nem akar párhuzamos, illetve nyílt társadalmat, sem pedig vegyes kultúrát, ami magában foglalna muzulmán migránsokat.
Orbán Viktor teljesen Európa-ellenében politizál, ezért a kérdés az, hogy meddig cipeli még magával ezt a terhet az EU? Így nyilatkozott a luxemburgi külügyminiszter, miután a magyar kormány megvétózta az unió nyilatkozattervezetét, amely tűszünetre szólította fel mind Izrael, mind a Hamászt. Asselborn szerint ha a 27-ek még egy fegyvernyugvást sem tudnak elérni, akkor a helyzetük nagyon hasonlít Grönlandéra. Csak ott a gleccserek olvadnak, Európában pedig a külpolitika hitele. Noha ez roppant fájdalmas.
A politikus szerint Orbánt csak részben vezérli az Netanjahuhoz fűződő szoros viszony, alapvetően az mozgatja, hogy illiberális, hogy EU-ellenes. És hiába választják meg demokratikusan, ez nem elég, mert tartania kell magát az uniós szerződésekhez, amelyekben az áll, hogy minden tagország köteles támogatni a közös külpolitikát. Ám a magyar politikus pont az ellenkezőjét teszi, mások pedig mögé bújnak.
Várhatóan a lengyel bírósági reform újabb vonatkozása kapcsán marasztalja el Varsót az Európai Bíróság. A testület főügyésze ugyanis azt állapította meg előzetes szakvéleményében, hogy Lengyelországban már nincsenek meg a minimális biztosítékok sem a hatalmi ágak elválasztására, az igazságszolgáltatás függetlenségére.
A luxemburgi testületet a varsói körzeti bíróság kereste meg és a mostani állásfoglalás arra jutott, hogy összeegyeztethetetlen az uniós joggal az jogintézmény, miszerint az igazságügyi miniszter tetszése szerint vezényelhet át bírákat magasabb szintű bíróságokhoz, de ő mondhatja meg azt is, hogy meddig tart a megbízatás. (A tisztség gazdája a keményen jobbos Ziobro.)
Az indoklás szerint ez így nem megy, a kinevezéseknél kell legalább némi átláthatóság és kiszámíthatóság. További gond, hogy a bírák külső nyomásnak és politikai befolyásolásnak lehetnek kitéve, és ez befolyásolhatja az ítélkezést. A lengyel igazságügyi tárca helyettes vezetője úgy kommentálta az állásfoglalást, hogy az fura, és csak azt bizonyítja: politikai hadművelet folyik országa ellen. Merthogy az uniós szerződésekben egyetlen pont sem írja elő, miként kell felépíteni a nemzeti bírósági rendszert. Ily módon itt csupán nyomásgyakorlásról és zsarolásról van szó.
Az osztrák Bírák Egyesületének vezetője arra figyelmeztet, hogy a magyar és a lengyel példa nyomán nem árt náluk sem résen lenni, hiszen Ausztriában a kancellár ellen indult jogi eljárás miatt mostanság igencsak éles politikai támadások érik az igazságszolgáltatást. Márpedig a jogállam felszámolása a magyaroknál és a lengyeleknél is apróban indult, majd a lépések összeadódtak és a végén ledőlt a gát.
Sabine Matejka szerint intés a világ számára, hogy ez megtörténhetett az uniós szívében, a 21. században. Hiszen ezek után bárhol bekövetkezhet. Ausztria szerencsére sokkal jobban áll e téren, mint Magyarország és Lengyelország, pl. változatlanul erős a független a sajtó, ami azért fontos, mert a Fidesz és a PiS is lerohanta a médiát, méghozzá az igazságszolgáltatás ellen intézett támadással egy időben, ami különösen veszedelmes.
Ezzel együtt igen aggályosnak tartja, hogy az osztrák politika, főleg a konzervatív Néppárt labdázik a 3. hatalmi ággal. Ily módon ugyanis megrendülhet a bíróságokba vetett közbizalom. Ezért jó volna, ha a képviselők és a kormánytagok erősítenék és nem gyengítenék a jogállamot. Mert ha sokáig tart a vádaskodás, az kikezdheti az igazságszolgáltatás hitelét.
De még szerencse, hogy Van der Bellen államfő, valamint az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság elnöke is szót emelt a fő célpont: a korrupcióellenes ügyészség, valamint a demokrácia mellett. Ideértve, hogy az államfő rendőri közbeavatkozással fenyegette meg a pénzügyminisztert, miután az heteken át nem volt hajlandó kiadni a kért aktákat az Ibizagate ügyében létrejött parlamenti vizsgálóbizottságnak.
A szakmai érdekképviselet vezetője felteszi a kérdést, hogy ha a politika így reagál, akkor miként lehet elvárni, hogy az átlagember tartsa tiszteletben az ítéleteket, illetve a jogi előírásokat. Amikor azt tapasztalja, hogy a hatalom semmibe veszi a jogállamot.
Erős a veszély, hogy működésképtelenné válik a szlovén kormány, noha az ország nem egészen másfél hónap múlva átveszi az unió soros elnökségét. Ljubljanában ugyanis belpolitikai válság robbant ki, de a jobboldali-populista Jansa vitába keveredett az EU-val is. Az ország már így is a nemzetközi érdeklődés előterében szerepelt, mert a miniszterelnök támadja a sajtószabadságot, valamint a politikai ellenfeleket. Továbbá legutóbb Magyarország és Lengyelország oldalára állt, amikor azok meg akarták hiúsítani a jogállami mechanizmust.
Azon kívül mind a mai napig nem nevezte ki a szlovén megbízottat az újonnan felálló Európai Ügyészséghez. (A magyar és a lengyel vezetés egyáltalán nem csatlakozik ahhoz.) Brüsszelben azonban alighanem csak még tovább fokozódik a nyugtalanság, mert könnyen kisebbségbe kerülhet a Jansa-kabinet, ám ez rémálommal érne fel az EU számára, pont az elnökség idején. Hiszen momentán Ljubljanában egyik bizalmatlansági indítvány követi a másikat.
Ezért a Delo c. lap már cselekvésképtelennek nevezte a kormányt és feltételezi, hogy a társadalom megosztottsága csak erősödni fog. Úgy gondolja, hogy Jansának fel kellene vetnie a bizalmi kérdést.
Német cégeknél próbált meg hirdetéseket szerezni a Klubrádiónak egy Berlinben élő magyar származású orvosnő, de lepattant, mert a vállalatok nem szeretnének ujjat húzni Orbán Viktorral. Braun Vera, aki 1968-ban, a szerelméhez költözött ki az akkori NDK fővárosába, azért viseli különösen a szívén a rádió sorsát, mert együtt járt iskolába Váradi Júliával, az adó szerkesztőnőjével és tőle első kézből halott a súlyos anyagi gondokról.
Az orvosnő először adománygyűjtésbe kezdett: 3 ezer eurót kalapozott össze, a ZDF-től egy teherkocsira való irodaszék, számítógép és mikrofon érkezett. Ezután írt olyan nagyvállakozásoknak, amelyek vastagon jelen vannak Magyarországon, de a legtöbbjük még csak nem is válaszolt, illetve simán elkente a dolgot. Annál egyértelműbb volt a DM volt ügyvezetője, aki közölte, hogy véleményük nagyon is egyértelmű a magyar helyzetről, de nem kívánnak nyilvánosan állást foglalni.
Arató András, a többségi tulajdonos azt mondja, náluk német cégek még sosem hirdettek, de ez így van más független szerkesztőségeknél is. A rádió adományokból tartja fenn magát, ám nem vesztett sok hallgatót, miután február közepén elvesztette analóg hullámhosszát. Csúcsidőben sokszor még most is 200 ezren követik a műsort. Csak éppen reklámok alig jönnek.
A megkérdezett szakértő, Polyák Gábor azt mondja, a hatalom megfélemlíti az üzleti világot, de nagy kár, hogy ebbe belemennek nyugati befektetők, a maguk tőkeerejével. Asszisztáltak ahhoz, hogy kimúljon a demokrácia és a sajtószabadság.
