„Döbbenetes volt látni a fiam arcán a halálfélelmet”

Nem volt idő a pihenésre, a csütörtöki tűzszünetet megelőző estéken fel volt kapcsolva az éjjelilámpa, ki volt készítve a másnapi ruha és egy összepakolt táska, mert ha megszólalt a légvédelmi sziréna, akkor rohanni kellett valahova, ahol biztonságos – vázolták a Népszava által megkérdezett családok azt, milyen volt egy átlagos éjszaka az elmúlt hetekben Izraelben.

– Már hozzászoktam az évek alatt a palesztin terrorhoz, nem ez az első eset, hogy folyamatosan rakétázzák Izraelt a gázai övezetből, vagy hogy terrortámadásokat követnek el az ország különböző pontjain – osztotta meg lapunkkal Rózsa-Groó Benjamin magyar származású, Izraelben élő egyetemista. A húszas éveiben járó fiatalember már felvette az izraeliek mentalitását: ha lőnek, akkor egy perc vesztegetni való idő sincs. Benjamin mindennapjait a jelenlegi konfliktus szerencsére nem befolyásolja érdemben, de a légvédelmi szirénák hangját ő is hallja, a katonai és rendőri jelenlétet ő is észleli, naponta többször ellenőrzi telefonján a helyi híreket. Sajnos van is miért, Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke a napokban kijelentette, az izraeli-palesztin konfliktus megoldása csak két módon lehetséges: elrettentéssel vagy a Hamász (a Gázai övezetet felügyelő szélsőséges terrorszervezet) teljes kiiktatásával.

Az izraeli kormány intézkedéseit Rózsa-Groó Benjamin helyénvalónak tartja, ugyanakkor azt nem tudja egyértelműen megítélni, hogy mi lenne a jelenlegi helyzet megoldása.

Nem ért egyet a kormánydöntéseket bíráló, főleg baloldali-liberális izraeliek véleményével, s ennek kapcsán felidéz egy korábbi beszédes esetet, amikor Ehud Barak, Izrael volt munkáspárti miniszterelnöke 2000-ben felajánlotta Jasszer Arafatnak, a Palesztin Autonóm Hatóság egykori elnökének az egész ciszjordániai területet, valamint Kelet-Jeruzsálemet. „Ezt az ajánlatot akkor szerencsére a palesztinok elutasították. De gondoljunk csak bele: ha akkor belemennek, most sokkal könnyebb dolguk lenne onnan rakétázni a zsidók lakta területeket” - mondta. Szerinte a mostani helyzetben nagyobb szigorra lenne szükség, a rendőrségnek keményebben kéne fellépnie az izraeli arabokkal szemben, akik hosszú évekig békében éltek, de most hirtelen „minden ok nélkül” zsidókra támadtak, zsinagógákat égettek fel. Állítja, az izraeliek többsége nem akar háborút, de mostanra be kellene látni, hogy addig nem lesz béke Izraelben, ameddig Gázát a Hamász irányítja, a palesztin autonóm területeteken pedig egy korrupt, a terrorizmust támogató diktatórikus vezetés uralkodik.

Légiriadó ne érjen egyedül

Hasonlóan látja az izraeli helyzetet egy, a gázai övezet közelében élő család. Számukra az utóbbi napokban – mint annyi más civilnek is – jelentősen felértékelődött az összetartás és összetartozás fogalma. Szerintük egyértelműen a Hamász a felelős a feszültségért, mivel Izraelben lázadásra bujtották fel a fiatalokat, miközben Jeruzsálem védelmezőjeként állították be magukat. Izrael politikai helyzetével ugyanakkor nem számoltak, azaz hogy „Bibi” (Benjamin Netanjahu miniszterelnök) mindig történelmet akar írni, „ezért ijesztően keményen lépett fel Gázában”. A beszélgetésünk pillanatában is a lakásukhoz tartozó biztonsági szobában (vasbeton helyiség megerősített ablakkal és ajtóval) ülő család a helyzet ellenére bizakodó, remélik, hogy a tűzszünettel minden visszatér a megszokott kerékvágásba. De mint annyi izraeli, ők is nagyon fáradtak. A névtelenséget kérő családfő például elmondta, hogy a jelenlegi összecsapásokat már nagyon nehezen kezeli, az eddigi nagyobb konfliktusokat sokkal jobban bírta. Ennek egyik oka az, hogy a fiai megnőttek és egyre több kérdésük van az izraeli-palesztin szembenállással kapcsolatban. – Az elmúlt napokat a tanításukkal töltöttem. Szeretném alaposan felkészíteni őket arra, hogy miként kell kezelni a háborús helyzeteket, melyek azok a szabályok, amiket mindig be kell majd tartaniuk.

Utóbbiak közül kettőt meg is említett: ne érjen úgy légiriadó, hogy egyedül vagy, háborús időkben nem szabad felkészületlenül magadra maradnod. Ezek betartását a családfő szigorúan felügyeli, feleségével igyekszik a mindennapokat is eszerint igazítani. A 12 éve Izraelben élő férfi a konfliktusról összességében elmondta, hogy hazájának is cselekednie kellett, hiszen veszélyben volt az életük. Mindazonáltal sajnálja, hogy így történtek a dolgok, mert elmondása szerint május 10-ig nem volt semmi gond Izraelben, arab és izraeli remekül megélt egymás mellett. - Néha ugyan kilőttek 10-20 rakétát, de ezen felül nem történt semmi. Na ezt a „békés együttélést” most elfelejthetjük egy időre – fogalmazott. A hatóság szigorúbb fellépését Rózsa-Groó Benjaminhoz hasonlóan a család is hiányolja, ők származásuktól függetlenül megbüntetnék az ártatlan emberekre támadó, anarchista fiatalokat.

Esernyővel a rakétaesőben

A rakétaháború lezárása után kérdéses a hogyan tovább, az, hogy a zsidók és arabok által vegyesen lakott területeken élők miként viszonyulnak majd egymáshoz. E tekintetben egyelőre erősen megoszlanak a vélemények. Van olyan izraeli mentőápoló, aki továbbra is megbízik arab kollégájában, de olyanok is akadnak, akikben megváltozott valami. – „Rengeteg olyan izraeli arab ember van hazánkban, akik békében szeretnének közöttünk élni. Ők eddig munkához juthattak, az izraeli állampolgárokkal azonos jogokkal rendelkeztek. Mecsetek épültek a számukra, nyugodtan gyakorolhatták a vallásukat, megtehették, hogy az ünnepeikkor nem dolgoztak, az egyetemi felvételinél pedig pozitív megkülönböztetésben részesültek. Ugyanakkor az éremnek van egy másik oldala is, nem szabad megfeledkeznünk az őket ért rasszista megnyilvánulásokról sem. Ez persze nem Izrael-specifikus jelenség, sajnos a világ minden országában utolérhető – árnyalta a békés együttélés „megszokásait” H., aki Gázától mindössze 35 km-re neveli kisfiát. Saját elmondása szerint „rendesen kaptak a jóból”, és európaiként az ilyen háborús helyzetekhez abszolút nem voltak felkészülve, pláne nem hozzászokva. Emellett probléma volt az is, hogy egy régi típusú, háromszintes házban laknak, ahol nincsen védett szoba. – „Tehát ha meghalljuk a szirénákat, kifutunk a lépcsőházba, és tehetetlenül várjuk, hogy a fejünkre esik-e a rakéta vagy sem. Olyan érzés ez, mintha esernyővel állnál ki a rakétaeső alá” – osztotta meg tapasztalatát. Hozzátette, hogy a lépcsőházban állva döbbenetes számára a fia arcán a halálfélelmet látni - egy olyan fiún, aki budapesti óvodában szocializálódott, szeretetteljes óvónők és barátok között”.

"Békekötés" fenntartásokkal

A fegyverszünettel kapcsolatban H. szerint eddig mindig az volt a forgatókönyv, hogy bejelentették a békét, majd a Hamász 24 órán belül megszegte azt. Éppen ezért most is mindenki fenntartásokkal fogadja az átmeneti békekötés hírét. A gázai helyzetről csak egy fontos részletre hívta fel a figyelmet: amíg a Hamász több ezer rakétát lőtt eddig az izraeli civilekre és a saját népére, addig Izrael kizárólag rakétakilövő állomásokat, raktárakat, terrorista alagutakat, rejtekhelyeket bombáz. – „Persze ezt a terrorszervezet ki is használja: nőket és gyerekeket küld fel olyan épületek tetejére, amelyek pincéjében rakétatárolók vannak, mert tudják, hogy az Izraeliek ilyenkor nem lőnek” – mondta H., aki szerint a jelenlegi konfliktusban „nem civilek hadakoznak, Izrael egy olyan terrorszervezettel vette fel a harcot, amely élő pajzsként használja a civiljeit. Az életet pedig egyáltalán nem tisztelik: minél több a halott Gázában, annál jobb nekik, mert így teleszórják a sajtót a rémisztő, de nagyon sokszor hamis fotóikkal. Azzal azonban már nem foglalkoznak, hogy ez a tettük mit von maga után”.

Ellenpont: a palesztin szemszög

A palesztin nézőpont szerint az izraeli hadsereg aránytalanul kemény választ ad a Hamász rakétázására. Azért bombázza rommá a Gázai övezetet, hogy kollektíven büntesse és megalázza a palesztinokat. Noha hivatalosan ügyelnek a civil lakosság védelmére, a gázaiak nem ezt tapasztalják. Az elmúlt 11 napban 243-an estek a légicsapások áldozatául, köztük ártatlan civilek és több tucatnyi kiskorú - néha csak egy-egy elárvult gyermek élte túl családját, máskor egész famíliák haltak meg. Habár az izraeliek olykor telefonon figyelmeztetést adnak a támadás előtt, az sem ritka, hogy enélkül tesznek a földdel egyenlővé egy-egy épületet.

A palesztinok és szószólóik azt is hangsúlyozzák, hogy a konfliktust nem a Hamász rakétázása újította ki, hanem a kelet-jeruzsálemi kilakoltatások. A Sejk Dzsarra városrészben évek óta zsidók foglalják el palesztin családok otthonait arra hivatkozva, hogy 1948 előtt a felmenőik tulajdonában álltak a lakások. Az izraeli bíróságok által elrendelt kilakoltatások jogszerűsége eleve vitatott, mivel a palesztinok saját területüknek tekintik Kelet-Jeruzsálemet. A palesztinok sérelmezik, hogy a hatóságok aránytalanul léptek fel az áprilisban kezdődött tiltakozások ellen és ugyancsak túl keményen ütöttek rajta az iszlám egyik szent helyén, a jeruzsálemi Al-Aksza mecseten. A Sejk Dzsarra ügye szimbolikus a palesztinoknak számára, akik azt tartják a problémák gyökerének, hogy Izrael mindent elkövet a kiűzésükért otthonaikból és őseik földjéről és az államapparátus támogatja a zsidó telepesek terjeszkedését. Emiatt rendszeresek a többé-kevésbé békés demonstrációk - csak azok kevesebb figyelmet kapnak az izraeli és a nemzetközi sajtóban, mint a Hamász rakétái. - R. A.