Kocsis Zoltán;Bartók Béla;Budafoki Dohnányi Zenekar;Hollerung Gábor;

Fájdalommal teli értékteremtés - Kocsis Zoltánra emlékezik a Budafoki Dohnányi Zenekar

A zenekar lezárások utáni első nyilvános koncertje kapcsán Hollerung Gáborral beszélgettünk.

Hollerung Gábor, a zenekar karmestere, ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a Kocsis Zoltán-emlékkoncert ötlete régebben felmerült, és most végre a járvány szorításának enyhültével meg is valósulhat. Noha elég nehezen tudtak helyet találni zenekari naptárukban, végül az együttesnek félig-meddig otthont adó Klauzál Házban saját programjukba is illeszkedő lehetőséget találtak arra, hogy a koncertet élő közönség előtt megtartsák. E koncert felvétele lesz látható online közvetítés formájában is május 30-án, A magyar klasszikus zene napján.

„Az, hogy a választott mű Bartók A csodálatos mandarin című szvitje, annak mindenképpen a Kocsis Zoltán iránti tiszteletünk az oka. Ez egyébként utolsó budapesti koncertjén is elhangzott. Amit Kocsis a zeneszerző műveiből indított lemezösszkiadásban elvezényelt – még ha sorozat halála miatt nem is válhatott teljessé – az egyfajta modern etalonnak tekinthető. Amit az addigi interpretációkhoz hozzátett, az a leírt kotta iránti abszolút hűség és az egész bartóki életmű átfogó ismeretéből, mély megértéséből eredő értelmezési többlet. A múlt században még az ötvenes, hatvanas, hetvenes években is, a komolyzenében a király a karmester volt, aki a közönség felett is uralkodott: ő volt a legfőbb vonzerő, talán még a szerzőknél, a műveknél is sokkal fontosabb volt egy hangversenyen a személye. Persze mindig voltak olyanok, akik nem könnyű sikereket akartak aratni. Például Toscanini, Carlos Kleiber kérlelhetetlenül harcoltak a zenekarok slendriánsága ellen, azt amit ők tudtak másoktól is megkövetelték. Kocsis Zoltán ezen a téren közéjük tartozott. Az olyasfajta korábbi olvasatok, amelyek itt-ott pongyolák is voltak akár, vagy azért, mert a karmesterek saját gondolataikat akarták előtérbe tolni, vagy azért, mert valami soha nem hallottat szerettek volna mutatni, nála elképzelhetetlenek voltak. A sok fennmaradt Bartók-zongorafelvételből pontosan tudta, milyen a Bartók-kotta és a megszólaltatandó zene viszonya, és ezt a zenekarral is sikerült megvalósítania. Mi, akik ezeket a felvételeket figyelmesen hallgattuk, nagyon sokat tanulhattunk tőle. A koncertek emlékei, az élő felvételek, a stúdiólemezek, amelyek elkészültek - például a Concerto, A fából faragott királyfi – hihetetlen élményt jelentenek. Sajnos a Mandarint már nem tudta rögzíteni” – magyarázta Hollerung Gábor.

A szóróanyagban említ egy esetet, amikor Kocsis Zoltán meglehetősen nyersen fogalmazta meg véleményét: a dicséret úgy szólt a diplomahangverseny után, hogy a többi szereplővel (zongorista tanítványa, zenekar) ellentétben „te voltál a legkevésbé szar”. Anekdoták tucatjai keringenek Kocsis hasonló, vagy még sokkal keményebb megnyilvánulásairól. Öncélúak voltak ezek, vagy szolgáltak valamit, leginkább természetesen a zenét? Milyen személyiség állt ezek mögött valójában? - kérdeztük Hollerung Gábort. „Öncélúak semmi esetre sem voltak. A tolerancia mindig két felet érint, de a társadalom tele van tévesen értelmezett érzékenységekkel, hamis sértődékenységi pontokkal, amelyek mögött vélt büszkeségek rejlenek: az emberi méltóság fogalmát szűk keretek közé szorítjuk, miközben érzéketlenek tudunk lenni a kimondott igazságok nyílt, pozitív tartalmára. Zoli eredendően szarkasztikus ember volt, görbe tükörben látta az életet. Jómagam szintén szarkasztikus alkat vagyok, szeretek tréfálni akár zenekarommal, énekkarommal is, és ez működhet” – felelte a karmester. „Egy olyan viszonyban azonban, amikor a karmestertől egy zenész egzisztenciája függ, akár egy olyan jogos megjegyzés – minden rosszindulatú felhang nélkül -, hogy „alacsony a fisz”, is feszültséget tud kiváltani, ha pedig háromszor is el kell mondani, akár kezelhetetlenné is válhat a stressz. Sosem lehet az állítani, csak az egyik fél hibás, amikor a dolgok elfajulnak, kezelhetetlenné válnak.

Tény, hogy Zoli toleranciaküszöbe egyrészt alacsonyabb volt a hibákkal szemben másokénál, másrészt a mások megértési képességét végtelennek szerette volna hinni a saját kommunikációs stílusával szemben. Ez arról is szólt természetesen, hogy a bírálataiban ott volt az igazság. Ebben rejlett az egyenlőtlenség: hogy miközben bizonyos dolgokat nem nagyon tűrt, azt gondolta, amit ő mond, azt másoknak el kell fogadniuk. A végén azonban mindenki jobban járt, az is, aki a negatív kritikát kapta. De ezek nagyon érzékeny mechanizmusok. Most utólag, hogy látjuk, mi minden van, amit tőle kaptunk, és amit mástól már nem fogunk megkapni, ezeknek a fájdalmas gesztusoknak az értékelése megváltozik. A karmester és a zenekar, vagy a koreográfus és a tánckar, a rendező és a színészek viszonyában kódolva vannak az ilyen konfliktusok, hosszabb távon nem lehet visszafogott lelkizéseket folytatni, előjönnek a visszafordíthatatlan érzelmek. De hát Zoli végül is zseni volt, és a zsenik sohasem voltak könnyű emberek. Nem könnyen, és nem fájdalommentesen – erre valójában senki sem képes – teremtett és hagyott maga után értékeket” - emlékezett Kocsis Zoltánra a Budafoki Dohnányi Zenekar vezetője.

A karmesteri magyarázatokkal kiegészülő koncerten az egyik legnehezebben befogadható Bartók-mű, A csodálatos mandarin, annak szvit változata fog szerepelni. Hogyan lehet ezt közel vinni az emberekhez ? Az ilyen „ismerjük meg a zenét” hangversenyek általában a fiataloknak szólnak - fordítottunk a beszélgetés irányán. „Sosem gyerekhez vagy felnőttekhez szólok. A gyerekek egyébként is sokkal többet tudnak, mint azt mi gondoljuk, a saját unokáimon is látom, hogyan képesek bizonyos dolgokat megérteni és azokra akár visszakérdezni. Bár a zene érzelmeinkkel operál, és azok kezelése nem mindenki számára egyszerű - mindenki képes megérteni a zene nyelvét. A mai emberek sok elszemélytelenítő eszköz hatásának vannak kitéve, ezért érzelmeik felismerésére kevésbé fogékonyak. De ezt a mentális képességet lehet fejleszteni. El kell magyarázni, mit fejez ki egy hosszabb vagy egy rövidebb hang, egy halkabb vagy hangosabb hang, egy megállás, egy nem várt zenei történés. El lehet érni, hogy akár egy olyan bonyolult mű, mint Bartók A csodálatos mandarinjának az üzenete is megérintse a mai hallgatót – fejezi be Hollerung Gábor.

Infó:

A MAGYAR KLASSZIKUS ZENE NAPJA – In memoriam Kocsis Zoltán

Hangverseny karmesteri magyarázattal

Budafoki Dohnányi Zenekar

karmester: Hollerung Gábor

online május 30. 11.00

A zenekar Youtube-csatornáján