„Egy szóval válaszolok: nehéz, sőt nagyon nehéz" - felelte Alekszandr Milinkevics arra a kérdésre, hogyan folynak a mindennapok Belaruszban a mostani rendkívüli időkben. Az ellenzéki politikust, aki már korábban is nyilatkozott a Népszavának, telefonon értük el egy Grodno melletti, a lengyel határhoz közeli faluban, az otthonában. Mint elmondta, az országban a totális félelem légköre uralkodik és éppen ez a rezsim célja.
„Minden nap bírósági ítéletekről hallunk, hol egy-két, hol hét évet adnak azért, mert valaki valaha is ellenzékinek minősülő fellépésen vett részt. Bebörtönöznek mindenkit, aki kételkedni mer abban, hogy ki itt a főnök. Bármely pillanatban bezárhatják a még létező egy-két független lapot. El kell mondani: erősödik a hangulat az emberekben, hogy nem érdemes kockáztatni, félnek az állami terrortól. Lukasenko elérte, hogy nincsenek tüntetések, de képtelen megoldani bármilyen társadalmi, gazdasági vagy egyéb problémát. Az ország elszigetelődött" - ecsetelte a helyzetet a volt 2006-os elnökjelölt.
Arra, hogy mennyiben érinti a gazdaságot, az emberek mindennapi létét a mostani helyzet, Milinkevics azt válaszolta, hogy a közeli nagyváros legfontosabb üzeme a Grodno Azot, a helyi nitrogénmű. Ez – mondja – nem zárt be, mert orosz földgázzal működik, a munkások fizetést is kapnak. De a helyzet nem rózsás, mert a kilátásba helyezett szankciók miatt a gyár elvesztheti piacait. Ez egyébként a többi belarusz vállalatra is érvényes. Ha ezekre a cégekre is kiterjednek lesz a büntetőintézkedések, akkor nem túl szép jövő vár rájuk. A gazdaság amúgy is folyamatosan zsugorodik, a fogyasztói árak nőnek, hiába próbálja azokat az állam kontroll alatt tartani. A belarusz árukra most Oroszországban is kisebb a kereslet – a nyugati szankciók következtében az ottani gazdaságban is csökken a fogyasztás.
Az eredetileg tanár és fizikus Milinkevics szerint a fiatal pályakezdők egyre nehezebben találnak értelmes munkát. Formálisan ugyan nincs munkanélküliség, elhelyezik az embereket olyan üzemekben, amelyeknek a termékeire nincs kereslet, de a munkahely is politikafüggő: „Egyre-másra nevezik ki az új igazgatókat, akiket azzal az egyetlen feladattal bíznak meg, hogy ellenőrizzék a helyzetet. Nem a gazdasági növekedés elősegítése a dolguk.”
Grodno és környéke korábban népszerű turisztikai célpont volt, az itt lakók pedig kishatárforgalommal utazhattak Lengyelországba. Lukasenko azonban ezt is megszüntette, mert nem csak a nyugati eszméktől, de az emberek utazásától is tart. A kedvezményekből Milinkevics elmondása szerint annyi maradt, hogy az itt lakók fél évente egyszer átutazhatnak Lengyelországba. Az EU-ból formálisan szabad a beutazás, csak épp a Covid-ra hivatkozva tíz napos karantént írtak elő. A turizmus meghalt, pedig nagyon sokan éltek ebből, a térségben egy csomó idegenforgalmi cég működött.
A vasárnapi gépeltérítés okairól a ma már jobbára visszavonultan élő politikus azt mondja, hogy józan ésszel latolgatva nem lát rá semmilyen racionális érvet. Lehetetlen, hogy a minszki hatalmi központban ne számoltak volna az ellenlépésekkel, a még nagyobb elszigetelődéssel. Azt is tudniuk kellett, hogy óriási gazdasági veszteségek érik majd az országot.
Egyetlen nyertese van az eseménynek – állítja – és ez a Kreml. Milinkevics azt mondja, ellenzéki társai nem szeretik, ha az eseményekben mindig az orosz hatalom beavatkozását látják, de ő állítja: csak Vlagyimir Putyinnak jó a fehérorosz hatalom elszigetelődése. Az oroszok elvesztették Ukrajnát, feltehetően örökre, mert az donyecki háború miatt az ukrán társadalomban nagyon megerősödött az oroszellenesség. A birodalmi álmok megvalósítására egyetlen lehetősége van: Belarusz bekebelezése. „Nem csak a demokrácia ígéretét veszítjük el, de a függetlenséget is” – mondta komoran a politikus, aki szerint az orosz elnöknek hazai népszerűségvesztése miatt is kellene egy ilyen „országgyarapítás”. Belarusz és Oroszország titkosszolgálatai szorosan együttműködnek, emlékeztet erre a belarusz ellenzéki, tehát szerinte a gépeltérítés is feltehetően közös akció volt. Az oroszok eszerint is viselkednek, nyíltan támogatják a politikai megtorlásokat. „Olyan helyzetet állítanak elő, amelyben Belarusz életképtelen, elszigetelt állam lesz, és Putyin puszta kézzel megszerezheti magának” - mondja.
Milinkevics egyetért a személyekre szabott szankciókkal, de a gazdasági büntetőintézkedéseket ellenzi, szerinte azok csak a társadalmat sújtják és erősítik a politikai nyomást. Úgy vélte, hoyg még egyetlen politikai fogoly sem szabadult a gazdasági szankciók hatására. A korábbi években akkor enyhült valamelyest a helyzet, ha Lukasenko megijedt az orosz hatalom terjeszkedő szándékaitól. Ez történt 2008-ban a Grúzia elleni orosz támadás után, majd 2014-ben a Krím annektálása, a Donyec-medencei konfliktust követően. Akkor elkezdődhetett valamilyen dialógus, szabadultak a politikai foglyok is, nyitott valamennyire a gazdaság. Milinkevics végül azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az orosz elnök a közelgő genfi találkozóján felajánlja Joe Bidennek a rendcsinálást Belaruszban, azzal, hogy egy új, jobb Lukasenkót állít az ország élére. Szerinte könnyen lehet, hogy ebbe a Nyugat bele is megy.
