Olcsó látványszínházzá silányította a parlamentet a Fidesz. A törvényalkotás nem több politikai akaratteljesítésnél, ahol már a látszatra se adnak. Böröcz László bérlakásügyben előadott ámokfutása kvintesszenciája mindennek.
A dolog azzal kezdődött, hogy a budavári bérlők háborogni kezdtek az új kerületvezetés tervezett lakásrendelete miatt, mire Böröczben feltörtek a közvagyon kiárusításával kapcsolatos belvárosi emlékek. Bár aligha magától öltötte fel a megoldóember gúnyáját. Orbáni mintára konzultációt indított, majd a beérkezett félezer válasz alapján benyújtott egy 100 ezer bérlakásra vonatkozó, egész országra kiterjedő törvénymódosítási javaslatot, amelynek értelmében az önkormányzatoknak kötelező lett volna elkótyavetyélni a tulajdonukban lévő bérlakásokat. Nem volt előzetes egyeztetés senki kívülállóval. A Fidesz bevezette új gyakorlat alapján – képviselők egyéni indítványként terjesztenek be sokmilliárdos, sokakat érintő jogszabályokat – a hatásokat sem kellett felmérni.
A „kispénzű magyar emberek lakástulajdonhoz juttatásának” leheletvékony szövete alól már az elején kitűnt a NER-potentátok vágya: ugyan már felvásárolták a Vár és az Andrássy út nagy részét, de ez nem volt elég. Most viszont a kormánypárti polgármesterek sem akartak félrenézni, elvégre nekik még évekig vezetniük kell a rájuk bízott települést. A szakma, az ellenzék és a saját vér együttes forrongása túl veszélyes eleggyé állt össze.
Bár Gulyás Gergely - az autók kalaptartóján bólogató kutyák emberi prototípusa – lankadatlanul ismételgette, hogy a javaslat egybevág a kormánycélokkal, de a tervezet tárgyalása előtti napon a Fidesz parlamenti frakciójához megérkezett az új ukáz: ez így nem mehet át. Böröcz a másnapi vitában már azt mondta, hogy nem is lesz érvényes mindenkire, az esti tévéműsorban pedig már időkorlátról beszélt. Csak az irományról vitatkozó országgyűlési képviselők nem tudták, hogy miről is szól az új javaslat. A módosítás szövegét ugyanis nem tették közzé. Hiszen az már úgyse számít, hogy a parlamentben mi történik.