The Times
„Ha megmondod, ki a barátod, megmondom ki vagy” – ezt írja kommentárjában a mai londoni Johnson-Orbán tárgyalás előtt a nagy tekintélyű brit jobboldali lap, amely külön kiemeli, hogy az Egyesült Királyságnak meg kellene néznie, kivel áll le. Hiszen olyan kellemetlen vendég keresi fel a Downing Streetet, aki sokkal veszélyesebb a világ számára, mint Cummings, a házigazda volt tanácsadója, aki immár nyíltan szembefordult Johnsonnal.
Orbán az antitézise mindannak, amit a Nyugatnak képviselnie kell. Országát kísérleti tereppé változtatta, miután meg akarja honosítani a tekintélyelvűség 21. századi változatát. Vegyíti a haveri kapitalizmust és a szélsőjobbos retorikát, továbbá az egypárti politikai kultúrát. Megveti az EU-t, de brit kollégája pont ezért udvarol neki. Ugyanis már csak ő képviseli a nacionalista-populista tábort, miután Trump megbukott.
A látogató szívesen viszonozza a bókot: nemrégiben arról áradozott, hogy a Brexit milyen előnyökkel szolgál a briteknek. Jelezte, hogy Magyarország is szívesen követné a példát, csak nincs hozzá elég diplomáciai és katonai ereje.
A magyar vezető politika pályája szomorúan ismerős: ellenzékiből lett autokrata. Az illiberális demokrácát hirdeti és a hatalom visszaszerzéséhez azt ígérte, hogy szembefordul a liberális világelittel, valamint más légből kapott ellenségekkel. Ő volt Trump és Johnson prototípusa.
Igyekszik behízelegni magát olyanoknál, akik rosszat akarnak Európának. Nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy ne magasztalja Putyint. Régi közhelyeket vet be a világot uraló zsidó pénzemberekről, mert ily módon igyekszik semlegesíteni Soros befolyását. Egy sor lépést tett az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségének felszámolására.
A közelmúltban kétszer is megvétózta, hogy az EU elítélje Kínát az emberi jogok megszegéséért. Rajta kívül már nemigen van olyan vezető a földrészen, aki kapcsolatot tart fenn Belorusszal. Vonakodva ugyan, de megszavazta a gépeltérítés miatt hozott szankciókat. Viszont nem egyéb ködfüggönynél, amikor London azt hajtogatja, hogy Johnson nem riad vissza az emberi jogok megvitatásától, amikor ma leül Orbánnal.
Az optika nagyon is tudatos: itt egy új, globális Nagy-Britannia jelentik meg, amely megszabadult az EU béklyójától és azzal köt szövetséget, akivel akar. Amivel nincs is semmi baj. Mert ha az Egyesült Királyság gazdasági megfontolásokból még szorosabban együtt kíván működni, mondjuk, Szaúd-Arábiával, vagy alá óhajt vágni az európai szövetségeseknek, akkor az olyanokkal kell összeállnia, mint Orbán. Szíve joga. De a többiek levonják belőle a megfelelő következtetéseket. Mindenki maga választja meg a barátait és az ellenségeit.
Guardian
A Brexit óta Orbán Viktor a második uniós vezető, aki előtt megnyílik a Downing Street 10 ajtaja, igaz előtte az ír kormányfő az észak-ír határ ellenőrzését vitatta meg Johnsonnal. A mai vendég viszont Biden éles bírálója, ugyanakkor Kína nagy barátja. Az úttal az a célja, hogy bizonyítsa a hazai közönségnek a jövő tavaszi választás előtt: képes befolyásos szövetségeket tető alá hozni és ugyan kilépett az Európai Néppártból, de ettől még nem szigetelődött el.
Vele szemben Karácsony Gerely azt hangsúlyozza, hogy az egyesült ellenzéket kívánja hadba vezetni a korrupció ellen és nem szeretne függeni más autokratákkal kötött egyezségektől. Ugyanakkor az ellenzéki brit Munkáspárt árnyék külügyminisztere azt szorgalmazta, hogy a mai egyeztetésen a vendéglátó tegye szóvá Orbán antiszemitizmusát és azt, hogy visszaszorítja a polgári szabadságjogokat.
A szóvivő nem volt hajlandó letenni a nagy esküt, hogy Johnson eleget tesz-e a kérésnek, de megosztónak és helytelennek minősítette, hogy a magyar politikus korábban muzulmán betolakodókat emlegetett és méregnek titulálta a menedékkérőket. Ugyanakkor kijelentette, hogy rutintalálkozóról van szó, ám azt több vezető európai ország is úgy veszi, hogy London szét akarja verni az EU-t és nem együttélésre törekszik azzal.
Egyértelműek a kockázatai annak, hogy a házigazda szoros kapcsolatot igyekszik kialakítani az unió neveletlen gyerekével, hiszen az amerikai kormányzat sűrűn minősíti Magyarországot totalitárius rezsimnek, amely ráadásul túl közel áll Kínához. A washingtoni helyettes külügyminiszter két napja Brüsszelben dicsérte az erős Európát, beleértve annak álláspontját Pekinggel szemben.
Orbán ezzel szemben a populista szövetséget célozta meg, amikor a múlt héten összeült a lengyel miniszterelnökkel, valamint Salvinival. Az Európai Külkapcsolati Tanács egyik elemzője szerint a magyar politikus alighanem azt igyekszik felvillantani, hogy még mindig számít a nemzetköz színtéren, és ebben egyértelműen belpolitikai meggondolások vezérlik. A londoni út emellett alkalmat adhat neki, hogy megint bírálja Brüsszelt. A lap idézi Nathalie Toccit, az EU külügyi főmegbízottjának tanácsadóját, aki szerint Magyarország immár elvi kérdésnek tekinti, hogy szembeszálljon az EU külpolitikájával.
Independent
Boris Johnson próbálja megmagyarázni, miért terít vörös szőnyeget a jobbos autokrata Orbán Viktor lábai elé azzal, hogy ma találkozik vele a Downing Streeten. Emberi jogvédő szervezetek, zsidó és muzulmán képviselők egyaránt kifogásolják az eseményt, mert úgy vélik, hogy a vendéget felértékeli London gesztusa, miközben kisebbségeket támad és tesz meg bűnbakká.
Az újság magyarázatként hozzáfűzi, hogy a magyar miniszterelnök központosította a hatalmat, lecsap a civil társadalomra, és uralma alá vonta a sajtót. Emellett azzal vádolják, hogy antiszemita és muzulmánellenes kampányt folytat Soros György ellen. Amikor a járvány miatt bevezette a rendeleti kormányzást, emberi jogi csoportok megkérdőjelezték, hogy Magyarországot egyáltalán demokráciának lehet-e még tekinteni.
Az egyik munkáspárti képviselő úgy értékelte, hogy Orbán ismert antiszemita, gerjeszti a gyűlöletet a romák ellen, kirohan az LMBT-közösség tagjai, illetve a muzulmánok ellen. Ugyanakkor elnyomja az alapvető emberi jogokat és a sajtószabadságot, ezért meg kell kérdőjelezni, hogy Johnson éppen egy ilyen embert fogad nagy pompával.
A házigazda szóvivője ugyanakkor nem árulta el, hogy a megbeszélésen brit részről felvetik-e az emberi jogokat. Viszont azt mondta, hogy London már szóvá tette, amikor Orábn muzulmán inváziót emlegetett és méregnek nevezte a migránsokat.
Die Welt
A német külügyi államminiszter nem gondolja, hogy Magyarország és még egy-két tagállam le akarna mondani azokról a milliárdokról, amelyeket az EU-tól kap az infrastruktúra kiépítésére, de ezeknek a kormányoknak egy idő után el kell dönteniük, hogy mennyire akarják fenntartani a tagságot úgy, hogy közben egyre inkább elköteleződnek Kína mellett. Michael Roth szerint nem az a gond, hogy egy ország kereskedni kíván Pekinggel, csak közben szem előtt kell tartania, hogy nem hagyhatja magát megzsarolni, és nem tehet engedményeket az emberi jogok ügyében. Az „Új selyemút” program viszont egyre inkább azzal fenyeget, hogy autokraták befolyásának teszi ki Európát
A politikus egyben meggyőződését fejezte ki, hogy az Európai Bíróság megadja a zöld jelzést a jogállami mechanizmushoz. Továbbá hisz a Bizottság elnökének, aki kifejtette, hogy a döntés ideje alatt egyetlen visszaélés sem sikkadhat el. Vagyis senki sem beszélhet lyukat az unió hasába, ezzel minden tagországnak tisztában kell lennie. Roth szerint az EU csak ez esetben léphet fel hitelesen a demokrácia és a jogállam mellett a nemzetközi porondon. Tehát ha saját határain belül nem hagy kétséget afelől, hogy erősíteni akarja az alapértékeket.
Egyben sürgősen ki kell alakítani a közös menedékpolitikát és nem szabad megengedni, hogy néhány kormány becsukja a szemét, vagy megtagadja az együttes megoldást. Viszont ha itt nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor azoknak az országoknak kell összefogniuk, amelyek fontosnak tartják a szabályok betartását, az együttműködést, illetve hogy egyetlen menekültnek se kelljen az életéért reszketnie a Földközi-tengeren.
Sürgette, hogy az EU sürgősen derítse ki, milyen szerepe volt Oroszországnak a belorusz gépeltérítésben. Hozzátette, hogy megtorlásként azokat kell célba venni Minszkben, akik anyagilag fenntartják a rendszert. És nem szabad magára hagyni az ország bátor tiltakozó mozgalmát. Arról biztosította Lengyelországot, a 3 balti államot és Ukrajnát, hogy Németország mellettük áll. Egyben felszólította Oroszországot, hogy az vessen véget destruktív politikájának.
Az Északi Áramlat 2-ről ugyanakkor azt mondta, hogy az egész Európa energiaellátásának biztonságát szolgálja és Merkel megegyezett Putyinnal, hogy a vezeték hasznából jut Kijevnek is. De amíg a klímavédelem céljából kiépítik a megújuló energiaforrásokat, átmenetileg szükség van a földgázra. Azon kívül a csőrendszer már csaknem teljesen elkészült és nem lehet pingponglabda a transz-atlanti viszonyban.
Financial Times
Merkel csak magát okolhatja, ha nem kevesen az autokraták szövetségesének tartják, hiszen szavakban kiáll ugyan a normák által szabályozott nemzetközi rend mellett, és nem is kérdéses, hogy ezt meggyőződésből teszi, csak éppen számára a német export támogatása a legfontosabb, ezért ezután sok minden fölött szemet huny a tekintélyuralmi rendszerekben. Így nem érdekes, hogy Orbán illiberális rendszert épít, hiszen Magyarország a német gépkocsigyártás fontos bázisa. Ennélfogva a kancellár sorban meghiúsította, hogy Brüsszel fellépjen a magyar demokrácia érdekében.
De ugyanez vonatkozik Kínára is, noha az nagy ívben tesz a nemzetközi normákra. És akkor még ott van Putyin, aki egyfolytában azt magyarázza az oroszoknak, hogy a Nyugat fenyegeti az országot. Pont ezt a véleményt támasztják alá a szankciók. Ahhoz persze nem elég hatékonyak, hogy irányvonala megváltoztatására késztessék az elnököt. Ezt látván valószínűleg Lukasenko is abból indult ki: sokat nem kockáztat a gépeltérítéssel és az ellenzéki újságíró letartóztatásával. Nagyon úgy néz ki, hogy jól kalkulált.
Az unió persze nincs könnyű helyzetben, amikor megtorló intézkedéseket kell hoznia, mert a tagállamokat más és más érdekek, illetve történelmi tanulságok vezérlik. Merkel azonban ragaszkodik az Északi Áramlat 2 megépítéséhez és ezzel azt sulykolja Putyinban, hogy továbbra sem kell semmitől sem tartania. És a kancellár valóban igencsak óvatos, amikor felmerül, hogy ki kellene kényszeríteni a normák betartását.
A gázvezeték ügyében tanúsított álláspontja pontosan mutatja, hogy Európa csak korlátozottan reagálhat az orosz törvénytelenségekre. És Putyinnak semmi sem szab gátat, mert a németek megkontráznak minden erőteljesebb brüsszeli ellenakciót.
Financial Times
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy öt okból is hatékonyak lehetnek a Minszk elleni európai szankciók, viszont ha bármilyen okból is hasznos volt az ellenzéki újságíró elhurcolása, akkor az az, hogy egyértelmű helyzetet teremtett a Nyugat és Európa számára. Hiszen az állami banditizmus az unió tőszomszédságában nyilvánult meg, és azt bizonyítja, hogy a biztonság, az értékrendszer, a szuverenitás és a stratégiai autonómia forog kockán.
Brüsszel kellőképpen erős válasszal rukkolt ki, de azt is meg kell nézni, hogy képes-e jobb belátásra bírni egy diktátort, aki százakat tart börtönben politikai okok miatt, kínzást és rendkívüli brutalitást vet be, és korábban ellenzékieket tüntetett el? Nos, a válasz az, hogy igen, mert
1. A rezsim támogatói sokat veszthetnek. Újabb nevek kerülnek fel az EU tilalmi listájára, de a szankciókat ki kell terjeszteni magánvállalatokra is, amelyek Lukasenko támaszaként működnek.
2. Az államkincstár sokat bukhat, mert most már a gazdaság is célkeresztbe kerül, amihez kedvező, hogy az ország kereskedelme meglehetősen nyitott. Az export a GDP 20 százalékát teszi ki, a szolgáltatások kivitele további 15 százalékot jelent. A legfőbb tételek: az üzemanyagok, műtrágyák és fémtermékek, amelyeknek legnagyobb vásárlója az unió, Nagy-Britannia, Ukrajna és az Egyesült Államok. A légibojkott szintén fontos, arról nem beszélve, hogy a vasúton feladott kínai áruk 90 százaléka Beloruszon keresztül jut el Európába.
3. Oroszország nem szeretné magára vállalni a csatlós állam terheit, bár nem kétséges, hogy támogatta az emberrablást. De nem finanszírozná a diktátort. Sőt, pont az ellenkezőjét csinálta, amikor nemrégiben megakadályozta, hogy a fehéroroszok továbbra is reexportálják az olcsón kapott és feldolgozott orosz olajat. Miközben az ukrajnai kaland hatalmas kiadásokkal jár Moszkva számára.
4. Az EU elhúzhatja a mézesmadzagot is Belarusz orra előtt, hiszen 3 milliárd eurót tart készenlétben beruházásra és segélyként arra az esetre, ha változik a rendszer Minszkben. Ez az ország GDP-jének 5 százaléka
5. A legfőbb tényezőt az emberek jelentik, mert több százezren változatlanul dacolnak a leggyalázatosabb elnyomással is. Számukra igen fontos, hogy tudják: a világ nem feledkezett meg róluk, ezért Európának követnie kell a belarusz ellenzék felhívását és újabb szankciókat kell elrendelnie.
