Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a járvány megviselt bennünket, munkavállalókat is, akik bérből és fizetésből élünk; én is közéjük tartozom”.
Ezzel szemben a tény az, hogy… khm. De még ha elfogadjuk is, hogy a miniszterelnök bérből és fizetésből él, egész biztosan nem tartozik azok közé, akiket a járvány anyagilag megviselt. A szegény, megviselt milliárdos kebelbarátokat pedig különböző kormányhatározatokkal együttérzően kisegítette. A mi pénzünkből.
Azt állította ugyancsak Orbán Viktor (szintén a rádióban, a bevándorlás-ellenes, szélsőjobboldali spanyol Vox párt vezetőjével folytatott tárgyalásairól), hogy „2015-ben, a magyar határkerítés építésekor a spanyol kormány is ingatta a fejét, most pedig a miénknél háromszor nagyobb kerítés van náluk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez a bizonyos kerítés már a kilencvenes évek óta létezik, de nem Spanyolország déli határainál, hanem csak két kis spanyol város, Ceuta és Melilla körül, amelyek Észak-Afrikában vannak, beékelődve Marokkóba, emiatt pedig már régóta a migráció fő célpontjai. Ehhez képest apróság, de a méretük nem háromszor akkora, mint a 4 méteres magyar kerítés, hanem 6 méter. De a Vox és Orbán nyilván szeretne még nagyobbat álmodni.
Azt állította Kásler Miklós, emberi erőforrás miniszter (a Hír TV-ben), hogy a járvány egész folyamatában a kormány helyes döntéseket hozott; „nem tudok mondani egyetlen olyan körülményt sem, amit ne helyesen ítéltünk volna meg”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem egy, hanem számos lényeges kérdésben hoztak egyértelműen rossz döntést. Például teljesen feleslegesen, betegek ezreinek egészségét veszélyeztetve ürítették ki tavaly tavasszal a kórházakat. Ugyancsak abszolút helytelenül mérték fel a várható lélegeztetőgép igényeket, és körülbelül tízszer annyi gépet szereztek be – ráadásul két-háromszoros áron –, mint amennyit a szakszemélyzet kezelni tudott volna, és mint amennyire szükség volt. A második hullám beindulásakor aztán hosszan késlekedtek a korlátozások bevezetésével, a harmadik hullám megjelenésekor pedig sokáig nem vették figyelembe az angol mutáns gyors terjedését, és ez kirívóan magas halálozáshoz vezetett. Mindehhez ráadásként olyan új szolgálati jogviszonyt kényszerítettek rá az egészségügyi dolgozókra, ami miatt több ezren elhagyták az egészségügyet. Ebbe egy egészségügyi miniszternek nem egyszer, hanem többször bele kellett volna buknia. De nekünk még egészségügyi miniszterünk sincsen, így bukni sem tud.
Azt is állította Kásler (egy videónyilatkozatban), hogy a jövő évi költségvetés 2884 milliárd forint egészségügyi kiadást tartalmaz, ami 1700 milliárddal több, mint 2010-ben volt.
Ezzel szemben a tény az, hogy a 2010-es adat 1374 milliárd, vagyis a növekmény körülbelül 500, és nem 700 milliárd. De ennél többet mond, hogy ezzel a jövő évi növekedéssel az egészségügyi kiadások aránya a GDP-ben csak visszaáll arra az 5 százalékos szintre, ahol 2010-ben volt, miközben az elmúlt évtizedben ennél mindig kevesebbet költöttek rá. Ezt nevezik folyamatos, bűnös mulasztásnak.