Város és vidék Amerikában

Mint Magyarországon, úgy Amerikában is fennáll a különbség, az eltávolodás, a kölcsönös elidegenedés város és vidék között, habár némi eltéréssel. Nekem, fél lábbal kívülállónak úgy tűnik, hogy Magyarországon, az értékrendbeli különbségeken kívül gazdasági, megélhetési okai is vannak a város és a vidék közötti szakadásnak: vidéken még mindig van mélyszegénység. Ezzel szemben, Amerikában a városok gazdagok, de a vidék sem nyomorog, sőt tehetős. Itt az értékrendbeli különbségek a hangadók, a meghatározóak.

Amerika egy nagy kiterjedésű, vegyes összetételű ország, elférne benne akár négy független ország is. Így: Új-Anglia, az észak-keleti államok, beleértve New York államot, a nyugati-tengerparti államok, a déli államok Floridától Kaliforniáig és a Közép-Nyugat, a „hátország”, New Yorktól Washington államig. Ezek az országrészek annyira különböznek egymástól, hogy minden egyes, az egész országra, „Amerikára” vonatkozó megállapítás megkérdőjelezhető vagy eleve téves. Például Kaliforniában nincs is „vidék”, az egész állam nem más, mint nagyvárosok és kertvárosok összefüggő láncolata. A földeket mezőgazdasági nagyvállalatok művelik meg az államban illegálisan tartózkodó vándorokkal vagy Közép-Amerikában felbérelt idénymunkásokkal.

Ez az írás Közép-Nyugatra és azon belül Minnesotára vonatkozik, ahol az év nagy részében élek.

Közép-Nyugaton az értékrendbeli különbségek város és vidék között a vallás, a család és a haza fogalomkörében mutatkoznak meg. Egy 2019-es, a Pew Kutatóközpont által vezetett vizsgálat szerint az amerikaiak 65 százaléka ma is kereszténynek vallja magát. Ezeknek az embereknek a többsége vidéken él. A vidéki kisvárosokban vasárnapokon megtelnek a templomok parkolói. Tavasszal és ősszel, szombatonként az országjáró vándor gyakran lát templomok előterében esküvői gyülekezetet.

A közép- és dél-amerikai bevándorlók szép számmal telepednek le kisvárosokban, elvégre ők is keresztények és vidékiek. Egy Minnesota dél-nyugati csücskében elhelyezkedő kisvárosi kórház ebédlőjében ezt a falra festett nagybetűs feliratot láttam: „Az Avera egészségügyi szolgálat küldetése a Szentírásban gyökerezik. Feladatunk, hogy pozitív befolyást gyakoroljunk az emberek és a közösségek életére azáltal, hogy minőségi egészségügyi ellátást biztosítunk nekik, a keresztény értékekhez híven.” Ugyanakkor amikor Minnesota fővárosában, Saint Paulban, a város közepén, egy domboldalon egy vietnámi bevándorló felállított a kertjében egy nagy Jézus szobrot, mivel a szobor látható volt a városközpontból, a városi tanács elrendelte az eltávolítását.

A hagyományos család mindenütt a nyugati világban egy kihalással fenyegetett intézmény. Minnesotában a házasságon kívül születő gyerekek aránya 30 százalék, beleszámítva a városlakó afrikai-amerikaiak és a rezervátumokban élő indiánok közösségeit, ahol ez a szám 70-80 százalék. Minneapolis-Saint Paulban, az „Ikervárosban”, ahol élek a terhesség megszakítások aránya 17-18 százalék, szemben a vidék 7-8 százalékával. A válások éves aránya viszont nem sokban különbözik város és vidék között: mindkét helyen 8-10 százalék.

A „haza” fogalma más Amerikában, mint Magyarországon: az amerikai nem érzi magát veszélyeztetve a hazájában, ő a Birodalom polgára és haszonélvezője. – Mi vagyunk a nélkülözhetetlen nemzet – mondta az egykori amerikai külügyminiszter, Madeleine Albright. Ez a fajta „hazafiasság” szembetűnőbb vidéken, mint a nagyvárosokban. Vidéki kisvárosokban télen-nyáron, ünnepeken és hétköznapokon egyaránt leng a nemzeti lobogó. Imitt-amott még a pajták falára is felfestették a kék, fehér és piros csillagos zászlót. A városkák központjában, a városháza és a bíróság épületének szomszédságában díszeleg a Tengerentúli Háborúk Veteránjai, a „Légió” klubhelysége, jellegzetesen egy fehér, ablak nélküli, deszkaburkolatos épület, ahová a II. világháború 95-105 éves, a koreai háború 80-90 éves, a vietnámi háború 70-80 éves és az Öböl-háborúk 40-50 éves veteránjai bejárnak iszogatni, dumcsizni és biliárdozni. A hivatásos és önkéntes amerikai katonák többsége vidéken nőtt fel.

Vidéken, Közép-Nyugaton faji feszültség alig van, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a lakosság zöme ma is európai-amerikai. Ezzel szemben a nagyvárosokban a lakosság tetemes része színes bőrű, és a faji ellentétek időnként kiéleződnek, mint például éppen itt, Minneapolisban, mióta egy évvel ezelőtt egy „fehér” rendőr földre tepert és megfojtott egy letartóztatott „fekete” férfit.

Ezek az értékrendbeli különbségek természetesen megnyilvánulnak a politikában is. A nagyvárosokban egyre több a demokrata párti, vidéken pedig a republikánus párti, ami a történelmi előzmények fordítottja. Minnesotában például 2016-ban Hillary Clinton a nyolc választókerület közül csak a három nagyvárosban nyert Trump ellen. 2020-ban Minneapolisban és Saint Paulban a választópolgárok 70-71 százaléka Bidenre szavazott, míg a vidékiek 60-65 százaléka Trumpra.

Hogy mi a gyakorlati jelentősége ezeknek a különbségeknek és ellentéteknek város és vidék között, illetve hogy milyen következményekkel jár mindez a társadalom egészére nézve, az elsősorban a társadalomtudósok, a politikusok, a törvényhozók és az egyházak dolga. De akárhogy próbálnak is változtatni, bármilyen módon igyekeznek tompítani az ellentéteket, ahhoz el kell nyerniük a választópolgárok többségének a bizalmát és támogatását. Ellenkező esetben semmiféle beavatkozás nem lehet sikeres.