Az alkotmányozás kockázatai

A jövő évi választások előtt az egyik legfontosabb feladat megtalálni a választ arra, miként szabadítható ki a magyar társadalom az Alaptörvény csapdájából. Jóval többről van szó, mint egy leendő új kormány cselekvőképességének biztosításáról. Ez sem egyszerű, de még nagyobb kihívást jelent egy olyan új alkotmány kidolgozása, amely széleskörű támogatottsággal bír, és az állam polgárai számára a demokratikus intézmények és eljárások közösen elfogadott kereteit jelenti. Egy olyan alkotmányos kultúrán alapul, amelyben elkülönülnek az alkotmányos szabályozási tárgyak a mindennapok politikai törekvéseitől; s amely ideológiai alapon senkit nem rekeszt ki az alkotmányos közösségből - így teremti meg az állampolgárok számára az azonosulás lehetőségét.

A hatályos Alaptörvény nem ilyen. Sem keletkezésének módja, sem tartalma nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Ez a megítélés nemcsak a hazai szakmai véleményekben, az ellenzéki politikai állásfoglalásokban tükröződik, de hasonló értékelést alakítottak ki nemzetközi intézményekben is. A Velencei Bizottság 2011 júniusában készített véleményében (Opinion no. 618/2011) nagyon határozott kritikát fogalmazott meg, olyan negatív jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint az előkészítés átláthatatlansága, az alkotmányozás túlságosan feszes menetrendje, elégtelen konzultáció a magyar társadalommal, a vita korlátozott lehetősége a politikai erők számára.

Ezek elsősorban az Alaptörvény előkészítésére vonatkozó fontos kritikai észrevételek. Hosszasan sorolhatnánk a Bizottság tartalommal kapcsolatos aggályait is. Ezek közül azokat a fontos megállapításokat szeretném kiemelni, amelyek Alaptörvény ideológiai egyoldalúságára és az állam világnézeti semlegességének feladására vonatkoznak: ezek ellehetetlenítik azoknak az állampolgároknak az azonosulását, akik másként látják a világot. Azonban a Velencei Bizottság nem vonta kétségbe az Alaptörvény legalitását.

Teljességében indokolt, szükséges és támogatható tehát az a törekvés, hogy az Alaptörvényt fel kell váltani egy új Alkotmánnyal. Arról, hogy az mikor és miként történjék, több izgalmas, eredeti koncepciót ismerhettünk meg. A legradikálisabb az az álláspont, miszerint az új Országgyűlés a megalakulását követően az Alaptörvény és az önkényuralmat biztosító törvények alkotmányellenességének megállapításával – az Alkotmánybíróság szerepének átvételével – deklarálja ezek semmisségét. Újszerű, bátor elképzelés, de egyben további gondolkodásra késztet, hiszen valójában egy jogállami forradalmat hirdet meg.

A magyar társadalom egyik legnagyobb XX. századi teljesítménye az 1989/90-es békés rendszerváltás; az, hogy vér nélkül megvalósulhatott a történelmi átalakulás. Természetes, hogy ehhez elengedhetetlen volt az akkori politikai erők felelőssége, kompromisszum-készsége. A folyamat így mindvégig megmaradt a legalitás, a jogfolytonosság keretei között.

Nyilvánvaló, hogy a mostani körülmények eltérőek, az együttműködés minimális szintjére sem számíthatunk. A jogfolytonosság feladása azonban komoly kockázattal járhat, veszélyeztetheti a meghirdetett korszakváltás békés jellegét, hiszen az ilyen módon előkészített, majd elfogadott új Alkotmány köré aligha szerezhető meg a társadalom többségének támogatása. Ha az egységes ellenzék a választás során nem szerez az alkotmányozáshoz kellő többséget, miként bízhat abban, hogy a jelenlegi szabályozástótól eltérő módon elfogadott alkotmány egy népszavazás során számíthat a többség támogatására?

Tudvalevő, hogy a jelenlegi helyzet mennyi akadályt, csapdát tartogat egy leendő új kormány számára. A radikális megoldások mellett érdemes számba venni annak lehetőségeit is, hogy miként lehet a meglevő szűk alkotmányos keretek között bővíteni a kormány mozgásterét, hiszen a kormány nem eszköztelen: jogi, szervezeti, és pénzügyi kapacitásokkal rendelkezik, amelyekkel biztosítható az államszervezet jogszerű működése. Ezért a helyzet nem kilátástalan, és biztos vagyok abban, hogy a lehetőségek számba vétele már elindult.

A kormány mozgásterének kiszélesítését követően szakmai-tudományos véleményekre alapozva, széleskörű társadalmi dialógus eredményeként kerülhetne sor az új alkotmány előkészítésére. Ez nehezebb, de talán kevésbé kockázatos út. A jelenlegi választási rendszer alapján – miként azt láthattuk - nagyot lehet nyerni, de nagyot lehet bukni is. Így annak a lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy a társadalom akaratának megfelelően létrejön az alkotmányozó többség.