FAZ
A lett államfő támogatja, hogy a Bizottság Magyarország és Lengyelország kapcsán pontosan meg akarja határozni, mit jelent a demokrácia és a jogállam, tehát miként is néz ki pl. a gyakorlatban az igazságszolgáltatás függetlensége, vagy a választás szabadsága. Merthogy egyes országok immár eltérően értelmezik ezeket, ám a különbségek nem mehetnek minden határon túl. Egils Levits épp ezért fontosnak tartja, hogy az EU megvonja a vörös vonalakat. És ha valamely tag megszegi azokat, akkor hatékony eszközök szükségesek ellenlépésként – tette hozzá.
A politikus örömmel fogadta, hogy Brüsszel ilyen gyorsan reagált a gépeltérítésre. Országa egyébként a tavalyi választások meghamisítása, majd a tömegtiltakozások elleni erőszak miatt lemondta a Minszkkel közösen tervezett jéghoki VB megrendezését. Ugyanakkor az elnök problémásnak látja, hogy Oroszország jelenleg nem hajlandó a párbeszédre Európával. Egyben emlékeztetett arra, hogy az uniónak nem szabad engedékenynek lennie, mert Moszkva azt a gyengeség jelének veszi.
Mint kifejtette, a Nyugat semmiképpen sem törődhet bele a nemzetközi játékszabályok megsértésébe. Nem adhatja fel a jogállam és a demokrácia elvét. De ettől még lehetséges az együttműködés a Kremllel pl. a járvány és a klímavédelem ügyében.
FAZ
Szlovénia nyakig süpped a belvitákba, de csörtézik Európával is, miközben júliustól átveszi az unió soros elnöki teendőit, így a következő hat hónap nem lesz éppen sétagalopp az EU számára. A kormány az erőviszonyok miatt ingatag lábakon áll, de valószínűleg fennmarad az év végéig, mert egységes, nem úgy, mint az ellenzék, és felsorakozott Jansa mögött.
Két napja Ljubljanában tízezrek tüntettek előrehozott választásokat követelve, mert úgy ítélik meg, hogy a miniszterelnök aláássa a bíróságok önállóságát és a sajtószabadságot. Riasztó példaként ott van Magyarország, amelynek nevében Orbán igazán bensőséges viszonyt ápol szlovén kollégájával.
Jansa helyzete azonban egészen más, mint a Fideszé. Pártja továbbra is az EPP tagja, kétharmados többségről azonban még csak nem is álmodhat. A politikus megosztó személyiségnek számít a közéletben. Amióta csak újból hatalomra került, ellenfelei folyamatosan vádolják autoriter törekvésekkel és hetente demonstrációkat szerveznek ellene. A hang mind a két oldalon kibékíthetetlen.
De Twitter-jegyzéseivel Jansa gyakorta elgaloppírozza magát. A törvényhozásban szavazategyenlőség van a két tábor között, a független képviselők voksai döntenek. A bizalmatlansági indítványokat azonban sorra elhárította a kormány. A fő ütközési pont a sajtó, miután a hatalom szerint fel kell számolni a régi balos összefonódásokat. Ezzel szemben az ellenzék úgy véli: Jansa meg akarja rendszabályozni a független médiát. Emellett támaszkodik bizonyos orgánumoknál a Fidesz apanázsára.
Nem állják meg a helyüket a vádak, hogy a miniszterelnök egyfajta diktatúrát épít az Adria mentén, de úgy néz ki, hogy nem tud szabadulni a hazai, illetve új európai ellentétektől. A soros elnökségnek azonban csupán dekoratív jelentősége van az unió működésében.
Ki kell deríteni, honnan indult útjára a a Covid-19, mert enélkül nem lehet megakadályozni egy hasonló járványt. Ezt hangsúlyozza a vezércikk, hozzátéve, hogy megint előtérbe került a teória, miszerint a kórokozó egy vuhani laboratóriumból szabadult ki. Úgy véli: Kínának is az volna az érdeke, hogy nemzetközi szakértők mindenhová bejussanak, ahová akarnak, bár ennek jelen állás szerint csekély a valószínűsége.
Azért kell utánajárni a baj eredetének, mert a vírus idáig legalább 3,5 millió emberrel végzett. Ha állatról terjed át emberre, azt azért volna jó tudni, mert a mechanizmus ismeretében meg lehetne tenni a szükséges lépéseket, hogy ez többé ne fordulhasson elő. Egyben előrejelző rendszert lehetne létrehozni.
Ha a tudományos intézet a ludas, akkor tanulságokat lehetne levonni az esetből általában a kutatások átláthatósága és biztonsága szempontjából. A vizsgálatok lefolytatására a WHO volna a legalkalmasabb, még akkor is, ha szakértői idáig nem jutottak egyértelmű eredményre Vuhanban. Ugyanakkor a jelek szerint Peking azt szeretné, ha továbbra is rejtély maradna a fertőzés eredete. Pedig az ország tekintélyét csak növelné, ha hajlandó volna együttműködni.
Nemrégiben Oroszország még hatalmas reményeket fűzött a Szputnyik V-hez, abban bízott, hogy annak révén nyomulni tud világszerte, ám az áttörés helyett kiábrándulás jött: a vakcina eladhatatlan, csak a raktárkészletet szaporítja, az oltás még odahaza is alig-alig halad. Ettől persze az illetékes orosz állami alap minden nap közzéteszi a sikerjelentést, hogy megint mely országokban engedélyezték a készítmény használatát. Ám a megtermelt mennyiségnek csupán 8 %-át szállították külföldre.
Rendelni csupán Törökország, Mexikó, Argentína és Venezuela rendelt jelentősebb tételt belőle, de annak is mindössze egy töredékét teljesítették az orosz gyógyszergyárak. Magyarország össz-vissz két millió adagot kapott. A többieknek még ennyi sem jutott. Összefügg ez azzal, hogy nincs elég kapacitás az előállításra. Putyin ugyan kiadta a parancsot, hogy késő nyárig 145 millió embert kell beoltani Oroszországban, mert addigra el kell érni a nyájimmunitást, de elegendő szer híján még ez is reménytelen.
Az akadozó kivitelhez társul, hogy sokfelé, de még Oroszországban is, csak kevesen bíznak a készítményben. Mert pl. a szlovákoknál a szállított gyógyszer nem egyezett azzal, ami a leírásban állt. Viszont Moszkva nemzetközi kampányt szervezett a Pfizer-vakcina lejáratására.
Egyre több jel utal arra, hogy katonai szövetségre lép Oroszország és Kína, ami nagy fenyegetést jelentene a szabad világ számára, de azért vannak ellenérvek is. A két ország stratégiai partnert jelent egymás számára, közösen tart hadgyakorlatokat és összehangolja lépéseit a Biztonsági Tanácsban. Igaz, a Krím megszállása és Kelet-Ukrajna elfoglalása óta a Kreml nem sok államra támaszkodhat. A szibériai vezeték megépítésével pedig az energiaellátásban is a Kelet felé fordult.
Légvédelmi rendszert és Szu-35-ös vadászgépeket adott el Pekingnek. Ugyanakkor a kieli egyetem biztonságpolitikai tanszékének vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy a két ország koordinálja fegyveres erőinek bevetését, mert úgy vélik, hogy ha egy-egy térségben egyidejűleg fejtenek ki nyomást, akkor változatni lehet területi-politikai status quo-n. Felismerték ugyanis, hogy az USA immár nem képes egyszerre megvívni két regionális viszályt, ezért választásra kényszerítik Washington, illetve megbénítják az amerikai döntéshozatalt.
Mind Moszkva, mind Peking a maga kizárólagos befolyási övezetének tekinti közvetlen környezetét. Ezért fő ellenfele az Egyesült Államok, illetve az Amerika által felépített szövetségi rendszer. Viszont ha összeállna a két hadsereg, akkor nagy fölénybe kerülne, mind a katonák létszámát, mind az atomütőerőt tekintve.
A lehetőségnek ugyanakkor ellentmond, hogy az oroszok és kínaiak között továbbra is vannak ellentétek. Peking pl. az új Selyemút-kezdeményezéssel konkurenciát támaszt Oroszországgal szemben Közép-Ázsiában. A moszkvai Carnegie Központ egyik elemzője szerint ugyanakkor a Kreml nem tud olyat kínálni a másik országnak, amit az ne tudna másutt beszerezni. Viszont hogy jeges lett Moszkva viszonya a Nyugattal, az azzal fenyeget, hogy Putyin függő viszonyba kerül Hszitől. Ennélfogva a kínai szövetség horrorvíziója csupán kulissza az orosz államfő számára, hogy engedményekre bírja rá Európát és Amerikát.
Áll a bál, illetve egészen pontosan megy az öldöklés az osztrák belpolitikában az Ibizagate-ügyében folyó parlamenti vizsgálat kapcsán. Fejreállt az egyébként békés közélet, hiszen támadás érte a jogállamot, csak éppen erről senki sem beszél, miközben jelképesen kést szegeznek egymás torkának a szembenálló felek. Mindennaposak a személyeskedések, a megnyilvánulások tele vannak gyűlölettel, rengeteg a kiábrándító fejleményt.
A különbizottság lassan másfél éve próbálja kideríteni, hogy korrupt-e a Néppárt, és ha igen, mennyire. Azaz, hogy az FPÖ-vel kötött koalíció idején nagyarányú anyagi támogatások fejében lehetővé tette-e a szövetséges számára testre szabott törvények elfogadását és bizonyos állami állások megszerzését. Meg hogy saját híveit jól fizetett posztokhoz juttatta-e. Továbbá, hogy voltak-e illegális pártadományok. Ily módon vizsgázik az egész első Kurz-kormányzat. Nem csoda, hogy a kancellár dühöng.
A meghallgatások hetente kétszer zajlanak. A kiindulópont, hogy a Szabadságpárt akkori vezetője, Strache a fél köztársaságot odaígérte egy orosz milliárdos feltételezett unokahúgának, ha az hatalomhoz és sajtóbefolyáshoz segíti. Az ügyészség két havonta szállítja az összefoglalót a nyomozás állásáról és abból sok minden kiszivárog a médiába. Így nagyközönség láthatja, hogy az igazságszolgáltatás célkeresztbe vette az ÖVP-t, de azt is, hogy a párt ugyancsak megindult a 3. hatalmi ág ellen.
A fő kérdés persze, hogy mi minden fog még kiderülni, ez magyarázza a rengeteg elterelő hadmozdulatot, az idegességet, a túlfűtöttséget mindkét táborban. De az már látszik, milyen mértékben vezérelte érzelem, intrika és hiúság a dolgokat a kormány oldalán. Kirajzolódik, hogy a politika önkiszolgáló boltul szolgált egy csomó karrierista, illetve adományozó számára.
Eljárás folyik a kancellár, a kabinetfőnöke és a pénzügyminiszter, továbbá a politika több más, fontos szereplője ellen. A bizonyítékok alapján alkotmányjogi szakértők úgy vélik: itt a jogállam került veszélybe. A sajtóban egyre többször hasonlítják Ausztriát Magyarországhoz. Merthogy annyi jel utal korrupcióra, eltussolásra, obstrukcióra, titkolózásra, ellenmondásokra.
A legkisebb ellenzéki párt, a Neos irodáiban Putyin és Orbán képét akasztották ki a falra szív alakú keretben, nehogy elfelejtsék, kik az igazi gonoszok. A törvényhozási bizottság azonban már csupán néhány hónapig ülésezik. Hogy mi lesz ősszel, azt senki sem tudja. De erősödik a nyomás, hogy szolgáljon kézzelfogható eredménnyel. Ha a kormányfő ellen vádat emelnek, egész karrierje, tekintélye kérdőjeleződne meg.
