Ahhoz, hogy akár csak a mostani emberiség egy töredéke életben maradjon a Földön kívül, ahhoz kőzetbolygóra, légkörre, kiszámítható energiaellátásra és folyékony halmazállapotú vízre van szükség. Szabó Amanda Imola, meteorológus, éghajlatkutató, az ELTE Környezettudományi Doktori Iskolájának doktorandusza a masfelfok.hu portálon megjelent írásában azt vizsgálja, hogy milyen lehetőségei volnának az emberiségnek, ha a klímaváltozás miatt egyszerűen itt hagynánk a Földet és elköltözne egy másik bolygóra.
Irány a Mars?
A realitás talaján maradva először a saját Naprendszerünkben kell keresnünk a lehetőségeket. Mivel szilárd felszínre feltétlenül szükségünk van, így a kőzetbolygókban kell gondolkoznunk. A Merkúron a Naphoz való közelsége és a légkör hiánya miatt több száz fokos napi hőingást kellene elviselnünk. A Vénusz ilyen szempontból szerencsésebb, mert a vastag, szén-dioxidban gazdag légkör üvegházhatása megtartja a hőt, így jóval állandóbb a hőmérséklet. Az más kérdés, hogy ez a csaknem állandó hőmérséklet több mint 400 °C. Ezek a bolygók tehát nem szerepelnek a második Föld listán.
Bár jelenlegi formájában a Mars cseppet sem hívogató, mégis, jobb híján a marsi élet lehetséges kivitelezésén dolgozik számtalan kutató és mérnök, többek között az Elon Musk vezette SpaceX is. A Naprendszer bolygói közül a Marsról tudunk a legtöbbet, a bolygó felszínén számtalan mérés történt, és történik most is. Sok szempontból Föld-szerűnek tekinthető, gondolva itt a jégsapkákra, a kialudt vulkánokra vagy az évszakokra. De a Mars még mindig egy számunkra élhetetlen sivatag. Bár a légkör több mint 95 százaléka szén-dioxid, de nagyon vékony, így az üvegházhatás közel sem elég erős egy számunkra kellemes átlaghőmérséklet kialakításához. Mivel a Mars másfélszer olyan messze van a Naptól, mint a Föld, ezért mínusz 62 °C az átlaghőmérséklet (szemben a Föld +15-16 Celsius-fokával), és több mint száz Celsius fokos a napi hőingás. A Mars az egyetlen olyan bolygó, ahol a jelenlegi vizsgálatok alapján víz található, de csak a felszín alatt. Bár néhány milliárd éve még vízfolyamok tarkíthatták a felszínét, az ősi víz egy része beszivárgott és jelenleg be van zárva a kőzetekbe, egy része pedig elszökött a világűrbe.
Meglátogathatjuk, de nem akarunk ott élni
A Marsra már eddig is rengeteg műholdat és marsjárót küldtünk, legismertebbek az Opportunity, a még mindig üzemelő Curiosity, vagy a 2021 februájrában landolt Perseverance és Ingeunity. Elon Musk és a SpaceX azonban elkötelezett abban, hogy még ebben az évtizedben embert küldjön a vörös bolygóra. Milyen módon maradhatnak életben az oda érkező emberek? A rövid távú megoldás a kolonizáció, a hosszú távú a terraformálás.
A terraformálás annyit jelent, hogy a technológia segítségével egy bolygót ténylegesen lakhatóvá teszünk, hogy ne csak védett bázisok belsejében legyen élhető, hanem a szabad ég alatt is. Ehhez először is szükségünk van légkörre. Ezt úgy tudnánk például elérni, ha valamiképp aszteroidákkal volnánk képesek bombázni a bolygó jégtakaróját, így a fagyott szén-dioxidból álló jég azonnal gázzá alakulna. Az így a légkörbe kerülő szén-dioxid pedig megemelné a hőmérsékletet. Egy másik lehetőség, hogy valamiképp megolvasztjuk a marsi jégsapkákat így a jégbe zárt szén-dioxid szintén kikerülne a légkörbe. Mindkét megoldás egyelőre a tudományos fantasztikum szintjén mozog, a költségekről és az erőforrásokról nem is beszélve, és ez csak az első lépés lenne a sok közül. De ha félretesszük az anyagiakat és a technológiai tudás hiányát, a terraformálás akkor is legalább százezer évbe telne.
A másik lehetőség a talán egyszerűbb kolonizálás, marsbázisok telepítésével. Jelenleg számtalan mérnök és kutató ezen a küldetésen dolgozik. Sikere utat nyitna nemcsak az űrturizmus, hanem egy Marson élő expedíciós kolónia számára is. Azonban a Marson való hosszú távú tartózkodás olyan kihívások elé állítaná az embert, aminek elviselésére csak a legedzettebb űrhajósok lehetnek alkalmasak, a népesség döntő része biztosan nem.
A Marson nem tud az ember lélegezni. Bár a NASA kutatói bejelentették, hogy sikerrel vontak ki belélegezhető oxigént - egyelőre 10 percre elegendő - a Mars légköréből a Perseverance marsjáró mindössze kenyérpirító méretű eszközének, a MOXIE segítségével. Mesterségesen ellátható a bázis megfelelő összetételű levegővel, de ehhez energia szükséges. A Nap energiájából a Földhöz képest jóval kevesebbet kapó Marson a rendszeresen körbefutó, árnyékoló porviharok nem kedveznek a napenergia-termelésnek. A szélenergiához nem elég sűrű a légkör, a geotermikus energiatermeléshez túl hideg a bolygó. Az erősen rákkeltő kozmikus sugárzástól szintén nem védene a légkör, úgy ahogy a Föld esetén teszi. A talaj erősen lúgos, hiányoznak belőle a növénytermesztéshez szükséges tápanyagok. A földihez képest 38%-nyi gravitáció pedig a csontok és izomzat leépüléséhez vezetne.
A Naprendszeren kívüli bolygókat nagyjából elfelejthetjük
A Naprendszerünkhöz legközelebb eső másik rendszer a Proxima Centauri. Azonban ez is elég messze van, hiszen ha fénysebességgel tudnánk utazni, még akkor is 4 évbe telne, hogy egyáltalán odaérjünk. Ennek egyik bolygója, a Proxima Centauri B, a központi csillagtól élhető távolságra kering, tehát annyi energia jut a bolygóra, ami megfelelhet a folyékony víz jelenlétének a felszínen. Húszszor közelebb van a központi csillaghoz, mint a Föld a Naphoz. Az eddigi kutatási eredmények alapján nem kizárt, hogy van légköre a bolygónak, sőt az oxigén jelenléte sem lehetetlen. A mágneses tér hiánya, a csillaghoz való közelsége és a központi, a Napunktól eltérő típusú csillag erőteljes sugárzása okozta extrém űridőjárás miatt azonban valószínűtlen az élet a bolygón.
A Proxima Centauri B mellett rengeteg felfedezésre váró potenciális exobolygó, vagyis Naprendszerünkön kívüli bolygó kering a világűrben. Ezek azonban már annyira messze vannak, hogy még a jelenleg nem létező fénysebességgel történő utazás esetén is több mint egy emberöltőbe telne az út. Ilyen a Kepler űrteleszkóp segítségével vizsgált Kepler-1649c exobolygó, mely leginkább hasonlít a Földre.
A Földön kell életben maradnunk
Még abban az esetben is, ha hirtelen valósággá válnak jelenleg papíron létező technológiák, mint a fénysebeséggel való utazás és az anyagi és erőforrás akadályokat is figyelmen kívül hagyjuk, meglévő világunk áthelyezése egy másik bolygóra jelenleg igen valószínűtlen. Az űrkutatás az emberiség egyik legizgalmasabb projektje. Számtalan technológiai újítást és tudományos eredményt köszönhetünk az ide becsatornázott pénz- és humántőkének, aminek az áldásait ma a társadalom széles rétegei élvezik. Azonban az univerzum kutatása nem szabad, hogy abba a téves és hamis hitbe ringasson minket, hogy fel kell adnunk azokat a törekvéseket, hogy mérsékeljük a környezeti-éghajlati válságot, és elhagyjuk egyetlen ismert otthonunkat, a Földet. A kettő nem áll ellentmondásban: egy egészséges, életfeltételeinket biztosító földi környezetből, kiszámítható éghajlat alól a csillagok felé tekinteni is könnyebb.
