"A tavaszt nem lehet kitörölni" - David Hockney a Királyi Akadémián

A pandémia tavalyi első három hónapjában Normandiában készült tájképeit mutatja be.

A brit múzeumok majdnem egyévi többé-kevésbe teljes bezárása után felfokozott várakozás kíséri David Hockney új, "A tavasz megérkezése Normandiába, 2020-ban" címet viselő kiállítását a Royal Academy of Arts három fő termében. Még a meghatározott időre szóló sajtómegtekintésre is nehéz volt bejutni. A londoniak kulturális kiéhezettsége Hockney nem csillapodó népszerűségével párosítva azzal jár, hogy 17 fontos ára ellenére a szeptember 26-ig megtekinthető tárlatra csak elvétve lehet jegyet kapni, igaz, a koronavírus-járvány velejárójaként a múzeum igyekszik betartani a szociális távolságtartás szabályait.

Hockney 2019 végétől adta át magát a normandiai táj szépségeinek, röviddel az után, hogy november közepén a Christie's aukciós ház élő művész rekordárán, 70 millió fontért adta el egyik korai, 1972-es remekét, a Portrait of an Artist (Pool with Two Figures) című festményt. A bő másfél hektáros telken elhelyezkedő XIX. századi házat azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy a hamisítatlan vidéki környezetben megörökítse a tavasz érkezését, a fák zöldbe borulását, a virágok kinyílását, a növények és a fényviszonyok kifinomult változásait. A 83 éves alkotó immár harmadszor vág bele a tavasz részletes ábrázolásába, a korábbi két alkalommal, a 2010-es évek elején a zordabb észak-angliai Yorkshire természetének ébredését vetette első ízben iPad-re, majd két évvel később faszénnel papírra.

Ahogy erről a termékeny alkotó a Royal Academy kiállítása kapcsán nyilatkozataiban beszámolt, egy új, az ő kreatív igényeinek tökéletesen megfelelő Apple applikációval sikerült tökéletesítenie iPad-es technikáját: az új Brushes alkalmazással rajzolni és festeni egyaránt tudott. Nem kell ahhoz művészettörténésznek lenni, hogy a látogató felfedezze a környék hatását Hockney új en plein air megvalósított műveire. Különösen Monet befolyása érződik, hiszen az impresszionista mester negyven tavaszt élt meg és tett halhatatlanná a közeli Givernyben. Az idős művészről azt is tudni lehet, hogy rendszeresen elzarándokol a hasonlóan nem távoli Bayeux világhírű Faliszőnyegéhez, melynek elbeszélésmódja visszaköszön a sorozat 116 darabjából.

Miközben az Egyesült Királyság hibernált állapotban várta sorsa jobbra fordulását, David Hockney 2020. februárja és júniusa között nap mint nap legalább egy, de inkább két-három digitális tájképet is elkészített. Hangzatos mottóját -- a "tavaszt nem lehet kitörölni" - követve nem adta át magát a vesztegzár korlátozásainak, pesszimista hangulatának, továbbra is "élvezte az életet", a természet nyújtotta örömöket ünnepelve vidám, színpompás összeállítással lepte meg a művészet barátait. Ahogy a tárlat kurátorának, Edith Devaney-nek adott hosszú interjúban kifejtette, máshol, mint Európa északi részén, nem valósíthatta volna meg a projektet, melynek lényege a téli fák nyári lombozatba borulása folyamatának dokumentálása. "Minél délebbre megy az ember, annál trópusibb lesz a táj és annál kevesebb marad az évszakokból" - fejtette ki a mindezt "rendkívül izgalmasnak" tartó művész. Az a "meglepetés is megbabonázza, hogy még ha negyven éve lett is volna már Normandiában, akkor sem tudhatná, melyik évben melyik fa zöldül ki először. Van amikor a körte-, máskor a cseresznye jelzi a tavasz betoppanását".

A 116, papírra kinyomtatva prezentált színpompás munka szívderítő élmény és jó tudni, mennyire nem lassult le Hockney a karantén idején. Az is igaz azonban, hogy az egymással megegyező méretű művek végtelennek tűnő sora repetitívnek hat, akármennyire is változó a színviláguk. Miután valamennyi print a nagy festő által a "hét törpe házaként" emlegetett otthona körül készült, ugyanazok a fák láthatók ugyanazon bokrok és sövény előtt, ugyanúgy a kép közepére helyezve, ugyanazzal a dombbal a háttérben. Nem meglepő, hogy a kollekció egyes darabjainak csak száma és dátuma van, a tárlat első darabja No. 41, 2020. február 11., az utolsó No. 411, 2020. július 4. A nyomtatás során a munkák vesztenek iPad-en sokkal ragyogóbb fényükből, - ennek bizonyítéka két, monitoron vetített videó, - sem a napfelkelték, sem a naplementék nem csillognak a remélt erővel. Akármennyire is áradozik az évszakok drámai hatásáról, akármennyire is fogadja be az új technológiákat és él azok hatékonyságának előnyeivel, a Royal Academyn kiállított széria az első kedvező benyomás után kevésbé ragad meg, mint korábbi saját kezűleg készített festményei, rajzai, az elmúlt években látott portré-kollekciói. Az biztos, hogy Hockney iPad-es vizililiomai és íriszei elvesztik a versenyt Monet és Van Gogh eredetijeivel szemben.

Infó:

David Hockney: The Arrival of Spring Normandy, 2020

(A tavasz megérkezése Normandiába, 2020-ban)

Royal Academy, London

nyitva: szeptember 23-ig