„Nem illik kémkedni barátok között” – mondta Angela Merkel 2013-ban, amikor kiderült, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) éveken át lehallgatta, megfigyelte mobiltelefonját. Csak a napokban derült ki, hogy a német kancellárnak egy másik barátban, Dániában is csalódnia kellett, mivel Koppenhága logisztikai segítséget nyújtott az amerikaiaknak a kémkedéshez. Sőt, kiderült, hogy az amerikai információgyűjtés sokkal kiterjedtebb volt, mint korábban sejtették. A dán közszolgálati rádió, a DR, a Süddeutsche Zeitung, illetve német regionális csatornák közös tényfeltárásából kiderült: az NSA a dán katonai hírszerzéssel (Forsvarets Efterretningstjeneste, FE) kötött partnerségi kapcsolatot arra használta fel, hogy Németország, Franciaország, Svédország és Norvégia magas rangú politikusai, tisztségviselői ellen kémkedjen. Német részről Merkel mellett lehallgatták Frank-Walter Steinmeier akkori külügyminisztert, jelenlegi köztársasági elnököt, illetve Peer Steinbrück egykori szociáldemokrata pénzügyminisztert, az SPD volt kancellárjelöltjét.
A koppenhágai kormány 2015 óta tudott az FE és az NSA együttműködéséről, de az információ csak 2020 végén, egy parlamenti kérdésre adott válaszként került nyilvánosságra. Dániában azért is keltett felháborodást az ügy, mert a titkosszolgálati együttműködés a kormány és a parlament tudta nélkül zajlott. Mi több, az információgyűjtés dán állampolgárokat is érintett. A botrány hatására felfüggesztették az FE-t irányító Lars Findsent, valamint a szolgálat négy másik tisztviselőjét, őket később más pozíciókba helyezték.
Az amerikaiak az XKeyscore nevű szoftver segítségével csatlakoztak a bizalmas hálózatokra, illetve ezzel kerestek rá bizonyos kulcsszavakra. Egyfajta csereügylet jött létre a FE és az NSA között, utóbbi a vonalakhoz való hozzáférésért cserébe technológiával támogatta a dán partnert.
Niels Fastrup, a DR újságírója, aki már hónapok óta foglalkozik az üggyel, úgy véli, hogy az NSA-t a kereskedelmi kérdésektől kezdve a klímapolitikán át a védelmi kérdésekig minden érdekelte. Arra egyelőre nincs érdemi bizonyíték, hogy a dán hírszerzés csak elősegítette a lehallgatást, vagy aktív támogatást is nyújtott hozzá. Azt sem lehet pontosan tudni, hogy a dán kormány valójában mikor szerzett tudomást a történtekről. Trine Bramsen védelmi miniszter ugyan elfogadhatatlannak nevezte a szövetségesek „szisztematikus lehallgatását”, de a jelek szerint, amikor bizonyíthatóan tudomást szerzett a történtekről, ő sem tájékoztatta az érintett „barátokat”.
Peter Hultqvist svéd védelmi miniszter, aki múlt héten értesült a lehallgatásokról, azt követelte Koppenhágától, hogy terítse ki a kártyáit. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a svéd hírszerzés is együttműködik az NSA-val. Ennek részleteiről titoktartási kötelezettségre hivatkozva nem beszélt, csak annyit közölt: Stockholm nem folytat a szövetségesek ellen irányuló tevékenységet és komolyan veszi a hírszerzés „etikai kérdéseit”. A szintén érintett Norvégia kormánya egyelőre a hallgatást választotta, az ellenzéki szocialista pártelnök, Audun Lysbakken ezzel szemben azt követeli, a kormány kérjen magyarázatot Washingtontól.
Emmanuel Macron francia elnök szerint „ha az információk helytállóak, mindez elfogadhatatlan a szövetséges partnerek között". Keményebben fogalmazott a német szociáldemokrata Peer Steinbrück, aki politikai botrányt emlegetett, abszurdnak és groteszknek nevezte a dán hírszerzés viselkedését. Az oroszországi emigrációban élő amerikai kiszivárogtató, Edward Snowden a Twitteren szarkasztikusan jegyezte meg, hogy nem érte meglepetés. Ő maga is az NSA-nak dolgozott és 2013-ban szivárogtatott ki információkat a tömeges megfigyelésekről. A francia Le Figarónak nyilatkozó dán szakértő, Thomas Wegener Friis a Syddansk Universitet kutatója a leleplezéseket kommentálva szintén botrányosnak nevezte, hogy hazája lehetővé tette a kémkedést Washingtonnak a szövetségesek ellen.
