Kezdhet aggódni Orbán Viktor, mert nagyon úgy néz ki, hogy a Bizottság meggondolta magát és már az idén elkezdi alkalmazni a jogállami mechanizmust. Brüsszel álláspontja idáig az volt, hogy előbb meg akarja nézni, mennyire tartja az Európai Bíróság az új eszközt a közösségi joggal összeegyeztethetőnek, miután Magyarország és Lengyelország a luxemburgi testülethez fordult ez ügyben. Ám Jourová, az értékekért felelős alelnök most azt közölte, hogy ha sokáig húzódik, akkor nem várják be az EU legfelsőbb bíróságának állásfoglalását.
Mint mondta, nem kötelező mindaddig elhalasztani a szankciós rendszer bevetését, amíg nincs meg az EB véleménye, mert lehet, hogy addigra már késő lesz. A mechanizmus célja ugyanis az, hogy ne juthassanak brüsszeli forrásokhoz az olyan kormányok, amelyek semmibe veszik a közös normákat. Ez pedig kedvezőtlen fejlemény a magyar és a lengyel miniszterelnök számára, miután egyikük sem hajlandó eleget tenni az EU kívánságának, hogy adják fel az általuk felhalmozott hatalom egy részét.
A magyar politikus esetében 7,2 milliárd euró forog kockán, az ország ennyit kapna vissza nem térítendő támogatásként a vírus gazdasági következményeinek enyhítésére létrehozott alapból. Márpedig ha valóban már ez évben felfüggeszthetik a szubvenciókat, akkor nem lesz semmi Orbán abbéli reményéből, hogy a jövő évi választásokig nem kell megtorló intézkedésektől tartania.
A Bizottság azt mérlegeli a fellépés elrendeléséhez, hogy az adott államban jól működik-e az igazságszolgáltatás, megfelelő-e a közbeszerzések rendszere és független-e az ügyészség – közölte Jourová, aki korábban már kijelentette, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél rosszabbra fordultak a dolgok. Ha a verdikt az Brüsszel részéről, hogy be kell fagyasztani az utalásokat, akkor utána a Tanács már kétharmaddal határozhat, így hatástalanná válik az eddig belengetett budapesti, illetve varsói vétó.
Lassan türelmét veszti az Európai Parlament, amely tegnapig várt hivatalos választ, pl. levelet a Bizottságtól, hogy az hajlandó-e minden további késlekedés nélkül a gyakorlatba átültetni a jogállami mechanizmust, bár az egyes frakciók véleménye e pillanatban nem egységes. Az EP márciusban kimondta, hogy ha nem kap érdemi feleletet a megadott határidőre, akkor tétlenség miatt beperli Brüsszelt az Európai Bíróságon. A jogállamiságért folyó harcban ugyanis az idő döntő tényező, és nem lenne jó, ha Magyarország és Lengyelország menetközben visszavonhatatlan tényeket teremtene.
A Néppárt nevében a CSU-s Monika Hohlmeier, a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság elnöke most úgy nyilatkozott, hogy ha az EU végrehajtó testülete az ősszel valóban beindítja a mechanizmust, az jó, de az is fontos, hogy a bebiztosítsák a rendszert, azaz azt ne tudja egyetlen kormány sem megtámadni az Európai Bizottságnál. Az EB ebben a hónapban elő akarja terjeszteni az alkalmazás irányelveit, és ha azokat az európai képviselők pár hét múlva jóváhagyják, akkor Brüsszel azt tervezi, hogy a nyári szünet után igen kellemetlen levelet küld a magyar és a lengyel vezetésnek.
Ugyanakkor a szociáldemokrata Katarina Barley, volt német igazságügyi miniszter kijelentette: a parlament részéről a továbbiak attól függnek, hogy a Bizottság megtesz-e mindent azok ellen az országok ellen, amelyek sorozatosan megszegik a jogállami elveket, azaz leállítja-e számukra a támogatások kifizetését. Daniel Freund a zöldektől azt hangsúlyozta, hogy a közelgő magyar választások miatt nincs vesztegetnivaló idő. Márpedig Orbán Viktor nem kaphat annál nagyobb választási ajándékot, ha az unió ősszel kezdi meg a nem hivatalos egyeztetéseket az érintett kormányokkal, mert akkor ki tudja, mikor lesz abból bármiféle kézzelfogható eredmény. A magyar politikus pedig örül, mert nem kell tartania attól, hogy az EU keresztezi terveit.
Nyugtalan a német szabaddemokrata EP-képviselő, Moritz Körner is. Azt reméli, hogy Strasbourg a jövő héten cselekvésre szólítja fel von der Leyent és csapatát. Ezért a liberális csoport azt akarja, hogy az EP mondja ki: az Európai Bíróság elé viszi az ügyet. Azaz – teszi hozzá a jelentés – úgy tűnik, hogy a törvényhozók egyre türelmetlenebbek, ám kérdés, hogy mikor mutatják meg, hogy harapni is tudnak.
Az európai vezetők bíznak abban, hogy a román Codruta-Kövesi és az általa vezetett új Európai Ügyészség beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagyis vissza tudja szorítani közösségi pénzek felhasználása körüli korrupciót, ám az új hatóságra már az induláskor hatalmas teher nehezedik. Túl azon, hogy eleve nem kapott elég embert, ugyancsak gátló tényező, hogy a magyarok, lengyelek, dánok, írek svédek eleve nem csatlakoztak hozzá, mondván, hogy nemzeti hatáskörben kívánják tartani az ilyen ügyek üldözését. Ám egy némelyiküknél alighanem az is szerepet játszott, hogy a korrupció szerves része politikájuknak.
Maga az igazgató kijelentette a tegnapi induláskor, hogy a hatóság az első éles eszköz a jogállamiság védelmében. Véleménye magabiztos, már csak azért is, mert az EPPO csak akkor cselekedhet, amikor uniós alapok kerülnek veszélybe. Tehát ugyanolyan korlátok közé szorul, mint a múlt év végén jóváhagyott jogállami mechanizmus.
De amit mondott, az azért is bátor, mert pont a magyar és a lengyel kormány marad távol, miközben náluk vannak a legnagyobb gondok a demokratikus játékszabályok betartásával. De a tagok között is akadnak olyanok, amelyek nem lelkesednek a szervezetért. Lásd Szlovéniát, ahol Jansa visszadobta a két kijelölt ügyész kinevezését. Nagy valószínűséggel azért, nehogy azok leleplezzék kormánya disznóságait.
Az EPPO azért annyira fontos, mert több országban nincs elég szakember, hogy nyomon kövessék, mire megy el a 750 milliárd eurós európai segélycsomag, márpedig ez jóformán felhívás keringőre a csalók és a szervezett bűnözés számára. A Bizottság szerint két éve jó 460 millió tűnt el kézen-közön.
De politikailag sem mindegy, mit tud végezni az ügyészség. Sokat árthat az Európai Ház tervének, ha kiderül, hogy a pénzek ez része az olasz maffiánál vagy Orbán barátainál csapódik le.
A Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványokhoz tartozó Roma Kezdeményezés igazgatója arra figyelmeztet, hogy az egész járvány elleni küzdelmet veszélyezteti, ha nem oltják be az európai romákat, márpedig azok körében történelmi okokból erős a bizalmatlanság a kormányokkal szemben. Így sokan közülük hallani sem akarnak a vakcináról. Zseljko Jovanovics szerint épp ezért a tagállamoknak meg kell győzniük a földrész legnagyobb kisebbségének tagjait, mert máskülönben azok kimaradnak a kampányból.
Összesen 12 millió emberről van szó, a magyaroknál, szlovákoknál és bolgároknál csaknem a lakosság 10 százalékát alkotják. Közülük Magyarországon csupán 9 százalék mondta azt, hogy hajlandó beoltatni magát, ha számukra is elérhető lesz a szer. Márpedig ha többség nem kapja meg az oltóanyagot, akkor a vírus széles körben elterjedhet körükben, új, veszélyesebb mutánsok fejlődhetnek ki.
Az ellenállás egyik oka, hogy a romákat hosszú ideje semmibe veszik. A kormányok nem hallják meg panaszaikat, ideértve, hogy ők is olyan lakásban élhessenek, ahol van víz, csatorna és villany. Továbbá kapjanak normális orvosi ellátást. A nyomortelepeken jelen körülmények között nehéz feltartóztatni a kórokozót.
A közösség azt is nehezen élte meg, hogy tagjait évtizedek óta diszkriminálják az egészségügyi hatóságok, a legkirívóbb példája ennek a cseheknél és a szlovákoknál elrendelt kényszersterilizálás. Ráadásul több országban is kimutatható az orvosok, ápolók részéről a negatív elfogultság.
Végül pedig nem szabad elfeledkezni a romák vakcina ellenességének okait kutatva az őket ért rasszista erőszakról, Bulgáriától Magyarországig, Olaszországtól Szerbiáig. Nem csoda ezek után, hogy az érintettek fogékonyak az összeesküvés elméletekre.
Hogy a felfogás változzon, ahhoz az országoknak párbeszédet kell kezdeniük a roma közösséggel. Egyedül a kommunikáció segíthet. Keménykezű intézkedések csak rontanának a helyzeten, miközben a Covid-19 humanitárius katasztrófát idézett elő a kisebbségen belül. De itt stratégiai lépések szükségesek, mert ha minden úgy megy tovább, mint eddig, az csak tovább mélyíti a romák részéről a gyanakvást a közintézményekkel szemben.
A konzervatív lap úgy látja, hogy ha Merkel visszavonul a szeptember végi német választás után, akkor Macron lesz az első hegedűs Európában. Az elnök a minap tartott közös kormányülésen szinte meghatottan méltatta, milyen jó az együttműködésük a kancellárral. Pedig lett volna oka panaszra, hiszen Berlin gyakran simán túllépett Párizs javaslatain, bár azok közül nem egy kéretlen volt.
Viszont hatalmas engedmény Németország részéről, hogy a gazdaságok újraindítása érdekében belement a közös, uniós hitelfelvételbe. Az EU szempontjából továbbra is alapvető a szoros német-francia kapcsolat, de ezen belül erősödik Macron szava, már ha odahaza megveri Le Pent, hiszen az új német vezetőnek idő kell, amíg beleszokik szerepébe és megfelelő befolyáshoz jut az uniós politikában. Ezért a német választás határvonalat jelez, nem csupán Németország, hanem az európai partnerek számára, sőt a földrészen túl is.
Feladja a leckét Európának a cseh külpolitika, mert az annyira ellentétes erők játékszere Prágában, hogy sokan már skizofrénnek nevezik az ország diplomáciáját. Mi több, Csehország a nagyhatalmak: az USA, Oroszország és Kína geopolitikai ütközőövezete lett. Tény persze, hogy az EU és a NATO tagja és nyugatbarát csoportok azt szeretnék, ha még inkább ráállna fejlett világ röppályájára.
Zeman államfő viszont szorosabb kapcsolatokat szorgalmaz Moszkvával és Pekinggel. Ő ugyanolyan kétértelmű álláspontot foglal le a Nyugat és Kelet között, mint Magyarország. Nemrégiben még azt is kétségbe vonta, amit a cseh elhárítás derített ki, hogy ti. hét éve orosz ügynökök robbantották fel az ország egyik fegyverraktárát. Fellépése nyomán biztonsági szakértők arra figyelmeztetnek: senki se csodálkozzon, ha ezek után az európai és NATO-szövetségesek korlátozzák az együttműködést a cseh titkosszolgálattal.
Babis miniszterelnök túlzottan nem érdeklődik a külpolitika iránt. Vállalatbirodalma folytán jó kapcsolatokra törekszik a nyugattal, ugyanakkor rá van szorulva Zeman támogatására, ha hatalmon akar maradni. Az elnök hivatalosan 2023 márciusáig tölti be tisztségét, de példát mutat abból, mit kell tenniük azoknak az idegen hatalmaknak, amelyek meg akarják osztani, illetve manipulálni igyekeznek az unió, valamint az Észak-Atlanti Szövetség tagjait.
