„Egészen más politikát folytatunk”

Azok méltóak a tiszteletre, akik képesek kompromisszumot kötni a hazáért – mondja Jakab Péter, a Jobbik elnöke és miniszterelnök-jelöltje az ellenzéki összefogásról.

Feltételezem, a Jobbiknál is készülnek felmérések. Mit mutatnak a számok: mennyi esélye van rá, hogy megnyerje a miniszterelnök-jelölti előválasztást?

Jól állok, de nagyon fontos, hogy a népszerűségem növekedése a Jobbikot is magával húzza. Az a politikai közösség, amit vezetek, szintén mérhetően és jelentősen erősödött az elmúlt időszakban.

Milyen választói csoportokban?

Alapvetően a kisvárosias, falusias környezetben élők, a középfokú végzettséggel rendelkezők, a fiatalok, valamint a kiskeresetűek és kisnyugdíjasok körében. Lényeges, hogy a méréseink szerint az erősödésünk nem más ellenzéki pártok rovására történik. Annak nem sok haszna lenne, ha ugyanazt a tortát szeletelnénk újra, a mi feladatunk az, hogy a torta méretét növeljük. Negyedév alatt sikerült 250 ezer új szavazót bevonzani a kormányváltók mögé. Mind a Fidesz, mind az ellenzék tábora meglehetősen stabil, de a kettő között van egy jelentős apatikus réteg. Az a politikai erő fogja megnyerni a választást, amelyik ezt a réteget meg tudja szólítani.

Kit tart legfőbb vetélytársának az ellenzéki jelöltek közül?

Szemléletváltást szeretnék meghonosítani: nem vetélytársakat látok bennük, hanem szövetségeseket. Az ellenzéki együttműködésnek az a legfőbb hozadéka, hogy nem legyőzni akarjuk a másikat, hanem kiegészíteni egymást.

Jó, akkor melyik szövetségese jelenti az ön számára a legkomolyabb kihívást az előválasztáson?

Mondjuk így: aki engem a leginkább ki tudna egészíteni, az Karácsony Gergely. A fővárosban ő, a vidékiek körében viszont én vagyok népszerű. Bárhogyan alakul is az előválasztás eredménye, a Fideszt csak a szavazótáborainkat összeadva győzhetjük le.

A Jobbik korábban civil miniszterelnök-jelöltben gondolkodott. Miért változtattak a terven?

A tervezőasztalnál az ember a legoptimálisabb képletet akarja kidolgozni. Az én képletem az volt, hogy egy pártok fölött álló, integratív személy tudja leginkább becsatornázni az ellenzéki szavazókat a kormányváltó táborba. Csakhogy: amikor egy rezsimmel harcolunk, és nem feltétlenül demokratikus körülmények között kell megtalálnunk a győzelem receptjét, akkor nem könnyű rábírni valakit, hogy tegye kockára a civil karrierjét.

Régebben azt mondta, hogy több név is van a tarsolyban.

Volt is, többekkel tárgyaltunk. Féltették a civil karrierjüket, nem vállalták. Valahol ez a rendszer kódolja, hogy pártpolitikusnak kell megmérkőznie Orbán Viktorral.

Amikor bejelentette, hogy elindul a miniszterelnökségért, szélsőjobboldali pártnak nevezte a Fideszt. Furcsa ezt öntől hallani. Tiszta a lelkiismerete: mindent elkövetett azért, hogy a Jobbik megszabaduljon a szélsőjobboldali múlttól?

Maximálisan. Amikor 2020 elején megválasztottak pártelnökké, világossá tettem, hogy el fogunk fogadni egy új elvi nyilatkozatot. Ebben hangsúlyoztuk, hogy mindenféle szélsőségességet elutasítunk, ugyanakkor minden tisztességes magyar embert képviselni szeretnénk. Keresztényszociális nemzeti néppártként határozzuk meg magunkat. Nem azért szólalok fel a melósok érdekében, mert baloldali vagyok, hanem azért, mert keresztény.

Nemzetközi színtéren az lenne a néppártosodásuk elismerése, ha a Jobbikot felvennék az Európai Néppártba, oda, ahonnan a Fidesz kilépni kényszerült. Látja legalább halvány jelét annak, hogy sikerült elmozdulniuk ebbe az irányba?

Lépésről lépésre haladunk, óvatos és sokrétű munkára van szükség ahhoz, hogy kölcsönös legyen az elfogadás. Vannak diplomáciai közeledések, és ezek nem egyoldalúak. Nagyon szeretnénk az Európai Néppárthoz csatlakozni, el tudom képzelni, hogy a 2022-es választásokat követően erre sor kerülhet.

Politológusok egy éve még arról beszéltek, hogy „nem látszik a kiút” a Jobbik számára. A felmérések alapján a Republikon Intézet most már „stabilan az ellenzék vezető erejének” tartja a Jobbikot. Mi történt?

Egészen más politikát folytatunk 2020 óta, nem szimbolikus és nem ideológiai kérdésekre koncentrálunk, amelyek óhatatlanul megosztják a magyar társadalmat. Krízist él át az ország, az emberek hús-vér problémáival foglalkozunk, meglehetősen határozott módon. Amikor egy társadalom keresi a kezet, ami kirángathatja a válságból, akkor erős kezet keres. Én pedig igyekszem az erőt felmutatni számukra, akár a parlamentben is. Csak azokat kell tisztelni, akik tiszteletre méltóak. Azok, akik velem szemben ülnek az Országgyűlésben, semmilyen tiszteletet nem érdemelnek, mert tönkretették az országot. Azok viszont, akik mellettem ülnek, és képesek kompromisszumot kötni a hazáért, tartozzanak bármelyik ellenzéki párthoz, méltóak a tiszteletre.

Mi volt nehezebb, a Jobbikot elfogadtatni a többi ellenzéki párttal, vagy saját pártja tagságával elfogadtatni azt, hogy a Jobbik olyan szövetséghez csatlakozik, amelyben az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) is részt vesz?

A megválasztásomkor azt is világossá tettem, hogy az összefogás híve vagyok. Nem fogjuk a „tizennyolcasok” hibáját elkövetni. A 2018-as választáson az ellenzéki pártok inkább a saját érdekükre fókuszáltak, nem annyira az országéra.

Élén azzal a Jobbikkal, amelyik egyetlen egyéni körzetben sem volt hajlandó visszalépni.

Óriási hiba volt. Ezért vagyok büszke arra, hogy már nem ezt a politikát folytatjuk. Nem árultunk zsákbamacskát. Elengedtük a kezét azoknak, akik a saját egójukat a nemzet érdekei elé helyezték. Értésükre adtuk, hogy nem ebben a közösségben van a helyük. A távozók más pártokat alapítottak. Azok viszont, akik maradtak a Jobbikban, maguktól is teljes mellszélességgel támogatják az ellenzéki együttműködést. Nem kellett erre szocializálni őket.

Mégis feltűnést keltett, hogy fővárosi kerületekben a Jobbik felsorakozott a DK-s Kálmán Olga vagy Gy. Németh Erzsébet mögé. Erről ki döntött?

Minden esetben a párt országos elnöksége dönt arról, hogy az adott körzetben kit támogatunk. Az elnökségben nincsenek nagy nézetkülönbségek a jelölteket illetően. Megnézzük az előéletüket, a habitusukat, azt, hogy az adott választókörzet milyen karakterű képviselőt kíván. Ha DK-s jelöltet tartunk a legalkalmasabbnak, akkor természetesnek vesszük, hogy támogatjuk. Ahogyan az is természetes, hogy más körzetekben pedig a DK támogatja a Jobbik jelöltjét.

A végén még megérjük, hogy Gyurcsány Ferenccel is összebarátkozik?

Nem feladatom, hogy a barátja legyek, még csak szeretnem se kell. A választók nem ezzel bíztak meg, hanem azzal, hogy működjünk együtt a kormányváltásért. Sokszor elmondtam már, hogy nekem se volt könnyű. Ha azonban a közös nemzeti minimumot nem csak két ember, hanem hat párt teremti meg, akkor az olyan stabil alap, amire lehet építkezni.

Egyre hevesebb viták folynak arról, hogy abban az esetben, ha győz az ellenzék, de csak egyszerű többséget szerez a parlamentben, hozzá szabad-e nyúlnia kétharmados törvényekhez. Melyik állásponttal ért egyet?

Minden jogszabály, ami a hatalom kizárólagosságát szolgálja, ellentétes még a jelenlegi alaptörvénnyel is. Felül kell vizsgálni, hogy jogszerűen összpontosulhat-e egy párt kezében olyan mértékű hatalom, amilyen most a Fidesz kezében összpontosul. Szerintem ezek a törvények nem jogszerűen születtek meg, ily módon nem is maradhatnak érvényben. Ha csak egyszerű többségünk lesz, akkor sem fogunk megijedni attól, hogy a jogot addig faragjuk, amíg igazság nem válik belőle.

A parlamentben ön kapta a legnagyobb pénzbüntetést Kövér Lászlótól. Bár tízmilliós nagyságrendről beszélünk, ennek a reklámértéke sokkal többet ér. Nem érzi úgy, hogy köszönettel tartozik a házelnöknek?

Kövér László viselkedése magáról a rendszerről állít ki szegénységi bizonyítványt. Ott tartunk, hogy a házelnök tízmilliós bírságot szabhat ki a „ficsúr” szó elhangzása miatt. Ha ez ellen én fellebbezni szeretnék, akkor a fideszes többségű Országgyűléshez fordulhatok, amelynek elnöke ugyanaz, aki a büntetést kiszabta. Finoman szólva is sérül a hatalmi ágak szétválasztásának elve.

Kit tekint politikai példaképének?

Történelemtanár vagyok. Széchenyi Istvántól Petőfi Sándorig mindenki a politikai példaképem, aki képes volt áldozatot hozni a nemzetért, a saját vagyonát is betenni a közösbe, vagy akár az életét adni a hazáért.

Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy bárkinek is az életét kellene feláldoznia.

Amikor például a borsodi időközi parlamenti választás előtt a Fidesz jogászkodással elérte, hogy a jelöltünk ne indulhasson jobbikos színekben, újabb lépést tettünk a fehérorosz úton. A fideszes rendszerben nincs önkontroll, és Orbán Viktor még húsz évre tervez. A sajátjai közül senki nem fogja a szemébe mondani, hogy miniszterelnök úr, ez az út nem Európába vezet. Megálljt kell neki parancsolni, különben ki tudja, hova jutnánk húsz év múlva.