A béke zálogaként kívánatos vagy biztonsági fenyegetésként ellenzendő az önálló palesztin állam létrejötte? A Ciszjordániában - a nemzetközi jog szerint - illegálisan létesített telepeket ki kell üríteni vagy pedig tovább építeni és annektálni azokat? Mi a zsidó vallás szerepe a közéletben? Meddig terjed az igazságszolgáltatás hatalma? Az izraeli politika ilyen és ehhez hasonló, sarkalatos kérdéseire nem tudna egyértelmű választ adni a frissen megalakult nyolcpárti koalíció. A szövetségre lépő szélsőjobboldali alakulatok, arab iszlamista blokk, centristák és baloldali erők között azonban teljes az egyetértés abban, hogy a 12 éve a miniszterelnöki bársonyszékben terpeszkedő, korrupcióval vádolt Benjamin Netanjahunak búcsút kell inteni, és véget kell vetni a közbeszédet mérgező, megosztó retorikának és helyre kell állítani a hatékony kormányzást.
A sokszínű összefogás sikerrel vette az utolsó kanyart - a kormányalakítással megbízott Jair Lapid a szerda éjféli határidő előtt megszerezte a pártvezetők támogatását, ám még a célegyenesben kicsúszhatnak; valós a veszélye annak, hogy valamelyik képviselő az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt. A szövetség mögé mindössze 61 képviselő sorakozott fel a 120 fős Knesszetben, így elvben akár egy dezertőr is megpecsetélheti annak a sorsát. Márpedig a szőnyeg alá söpört ideológiai ellentétek sebezhetővé teszik a koalíciót, éppen ennek kihasználásában bízhat Netanjahu. Az ügyvezető miniszterelnök és pártja, a Likud ezért újult lendülettel fogott kommunikációs hadjáratba, hogy zendülést szítson a Lapiddal társuló jobboldali pártokban. Netanjahunak azonban nincs sok ideje. A Likud-párti Jariv Levin házelnök elvileg akár június 14-ig elhúzhatná az új kabinetről szóló bizalmi szavazást a Knesszetben, ám Lapidék kezdeményezték az ülésvezető visszahívását. Az indítvány az arab Közös Lista támogatását is élvezi, így szinte majdnem biztos, hogy a kormányalakítás a legkorábbi időpontban, már jövő hétfőn megtörténhet. Addig azonban össze kell tartania a sokszínű társaságnak.
A legsebezhetőbbnek jelenleg az utoljára elköteleződő szélsőjobboldali Jamina (Jobbra) tűnik. A mindössze hét törvényhozót felvonultató alakulat egyik honatyája már márciusban elzárkózott a Lapid-féle koalíciótól, egy másik képviselő pedig szerdán adott hangot bizonytalanságának. Pedig méretéhez képest a Jamina nagyot nyer az összefogáson: vezetőjük, Naftali Bennett lehet a miniszterelnök a ciklus feléig, a párt második embere, Ajelet Saked pedig várhatóan a belügyi tárca irányítását veheti át. Hiába hangoztatta Bennett, hogy még Netanjahunál is jobboldalibb kormányt fog vezetni, a képviselők és a szimpatizánsok láthatóan nehezen emésztik meg a baloldallal és az arabokkal való összeborulást. A pártvezér azonban igyekszik elhárítani a kritikákat. Amikor például Netanjahu az arab iszlamista Raamnak adott engedményeket kérte számon a szövetségen, akkor Bennett azzal válaszolt, hogy az ügyvezető kormányfő a hatalomban maradása érdekében még ennél is többet ígért a kisebbségi érdekképviseletnek.
A koalícióba végül formálisan is belépő Raam egyébként az összefogás másik nagy nyertesének számít. A Manszúr Abbász vezette blokk történelmet írt - az első arab párt lett, amely részt vesz izraeli kormányalakításban. Az iszlamisták büszkén fel tudják mutatni szimpatizánsaik előtt, hogy mintegy 53 milliárd sékel (nagyjából 4 632 milliárd forint) támogatást harcoltak ki az arab többségű településeknek, illetve 2024-ig befagyasztattak egy, az arab közösséget különösen hátrányosan érintő törvény alkalmazását. Ettől függetlenül a Raam nem minden szavazója díjazza azt, hogy Abbász hatalomhoz juttatja a szélsőjobboldali Bennettet.
Kisebb zúgolódás az ellenoldalon is érzékelhető. Netanjahu tegnap válságtanácskozást tartott politikai szövetségeseivel és telepes vezetőkkel, amelyen a Bennett-Lapid koalíció kisiklatására gyűjtöttek ötleteket. A beszámolók szerint a résztvevők némelyike az ügyvezető miniszterelnököt bírálta, amiért nem volt hajlandó félreállni egy teljesen jobboldali kormány létrejötte érdekében. Netanjahu számára ez jelenti az igazi fenyegetést: amennyiben saját táborában is megrendülne a bizalom iránta, akkor az véglegessé tenné a bukását.
