A magyar kormány a jövőben igyekszik kihasználni a hidrogéntermelésben rejlő lehetőségeket - derül ki a tegnap nyilvánosságra hozott Nemzeti Hidrogénstratégiából. Az ipari hasznosításban hosszú évtizedekig "elhanyagolt" elem főképp az energiatermelés alapanyagául szolgálhat, amennyiben áram segítségével - többnyire a kémiaórákról ismert elektrolízis révén - előállítható, majd a földgázhoz hasonlóan szállítható-tárolható és szükség esetén újból felhasználható akár áramtermelésre is. A földgázzal szembeni előnye, hogy használata környezetbarát, hisz elégésekor csak víz keletkezik. Hátránya, hogy természetes formában fel nem lelhető, gyártása pedig viszonylag drága. (Egy kilogramm hidrogénhez körülbelül 50 kilowattóra áram szükséges, ami a mai, 30 forint körüli tarifával számolva körülbelül 1500 forint. Ebből jóval kevesebb áram állítható elő újra. Igaz, a hidrogénhajtású gépjárművek üzemanyagköltsége a hagyományosoknál fajlagosan olcsóbb.) Az évszázadok óta ismert eljárás széles körű elterjedését eddig alapvetően a magas ár akadályozta. Bár a hidrogénelőállítást előszeretettel hirdetik környezetvédőként, az előállításához szükséges áram származhat akár szénből, földgázból vagy épp nukleáris energiából is, miközben ezeket a tényezőket a szakértők gyakorta elkenik.
A kormánystratégia egyelőre főképp a hidrogén iránti lelkesedés lenyomata és kevéssé helyezi el az eljárást a hazai ipar egészében. Eszerint a magyar kormány természetesen főképp a "zöld" hidrogént kedveli. Igaz, ennek fogalma némiképp eltér a nemzetközi szabványoktól. Hisz a napelemből származó árammal megtermelt hidrogén mellett idesorolják a nukleáris alapút is. Miközben a szélenergiát vagy a napon kívüli más, nyilvánvalóan megújulós áramtermelési formákat nem említik, bevezetik a "hálózatról vételezett karbonmentes" áram fogalmát. Ez feltehetőleg azt jelenti, hogy az eladó biztosít árama zöld hátteréről. De az anyagban megjelenik a hálózatról vételezett "kevert" áram fogalma is.
2030-ra az ország évi 20 ezer tonna "karbonszegény" és 16 ezer tonna "karbonmentes" hidrogént állítana elő. Ezt főképp az ipar és a közlekedés használná fel. De meg kell kezdeni a hazai áram- és gázrendszer fokozatos átállítását is. Ez jelenthet energiatárolást és hűtési-fűtési felhasználást is. Számításaik szerint az átállás évi 225 ezer tonna szén-dioxid kibocsátását váltaná ki. (Magyarország nyilvántartott, éves szén-dioxid-kibocsátása körülbelül 60 millió tonna.) A kormány igyekszik támogató politikai, oktatási, kutatási, jogszabályi és anyagi környezetet teremteni.
Jelenleg Magyarországon kizárólag "szürke", vagyis gázból (gőzreformálás útján) készített hidrogént állítanak elő, kizárólag ipari célra. (Az anyag által nem tisztázott karbonszegény, más néven "kék" hidrogén lényege, hogy bár előállításához hagyományos nyersanyagok - földgáz vagy akár szén - szükségesek, az eljárás során keletkező szén-dioxidot valamiképp megkötik. Ez utóbbi elképzelés ugyanakkor még szintén gyerekcipőben jár. A karbonmentes eljárás pedig nyilván kizárja a folyamatól a szén-dioxidot.) Ennek megfelelően, ábrájuk szerint, bár 2030-ra a jelenleg évi 160 ezer tonnás, ipari felhasználású mennyiség jelentősen nem nőne, összetételében viszont megjelenne 20 ezer tonna "karbonszegény" alapanyag is. A 2040-re tervezett, 167 ezer tonnából 126 ezer lenne "karbonszegény" és 19 ezer tonna "karbonmentes". 2050-re pedig a 249 ezer tonnás termelésből 141 ezer tonnát már karbonmentesen állítanának elő, a "szürke" forrás pedig teljesen megszűnne. Az alapanyagot ebben a körben főképp a cement-, acél- és ammóniagyártás, az olajfinomítás és a vegyipar más területein használnák fel. A főbb termelési pontokat - "hidrogénvölgyeket" - a Kelet-Dunántúl teljes vonalára, illetve - feltehetőleg a tavaly állami tulajdonba került, sanyarú helyzetű Mátrai Erőmű bázisán - Észak-Kelet-Magyarországra teszik.
2030-ra a közlekedés számára is gyártanának évi 10 ezer tonna "zöld" hidrogént, 20 töltőállomással (40 töltőponttal), 4,8 ezer gépjármű számára. 2050-ben már viszont 130 ezer kamion, kukásautó és városi busz már 212 ezer tonna hidrogént igényelne. A 2030-at követő időszakban elterjedhet a vasúti és víziközlekedési hasznosítás is.
Mindezek érdekében 2030-ig várható 35-40 milliárdos kerettel egy "zöld kamion" program, a létező "zöld busz" program kibővítése, a "hidrogénvölgyeket" 10-15 milliárddal támogatnák, "hidrogén highway" címszóval 20-30 milliárdot adnának a karbonmentes előállítás, szállítás és tárolás megalapozására, húszmilliárdot szánnak az ipari felhasználás karbonlábnyomának csökkentésére és tízmilliárdot kapna a kutatás-fejlesztés. A politikai kereteket 2023-ig dolgoznák ki, 2025-re várják az első eredményeket és 2026-30-ra teszik a "felfutást".
