Ötödik éve készíti az állami földek sokat vitatott elárverezéséről szóló jelentéseit Ángyán József gödöllői nyugalmazott agrár-professzor, aki ezúttal Nógrád megye visszás földügyeit vette górcső alá. Az ország legkisebb megyéjében sem a helyben élő földművesek, hanem sokszor hatvan-nyolcvan kilométeres távolságban élő nagytőkések szerezték meg a szántók, legelők, gyümölcsösök zömét – állapította meg a legfrissebb, a Népszavához elsők között eljuttatott elemzésében. A második Orbán-kormány volt parlamenti államtitkára ezzel immáron a 16. megye adatainak feldolgozásával készült el.
Nógrád megyében a meghirdetett 4094 hektárnyi földterületből 3878 hektár talált gazdára, s a statisztikai adatok szerint ezeken 140 nyertes árverező osztozhatott. Csakhogy a számok mögötti összefüggéseket elemezve Ángyán József most is megállapíthatta: az itteni földek több mint felét, azaz közel 2200 hektárt nem a kormánypropagandában szereplő kis vagy közepes családi gazdaságok, hanem mindössze 12 nagy – egyenként 100 hektárnál nagyobb területre nyertes árajánlatot tett – érdekeltség szerezte meg.
- A állami földárverési program elindítását indokló kormányzati propaganda szerint a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli. Nógrád adatai ezzel szemben azt az általános tendenciát erősítik, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek igen jelentős részét – e megye esetében közel 80 százalékát – más településen élő, tőkeerős árverezők szerzik meg – fogalmazott Ángyán József. Ráadásul még az elvileg helybélinek számító győztesek között is vannak olyanok, akik a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán cégük székhelye jogán válhattak szerzőképes helyi földművessé, akár úgy, hogy helyben sohasem jártak, s a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik – tette hozzá a volt parlamenti államtitkár, aki annak idején épp azért adta vissza Orbán Viktortól kapott megbízatását, mert nem értett egyet a földtörvényben foglaltakkal. Az ugyanis nem a helyi családi gazdálkodókat hozta „helyzetbe”, hanem a nagyobb tőkeerejű vállalkozásokat.
A nógrádi nyertesek között találjuk a Budapesten élő Kozma Tamást - a Kartali Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatóját –, aki a lakóhelyétől 64 kilométerre lévő Héhalmon szerzett meg egy két birtoktestből álló, összességében 118 hektárnyi földterületet. Ő a szomszédos Heves megyében, a tőle szintén több, mint hatvan kilométerre található Nagykökényesen is sikerrel licitált egy 129 hektáros szántóra. A Nógrád megyében elárverezett területek döntő többsége az árverés idején 1-35 éves hátralévő futamidőre bérbe adott, művelt terület volt, s ezek jelentős részét maguk a bérlő cégek vezetői vagy családtagjaik vásárolták fel – állapította meg Ángyán József.
Az elkelt földek háromnegyede ráadásul licitálás nélkül, kikiáltási áron került az új földtulajdonosokhoz, vagyis valódi árverseny nem volt, ilyen a területek kevesebb, mint 6 százalékának árverésén alakult csak ki. Az agrárprofesszor szerint a „látszólagos érdektelenség” leginkább annak tulajdonítható, hogy a területek közel felét olyan nagy birtoktestek formájában hirdették meg, amelyeknek több tízmillió forintos kikiáltási árával a helyben gazdálkodó családok bizonyosan nem rendelkeztek.
Nógrádban is jócskán találni a nyertesek között a mezőgazdaságtól távoli szakmákat űző nyerteseket: jogászt, ügyvédet, távközlési vállalkozót, középiskolai tanárt, de akad köztük jónéhány politika-közeli szereplő. Utóbbiak között ott van például a balassagyarmati Varga Mihály a MAGOSZ Nógrád megyei elnöke, a kartali Kovács József és fia Róbert, mindketten volt helyi fideszes önkormányzati képviselők, vagy épp Séllei Andrea, Bercel független alpolgármesterének családja – összegez a jelentés.
„Ezért már érdemes lehajolniuk az uraknak...”
Ángyán József az első megyei mintaelemzést 2016 áprilisában tette közzé, s korábban Fejér, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén, Pest, Csongrád, Hajdú-Bihar, Békés, Bács-Kiskun, Veszprém, Baranya, Tolna, Komárom-Esztergom és Heves megye árveréses állami földprivatizációs képét mutatta be. Nógráddal együtt immár az összesen elárverezett 182 ezer hektár állami terület több mint 94 százaléka - mintegy 171 500 hektár - adatainak feldolgozását végezte el.
A „földéhségnek” eddigi összegzései szerint két fő oka van, de egyik sem a föld tényleges megműveléséhez, netán a paraszti létforma szeretetéhez köthető. Az egyik az európai uniós földalapú támogatás, amely 2015 után némiképp megváltozott, degresszív lett - vagyis minél nagyobb a földtulajdon, annál kevesebb támogatás jár utána, de még így is jelentős összegről, hektáronként nagyjából 60-70 ezer forintról beszélhetünk. A változáshoz a licitálók is „rugalmasan” alkalmazkodtak, nem véletlen, hogy több családtag, rokon, üzlettárs neve is fellelhető egy-egy megye árverésen elkelt földjeinél. A támogatás így voltaképp egy kézben koncentrálódik, csak papíron van több tulajdonos.
Ángyán József szerint a másik ok a hazai földbirtokok egyre magasabb, de európai viszonylatban még mindig elég alacsony ára. Az árveréseken zömmel egymillió forint alatt megvehető egyhektárnyi földért Ausztriában tízszer, míg Hollandiában harmincötször ennyit kellene fizetni. Az Európai Bizottság 2014-ben kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az új földforgalmi törvény miatt, amely jelentősen korlátozza a használati jogokat. Ennek az eljárásnak az eredménye minden bizonnyal a földpiac liberalizációja, következménye pedig az európai földárak kiegyenlítődése lesz, vagyis az olcsón megszerzett állami földeket később harminc-negyvenszeres áron lehet majd eladni, ezért pedig már érdemes „lehajolniuk az uraknak” – mondta korábban lapunknak Ángyán József. D.J.
