28 éve várnak a győzelemre az argentinok

Egymásután tizenhét nagy labdarúgótornát nem nyertek meg az argentinok, akik közel három évtiezede várnak ennek a szériának a végére.

A labdarúgó Eb-vel párhuzamosan zajlik majd a Copa America, ha igaz. A torna újabb esély a hovatovább örök vesztes argentin válogatottnak, hogy véget vessen szűnni nem akaró szörnyű sorozatának. Az együttes 1993-ban elhódította a Copát, s azóta – huszonnyolc hosszú esztendőn át – egyetlen trófeát sem nyert felnőtt tornán. Azokból, akik lúzerek maradtak, a válogatottságok nagy száma alapján a következő tizenegyet lehet kiállítani: Romero (96-szoros) – Zanetti (143), Ayala (114), Otamendi (74), Sorín (75) – Di María (104), Mascherano (147), Verón (72) – Messi (142), Agüero (97), Tévez (77).

A rémes széria kezdeti szakasza legalább magyarázható. Az 1994-es világbajnokságról a FIFA – dopping miatt – kizárta Diego Maradonát, majd a románok a nyolcaddöntőben aratott 3-2-vel kiejtették a halványkék-fehéreket. A Guardian azt írta a magas színvonalon szórakoztató pasadenai meccsről: „A valaha volt legjobb vb-mérkőzés?”

Egy évvel később a Copa negyeddöntőjében az argentinok 2-1-re vezettek a brazilok ellen, amikor a levezetésképpen Újpesten is megforduló Tulio kézzel maga elé tette a labdát, majd a hálóba lőtte. Alberto Tejada perui játékvezető úgy ítélte meg, a csatár nem volt szabálytalan, inkább csak sokoldalú, a gólt tehát megadta, majd a 2-2-t követő tizenegyes-párbajban a brazilok nyertek.

Menthető az 1998-as vb-negyeddöntő is, amelyet a holland és az egyetemes futballtörténet legfinomabb góljainak egyike zárt le: Frank de Boer átadását Dennis Bergkamp pazar mozdulattal vette le, és még ragyogóbb módon küldte a hálóba a marseille-i Velodrome-ban (2-1).

A következő kudarc e lövéshez hasonlóan védhetetlen. Az 1997-es Copa negyeddöntőjében Peru válogatottja 2-0-ra elhúzott Argentína csapatával szemben, amikor José Reyna vétlen kezezésért tizenegyest ítélt a játékvezető. Ne csodáljuk: a bírót Byron Morenónak hívták. S tudjuk jól, ami az alvilágban Al Capone, az a játékvezetésben Byron Moreno. Az ecuadori figura a legsúlyosabb vétkeit a 2002-es világbajnokságon követte el; azon a tornán, amelytől Argentína már a csoportmérkőzések után elbúcsúzott. Ilyesmi éppen negyven esztendővel korábban fordult elő: 1962-ben, Chilében a Grosics – Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi – Solymosi, Göröcs, Rákosi – Kuharszki, Tichy, Monostori összetételű magyar, míg 2002-ben, Japánban a svéd válogatott elleni döntetlennel köszöntek el a dél-amerikaiak. Juan Sebastian Verón azt mondta a vereséggel felérő ázsiai 1-1 után: „Életem legrosszabb napja.”

Roberto Ayala válogathat a megrázó élmények között. Az 1999-es Copa America negyeddöntőjében, a brazilok 2-1-es vezetésénél Dida kapus hárította a védő tizenegyesét. Bezzeg Rivaldo bevarrta a szabadrúgást... Aztán 2007-ben, a Copa döntőjében Ayala 1-0-ás brazil előnynél öngólt lőtt. A sárga mezesek a vegyes, az argentinok az úgynevezett gálacsapatukkal szerepeltek a tornán, amelynek csúcstalálkozóját a hiányos brazilok simán 3-0-ra nyerték. A győztesek összeállítását tekintve hasonló volt a helyzet 2004-ben is: pihent Cafu, Lucio, Roberto Carlos, Gilberto Silva, Kaká, Ze Roberto, Ronaldinho, Ronaldo. Úgy nézett ki, a brazilok túlzásba estek, mert a Copa limai döntőjében Argentína a kilencvenedik percig 2-1-re vezetett ellenük, akkor azonban Adriano Leite egyenlített, és a tizenegyes-párbajban a Júlio César – Maicon, Luisão (Cris), Juan, Gustavo Nery – Kléberson (Diego), Renato, Alex (Felipe), Edu Gaspar – Luís Fabiano, Adriano összetételű Szamba B győzött.

Szintén a sorsjátékos ráadásban bukott el Argentína a 2006-os vb negyeddöntőjében. Ayala megint kihagyta a tizenegyest, akárcsak Cambiasso; Berlinben 72 ezer német szurkoló örvendezett ennek. Majd a 2010-es világbajnokság idején attól repesett Németország, hogy Bastian Schweinsteiger és társai a legjobb nyolc között 4-0-lal tömték ki Argentína bágyadt brigádját. A BBC azt jelentette Fokvárosból: „Németország felszámolta Argentínát.” Az olasz La Repubblica meg azt: „A dél-amerikaiak nem vettek részt a játékban, Messi nem volt sehol.” Még az argentin Clarin is letörten írta: „A válogatott megalázó búcsúja.”

Az argentinok számára a Konföderációs Kupa 2005-ös döntője sem tartogatott jobb mulatságot. A frankfurti találkozón a brazilok labdaművészeti bemutatót vittek színre, 4-1-es diadaluk után a Jornal do Brasil a maximális 10-es osztályzattal tüntette ki Cicinhót, Luciót, Ronaldinhót, Adrianót. A Frankfurter Allgemeine Zeitung „az utóbbi harminc év tehetségben, egyéni minőségben talán leggazdagabb selecaójának mennyei éjszakájáról” cikkezett. A fenomén Ronaldo sérült volt; mi van, ha ő is játszik?

A sanyarú sorsú argentinok a 2011-es Copa Americát a fordulat tornájának remélték, elvégre hazai pályára léphettek. Azon sem ment: a negyeddöntő tizenegyes-párbajában Uruguay együttese kiejtette a vendéglátó csapatot. Sergio Batista szövetségi kapitánynak távoznia kellett, az Olé című argentin sportlap pedig temetői hangulatban állapította meg: „A futball tekintetében halottak vagyunk.” Ugyanez az Olé a 2015-ös Copa után így írt: „A világ legjobb játékosa nem képvisel megfelelően bennünket a legfontosabb pillanatokban. Messinek a döntőben nyújtott teljesítménye méltatlan volt a válogatotthoz, csak fel-alá járkált a pályán. Meg kellene őt fosztani a csapatkapitányi karszalagtól.” Messit amúgy a torna legjobb labdarúgójának választották, de ő nem vette át a díjat. Az argentinok 0-0 után tizenegyesekkel vesztettek a chileiek ellen, akárcsak a Copa rendkívüli kiadása, a 2016-os, az Egyesült Államokba kihelyezett centenáriumi torna alkalmával. A vesztes egy tizenegyessel fejlődött egy év alatt, hiszen a ráadáspárbajban nem 4-1-re, hanem 4-2-re kapott ki.

Nagyobb tétje volt a 2014-es vb-döntőnek, amelybe a védők vitték be az argentin csapatot az egyenes kieséses szakaszban elért két 1-0-lal (Svájc, Belgium) és egy 0-0-lal (Hollandia). Az emlékezetes 1-7-tel sújtott brazilok megkönnyebbüléssel fogadták a csúcstalálkozón aratott 1-0-ás német győzelmet, mert rettegtek attól az eshetőségtől, hogy argentinokat látnak világbajnoki címet ünnepelni a riói Maracana stadionban. A knock out szakaszban Messi egyetlen gólt sem szerzett, a svájci Blick elnevezte őt Lionull Messinek.

Majd 2018-ban a nyolcaddöntő volt a végállomás, a franciák távolították el az argentinokat (4-3), aztán a 2019-es Copa elődöntőjében a házigazda brazilok intézték el örök, de egyre fonnyadó vetélytársukat. Az argentinok Roddy Zambrano ecuadori játékvezetőt okolták a vereségért, jóllehet az első gólnál Daniel Alves elfektette Leandro Paredest, a másodiknál Gabriel Jesus Juan Foythot. A Sky Sports hat brazilt 7-essel, négyet 8-assal jutalmazott, Daniel Alves 9-essel avatta a mezőny legjobbjává. Az argentinok közül egyedül Messinek adott 7-est, a többieket kivétel nélkül „leosztályozta”.

Azt lehet mondani: minden szinten szinte semmi. Tizenhét torna elsőség nélkül. (A 2001-es Copát az argentinok kihagyták.) Az összegzésnek itt a vége.

S a riasztó sorozatnak?