Úgy néz ki, hogy Orbán Viktor elgaloppírozta magát, nem készült fel ekkora ellenállásra a Fudan Egyetem ügyében, így most a jelek szerint visszakozni készül. A campus a fő eszköz volt számára, hogy körbe udvarolja Kínát, ezért most némi időbe telt neki, hogy felismerje: új helyzet van.
A lap megkérdőjelezi azt az állítást, hogy még nincs meg a végleges döntés az építkezésről, miután hat hete megkötötték a részletekbe menő szerződést. Beleértve, hogy lesz több sportlétesítmény, valamint egy konferencia központ is. Az árról sok részlet nem szivárgott ki, ám a Direkt36 révén úgy tudni, hogy a hivatalos előterjesztés 1,5 milliárd eurós költségvetéssel számol. A nagy részére Kína kölcsön formájában nyújtana fedezetet, mint ahogy a Belgrád-Budapest vasúti pálya korszerűsítésére is.
Ezen túlmenően Budapesten működik a Huawei legnagyobb szolgáltató központja a világban, és Magyarország nemrégiben még azt a szívességet is megtette Pekingnek, hogy megakadályozta az unió állásfoglalását Hongkong kapcsán. De a fudani campus illusztrálta a legjobban, hogy Orbán összeszűri a levet a kínaiakkal.
Csakhogy a lakosság kétharmada elutasítja az elképzelést, részben az óriási anyagi következmények, részben pedig amiatt, hogy a létesítmény elvenné a helyet a diákvárostól. A hangulat beleillik abban az irányzatba, hogy Európán belül az emberek egyre kevésbé kérnek a kínai projektekből, miután azok hatalmas adósságokat rónak a következő generációkra. Alighanem éppen ilyen okokból lett államtitok a magyar-szerb vasúti felújítás terve.
Közben több kelet-európai tagállam is kezd kiábrándulni Pekingből, Litvánia már kivált a Kína és a régió országai közti együttműködésnek keretet adó 17+1-es formációból. De a legnagyobb ellenállást a liberálisok vezette nagyvárosok részéről tapasztalni, Budapesttől Prágáig.
Ha a campus gondolatát ejteni kell, az lendületet adhat a választásokra készülődő magyar ellenzéknek. Balogh Éva, történész, az amerikai Hungarian Spectrum szerkesztője úgy értékelte Karácsony Gergely nyilatkozatát, hogy ti. Orbán a tehetős elit és nem a szegény diákok érdekeit szolgálja ebben a kérdésben, hogy az ellenzék átvette azt a retorikát, amelyet a fideszesek jó egy évtizeden át oly eredményesen nyomtak, és azt most sikerrel veti be a kormánypárt ellen.
A legnagyobb német újság szerint félő, hogy Magyarország kapuként szolgál Kína számára Európa felé. Ám az ellenzéket mozgósítja a Fudan Egyetem campusának terve, sokan tartanak attól, hogy az ország adósságcsapdába kerül és igencsak megnő a távol-keleti tekintélyelvű állam befolyása a magyar politikában. Hogy a főváros, illetve a 9. kerület átkeresztelte a leendő egyetem körüli utcákat, azt a tudósítás úgy veszi: az önkormányzat jelezte engedetlenségét a politika túlhatalmával szemben.
Persze ha a kormányon múlik, akkor néhány év múlva több ezer, főként kínai diák tanul majd az intézményben, akik kötelesek követni a Kínai Kommunista Párt útmutatásait. A költség 1,5 milliárd euró, alsó hangon. Ez több, mint amennyit a magyar felsőoktatás egész évben kap a büdzsétől. Nem lehet másként megfogalmazni: a magyarok egyetemet ajándékoznak a kínaiaknak.
Nem csoda, hogy ez már több mint politikai kérdés, mert megoszt és annyi gondot okoz Orbánnak, mint amennyit már jó ideje egyetlen más kérdés sem. Leszámítva talán a Budapest-Belgrád közti vasúti összeköttetés modernizálását, ahhoz Kína 2,1 milliárd eurós kölcsönt ad. Most persze Gulyás Gergely arról beszél, hogy népszavazást tarthatnak a campusról, de csak a választás után, mert jelenleg a magyarok kétharmad úgy tekinti: a hatalom kiárusítja az ország érdekeit. Így lehet, hogy a vita veszélyezteti a Fidesz újraválasztását.
A Fudan egyetem kapcsán az alapprobléma az: Európa vagy Kína, Kelet vagy Nyugat. A közvéleményből sokan úgy vélik: az eset kitűnően tanúsítja, hogy a hatalom stratégiailag és gazdaságilag egy keleti, nem demokratikus partnerhez törleszkedik, és még jobban eltávolodik az uniótól.
Meghátrálásra kényszeríti a Fideszt a kínai egyetem körüli erőpróba. A tömeges ellenállás mind nagyobb politikai tehertételt jelent a jobboldali-populista Orbán Viktor számára. De ha valóra válik a terv, akkor az iskola a Kínai Kommunista Párt szigorú ellenőrzése alatt áll majd. A telket a magyar állam ingyen adja, noha ott eredetileg kollégiumokat akartak építeni. A kérdés kristályosodási pontot jelent az ellenzék számára.
Ám most egyszeriben azt hallani, hogy nincsenek is konkrét tervek, mintha semmi sem dőlne el 2022 ősze előtt. 2023-ban még népszavazás is lehetséges. Persze nem egészen így van, bármit is mond Gulyás Gergely. Hiszen már megegyezett a Sanghaji anyaegyetem, valamint az Innovációs Minisztérium. Ha minden igaz, a jövő héten simán átmegy az Országgyűlésen a vonatkozó törvényjavaslat, benne azzal, hogy a finanszírozást egy alapítvány intézi, amelynek tagjait politikai szempontok alapján válogatták össze. Az ellenzéknek nincsenek illúziói.
Vita robbant ki a Budapesten létesítendő kínai egyetem körül, mert az ellenzéket aggasztják a finanszírozás kapcsán felmerülő kérdések, egyben pedig úgy látja, hogy kínaiak nagy politikai befolyáshoz jutnak ily módon. De a hatalom üzenete nem lehetne egyértelműbb – két évvel a CEU kiűzése után: az ország a felsőoktatásban, mint ahogy sok más területén is, Kelet felé fordul.
Az anyagiak igencsak meghökkentőek, miután a független magyar sajtó jóvoltából lassan világot látnak a részletek. Ideértve, hogy a magyar diákok jó része aligha tudja megfizetni az évi 6500 és 9500 euró közti tandíjat. A professzorok viszont 10-szer annyit keresnek, mint a magyar állami egyetemeken dolgozó kollégáik. Mellesleg a finanszírozás módja jól illeszkedik abba a pekingi stratégiába, hogy a pénzen keresztül terjessze ki csápjait.
Amúgy pedig a beruházás a korrupciótól bűzlik, pedig még el sem kezdődött. Az illetékes kínai állami cég 800 millió euróért vállalná a munkát, miközben Magyarország 1,4 milliárdot szán rá, de még attól is elmarad, amekkora hitelt Kína e célra kilátásba helyezett.
Matura Tamás a Corvinus Egyetemről azt mondja, Kína soha nem volt népszerű Közép-Európában és a kommunizmus, illetve az egypártrendszer felemlegetése csak fokozza a nyugtalanságot. Azt meg még a Fidesz hívei is észreveszik, hogy a párt szavakban antikommunistának állítja be magát és harcot hirdet a köz eladósodása ellen, ám a gyakorlatban egészen mást csinál.
A szakértő szerint az egyetem és Kína fontos politikai kérdéssé vált. És a társadalom nagy része érti, mi a tét. Tisztában van vele az ellenzék is. A campus máris kampánytéma lett.
A magyar és a lengyel kormány egyaránt arra törekszik, hogy a jogállamot ne csupán saját országában, hanem egész Európában lebontsa, ám az EU nem hagyhatja megzsarolni magát. Ezt az EP jogállamért felelős alelnöke mondta. A német szociáldemokrata Katarina Barley, aki igazságügyi miniszterként hosszú éveken át egy kormányban szolgált von der Leyennel, nem érti, hogy a Bizottság elnöke miért habozik, amikor a jogállami mechanizmust érvényesíteni kellene Budapest, illetve Varsó ellen. Hiszen közben jóvátehetetlen károk keletkeznek a két országban, az unió azonban csak teszetoszáskodik.
Mert az rendben van, hogy Orbán és Kaczynski az Európai Bírósághoz fordult, nehogy Brüsszel leállítsa a szubvenciókat, ha kimondja, hogy a két ország megsérti a jogállami elveket. Ez szívük joga, és az is világos, hogy a Bizottság jogilag be akarja biztosítani magát, nehogy felsüljön a szankciókkal. De ettől még érvényt kellene szereznie a tavaly megszületett legfelső szintű uniós döntésnek, hiszen az hatályos.
Az állam- és kormányfők nyilvánvalóan félnek az újabb magyar és lengyel vétótól, de nem szolgáltathatják ki magukat a két államnak. Az Európai Parlament épp ezért akarja sürgős cselekvésre rávenni az EU végrehajtó testületét. Mert Barley szerint amúgy már keresztet vethet arra a pénzre, amely Orbán cimboráinak zsebében landolt. A politikus egyébként úgy érzékeli, hogy Jourová lépne, csak éppen von der Leyen lefékezi.
De a PiS-t és a magyar miniszterelnököt különben is nagyon nehéz lesz irányváltásra kényszeríteni. Azt állítják, hogy a dekadens Nyugat rájuk akarja lőcsölni az értékeit. De a hatalmi ágak megosztása vagy éppen a bíróságok önállósága nem megítélés dolga vagy netán nemzeti kérdés, az európai közösség pillérét jelentik. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy ára van, ha valaki megszegi ezeket az elveket. Mert ha nem, a kontinens igen súlyos következményekkel néz szembe.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
A kommentár arra figyelmezteti az EU-t, hogy annak tisztában kell lennie saját szerepével, és nem akadályozhatja meg, hogy a német Alkotmánybíróság vigyázzon az alaptörvény előírásaira. Ehhez vagy a karlsruhei taláros testületet kellene felszámolni, vagy Németországot szuverén államként.
Nincs á la carte Európa. A jog előtt minden tagország egyenlő. És a közösen kimondott jogi normák megelőzik a nemzeti jogot. Ezt kifejezetten elismeri a német alkotmánybíróság is. Ám fenntartja magának a jogot, hogy alkotmányos kérdésekben ő mondja ki a végső szót. Ennek megfelelően tavaly úgy ítélte meg, hogy az Európai Központi Bank túllépett saját korlátain a kötvényvásárlási program során, mint ahogy az Európai Bíróság is, amikor belement a pénzpiaci műveletbe.
Az persze világos, hogy amikor a Bizottság kötelezettségszegési eljárás alá vonja Németországot, jelzést kíván küldeni Magyarországnak és Lengyelországgal, mármint hogy látjátok: senkivel sem kivételezünk. De azért az nem mindegy, hogy egy ország nyíltan és széles körben alapvető szabályokat vesz semmibe, vagy pedig egy konkrét kérdésben behúzza a vészféket. Remélhetőleg a viszályt európai, civilizált módon meg tudják oldani. Ehhez az uniónak szem előtt kell tartania, hogy az EU államszövetség, amely a tagoktól kapja hatalmát. És nem adhat felhatalmazást saját magának.
Magyarország és Lengyelország azt akarja, hogy az alapvető nemzetgazdasági tevékenységekre ne vonatkozzon a G7-es pénzügyminiszterek által előirányzott egységes minimális társasági adó. A két pénzügyminisztérium külön-külön kiadott állásfoglalása azt jelzi, hogy nem csupán Írország ellenzi a megoldást, hanem Közép-Európa is, amely szintén kedvelt célpont az adóoptimalizálásra (minimalizálásra) törekvő multik számára.
A lengyel pénzügyi tárca vezetője úgy nyilatkozott a lapnak: nem volna jó, ha a legfejlettebb államok előírnák, milyen adókat kell alkalmazni Lengyelországban. Az alacsonyabb adó ugyanis a gazdasági felzárkózás eszköze, a segítségével lehet becsábítani a külföldi beruházókat. Ugyanakkor tagadta, hogy a 19 %-os adókulccsal máshonnan akarnának elhappolni cégeket, hogy azok utána szépen lenyomhassák az adójukat.
Hogy miként lesz a gyakorlatban, azt nem tudni, mindenesetre az ördög ezúttal is a részletekben rejtőzik. De a magyar pénzügyi vezetés közleménye szintén azt hangsúlyozta, amit a lengyelek, hogy ti. a döntést az egyes országokra kell rábízni, amikor a kulcsfontosságú gazdasági tevékenységről van szó, figyelembe véve a fejlettség szintjét és más, fontos tényezőket.
A kötelező minimális adó elfogadásához nem kell teljes egyetértés, de azért az ellenkező kormányoknak vannak még jogi eszközeik.
Szétesőben van az EU orosz politikája, mert a közép- és kelet-európai országok sokkal keményebbek Moszkvával szemben, mint a németek vagy a franciák. Olyannyira, hogy a csehek – Amerika mellett – már felkerültek a Kreml listájára, mint az ország ellenségei. Az Izvesztyija szerint hamarosan követi őket a térségből Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Ukrajna is. Viszont Berlinről és Párizsról szó sincs, ami azt mutatja, hogy Putyin tárgyalópartnernek tekinti a két hatalmat.
És ezzel igencsak közel jár az igazsághoz. Mert miközben egyre romlik a Nyugat viszonya Oroszországgal, a német és a francia vezetés nyitva tartja a párbeszéd csatornáit, noha idáig semmiféle kézzelfogható eredménnyel nem jártak az egyeztetések. Ugyan a jövő heti NATO-csúcson valószínűleg az egységet hangoztatják majd, ám ez csak elfedi, hogy az új tagok nem bíznak az EU-ban, amikor a szabadságukról és a biztonságukról van szó. Számukra a katonai szövetség és az USA jelent megbízható garanciákat.
Németország és Franciaország szintén nyugtalan az orosz túlkapások láttán, de azt gondolja, hogy a nemzeti érdekek miatt eltérhet a közös irányvonaltól. A németeknél többnyire a gazdaság diktál és igyekeznek elválasztani az üzletet a politikától. Macron vonala a gaulle-izmusban fogant, azaz önálló szerepre törekszik a nyugati összefogásban, aminek része a különleges kapcsolat Moszkvával. Egyik megközelítés sem nyugtatja meg Kelet-Európát. Az ellentétek fő áldozata a közös külpolitika lehet, amely Oroszországot illetően igencsak távoli célnak tűnik.
A pápa budapesti látogatása körüli politikai kérdőjelekről elsőként beszámoló amerikai katolikus lap tudomásul veszi, hogy a magyar Püspöki Kar szerint Ferenc mégiscsak találkozik Orbán Viktorral és Áder Jánossal, amikor szeptemberben részt vesz az Eucharisztikus Kongresszus záró miséjén a Hősök terén. Ám mint megjegyzi, továbbra is vannak kérdőjelek. Ez ügyben az újságíró megkereste a Vatikánban a programot szervező illetékest, ám az a Szentszék Sajtóirodáját ajánlotta maga helyett. Onnan viszont nem érkezett válasz.
Így most nem tudni, hol lenne a megbeszélés. Állítólag felmerült, hogy a helyszín a Szépművészeti Múzeum legyen, de ezt a magyar kormány elfogadhatatlannak tartja. Az sem világos, az egyházfő meddig marad utána Szlovákiában – egyes hírek szerint a látogatás – három és fél napig is eltarthat, ám ezt magyar részről sértésnek vennék, figyelembe véve Budapest és Pozsony múltbeli viszonyát, valamint azt, hogy a Szentatya a magyar fővárosban csupán néhány órát tölt.
A cikk idézi az Il Sismografo, tehát a Vatikáni Államtitkárság által működtetett portált, amely azt írta, hogy valami nagyon nincs rendben az út körül. Hiszen amit a pápa tesz, azt nem lehet úgy beállítani, illetve venni, mintha meg akarna osztani országokat, népeket és kormányokat, Vagy különbséget kívánna tenni közöttük. Neki ugyanis mindenki előtt ki kell tárnia karjait.
