- Ez nem az a kékalgafaj, mely két éve nyár végén, vagy tavaly Balatonalmádinál megjelent, ez egy hidegebb vizet kedvelő fonalas kékalgafaj – mondta lapunknak Somogyi Bolglárka, a tudományos főmunkatársa, aki elismerte, a szakembereket is meglepte, hogy ilyen hideg vízben is elkezdődött az algásodás. – A víz melegedésével ez a faj el fog tűnni, ám, ha nyugodt és meleg időjárás lesz a nyáron, számíthatunk újabb algavirágzásokra.
Melynek egyik oka - ebben megegyeznek a szakemberek - az iszapban felgyülemlett, hatalmas mennyiségű foszfor, mely legnagyobb mennyiségben a Zala folyóból kerül a Balatonba. Igaz ugyan, hogy a tóba jutó foszformennyiség évek óta csökken, csakhogy 2004-től megszűnt a rendszeres iszapkotrás. Emiatt az elmúlt bő másfél évtizedben megnőtt a foszfortartalom, elsősorban – az áramlási viszonyok miatt – a nyugati medencében, illetve a Szigligeti-öbölben. Nem véletlenül keltett komoly aggodalmat, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság tavaly július közepén harmadfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelt el a Balaton nyugati medencéjére. A vízben ugyanis a határértéket jelentősen meghaladó klorofill-A szintet mértek, az algamennyiség a partmenti mintákban csaknem háromszorosa volt a nyílt vízinek, s megjelentek a késő nyári fonalas nitrogénkötő cianobaktériumok is. El is rendelték a kotrást, s a Balatoni Limnológiai Intézet augusztus elején már arról számolt be, hogy a klorofill-A koncentrációja a határérték felére esett vissza a Keszthelyi-medencében.
A foszfor azonban máshonnan is, például a horgászok etetőanyagával is tonna számára kerül a tóba. Noha Nagy István agrárminiszter és Szári Zsolt, a Balaton élővilágának megóvásáért felelős, májusban kinevezett miniszteri biztos egy kutatásra hivatkozva azt állították, hogy az évente a tóba kerülő, cirka 150-160 tonnányi foszfornak csak huszada származik abból a több, mint kétezer (!) tonna etetőanyagból, amit a horgászok a Balatonba dobálnak, szakemberek szerint ezt is szabályozni kellene.
- A leülepedett hordalékkal lehetne kiemelni a foszfor nagyobb mennyiségét, ám ahhoz, hogy folyamatosan normálisan lehessen kotorni a Balatont, megfelelő ipari kikötő és zagyterek kellenének, azonban nagyon nagy ezekkel szemben a társadalmi ellenállás – mondta lapunknak Szári Zsolt. – Az alga a turizmus szempontjából egyelőre nem veszélyes, de keresni kell a megoldást, noha egy ekkora élő rendszerben bármiféle változást elérni nem egyszerű. Való igaz, a horgászok etetőanyagával is kerül foszfor a tóba, ám nem akkora mennyiség, hogy érdemben befolyásolja a környezetet, ezért nem tervezzük, hogy ebben bevezetünk bármiféle korlátozást.
Pedig Istvánovics Vera, a MTA-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának tagja, tudományos kutató szerint a tóba bekerülő foszfor mennyiségét éppen az ilyen, egyszerűen megakadályozható módszerekkel lehetne csökkenteni. - Az etetőanyaggal bevitt foszfor arányát is vitatjuk – állította lapunknak -, ugyanis szerintünk nem 150-160 tonnányi, hanem ennek fele kerül évente a tóba, ami azt jelenti, hogy a horgászok a tizedéért felelősek. Ráadásul a bedobált etetőanyagnak csak egy részét eszik meg a halak, a többi elbomlik, ami oxigént von el a vízből, és ez kedvez az algásodásnak.
A tudományos kutató hozzátette, az etetőanyag ráadásul nem a tó 600 négyzetkilométerén oszlik el egyenletesen, hanem egy néhány száz méteres parti sávban, ahol – nem túl szakszerűen megfogalmazva – egy magasabb foszfortartalmú gyűrű alakulhat ki: nem véletlen, hogy az elmúlt években rendre partmenti algavirágzásokat észleltek. - A hétvégi algásodás a víz gyors melegedése miatt alakult ki – magyarázta. – Ráadásul most még a Keszthelyi-medencében is rendkívül tiszta a víz, vagyis még a tófenéken is akad elegendő fény az algák szaporodásához.
Istvánovics Vera szerint a nem azt kellene nézni, mekkora a tó foszforterhelése, hanem hogy mennyit lehetne visszatartani, és ilyen például az etetőanyagok tiltása, vagy éppen a fürdőzők ráébresztése, hogy a tóba vizeléssel is éves szinten mintegy egy tonna foszfor kerül a Balatonba.
- Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy évente nagyjából egy milliméternyi hordalék érkezik a tóba, vagyis a Balaton foszforszintje évtizedek óta szinte állandónak mondható, azaz az elmúlt néhány év algásodásait kevéssé befolyásolja – jegyezte meg. – Sokkal inkább a 120 centiméteresre emelt vízállás az ok, melynek hatására hőmérsékleti rétegződés alakul ki a vízben, ami elősegíti az algavirágzást. Nem véletlenül mondjuk folyamatosan, a jelenlegi vízszabályozás árt a Balatonnak: ha beköszönte egy olyan aszályos időszak, mint húsz éve, a mostani magasabb vízszint sem segítene, éppen ezért elegendő lenne 100 centiméteren tartani a tavat, s akkor már elkerülhetőek lennének a hőmérsékleti rétegződések, vagyis csökkenne az algásodás veszélye.
