Az Aquincumi Múzeum és Régészeti Park helyszíne időutazásra csábít, de az ókori atmoszféránál ezúttal erőteljesebb a k.e. (koronavírus előtti) idők hangulata: felszabadító látvány a kis domboldalon ücsörgő sok család, akiknél nyoma sincs másfél méteres távolságtartásnak, maszkoknak, óvatoskodásnak. Jóleső felszabadultság érződik a babzsákfotelekbe süppedő nagymamákon és a füvön hempergő gyerekeken akik a népzenei blokk és az ütősök műsora után a közönségkedvenc Kakaókoncertre várnak. Illési Erika hegedűművész meghatódva mond köszöntőt, amely búcsú is: a hosszú kihagyás utáni első élő koncert egyben az évad utolsója is, legközelebb ősszel várják a gyerekeket a komolyzenével történő játékos ismerkedésre. „Az online koncertek egyfajta apró szelepként funkcionáltak, amelyen keresztül eljuttathattuk a zenét az emberekhez. Ehhez képest most valódi közönség előtt játszani olyan, mint egy robbanás. Mindenkit inspirál és így a legjobbat hozza ki magából – foglalja össze az élő fellépés varázsát a gyerekkoncertek állandó háziasszonya, aki a zenészek felkonferálása közben a kevésbé trendi hangszerek melletti korteskedésre is szakít időt. A jó marketingnek – no meg az elhangzott duettnek – köszönhetően legalább tíz-tíz gyerekkar lendül a magasba a jövőbeli brácsások és nagybőgősök felől érdeklődő kérdésre.
Hegedű, fuvola, kürt és tuba: a Hangszerkóstoló mai menüje, amit Fischer Iván úgy állított össze, hogy legyen benne favorit, könnyen megszólaltatható, érdekes formájú és lenyűgöző volumenű hangszer is – tudjuk meg Bazsinka József tubaművésztől, akit nyugodtan nevezhetünk a hangszerválasztó foglalkozás showman-jének. A gyerekek imádják, hogy a kürt körkörösen meghajlított csövét kakaós csigához, a tuba fúvókáját pedig fagyitölcsérhez hasonlítja, majd komoly alaktani vita bontakozik ki a gyerekek között a fúvóka harangjellegűségét vagy csengőszerűségét illetően. A hangszerek bemutatása után azokat ki is lehet próbálni, itt részben bejön a papírforma: a hegedűnél alakul ki a legnagyobb tömeg, a fuvolánál csak lányok állnak, a kürtnél mérsékelt az érdeklődés. A tuba viszont váratlanul sztár-fokozatra kapcsol és megtermett nagyfiúk mellett cérnavékony kislányok is arra várnak, hogy megszólaltathassák a hatalmas hangszert. „Nem biztos, hogy a tuba iránti hirtelen lelkesedés kitart a későbbi tényleges hangszerválasztásig, de nem is ez a lényeg. Ezek az alkalmak mindenképpen a zene felé terelik a gyerekeket, akik még ha nem is profi muzsikusok vagy amatőr zenészek, de mindenképpen zeneszerető emberek lesznek – mondja Bazsinka József. Szavainak igazságát rögtön alá is támasztja a hat és féléves, tapasztalt Kakaókoncert-látogató Tomi, akinek tervei között jelenleg nem szerepel a zenélés: „Csak hallgatni szeretem”.
Bár a kifejezetten kicsiknek szóló koncerteknek vége – múzeumi kamarakoncerttel és szabadtéri fúvósfiesztával zárul a nap -, csak lassan szállingóznak haza a családok, akiknek most van lehetősége először jegyeket venni a BFZ új évadára és kipróbálni a kísérőprogramokat. Az óriás memóriajáték tábláin hangszerek keresik a párjukat és a kézművesfoglalkozásokon is a zeneszerszámoké a főszerep: a csengettyűk és csörgődobok mellett papírszívószálból minipánsípot, használt kávékapszulákból pedig ókori csörgős hangszert, szisztrumot készíthetnek a gyerekek. Az iskolába készülő Sebestyén a ’Miért éppen pánsípot készítettél?’ sablonkérdésre a nap legváratlanabb válaszát adja: „Mert Papagenónak is olyan van”. Hamar kiderül, hogy rutinos kakaókoncertesről van szó, akinek operaismereteit az őt jelenleg is kísérő nagymamája egyengeti. Egy családi napról az olyan klasszikus gyerekcsalogatók sem hiányozhatnak, mint a lufiosztás vagy a csillámtetoválás – utóbbinál van olyan kislány, aki a szokásos unikornis vagy halálfej helyett violinkulcsot festet a karjára. A zene diadala a gagyi fölött.
