Előfizetés

Ha Orbán nem blöfföl a családoknak visszajáró adóval, a nyugdíjasok is átlag 40 ezer forint pluszt kaphatnak

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.06.14. 07:40

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
A kérdés, meglesz-e a feltételül szabott 5.5 százalékos gazdasági növekedés.
Átlagosan mintegy 400 ezer forintnyi adót kaphatnának vissza a gyermeket nevelő családok, amennyiben a gazdasági növekedés meghaladja a GDP 5,5 százalékát, jelentette be a miniszterelnök. Orbán Viktor az ajánlatot a járvány és a nyomában járó válság ellensúlyozásával indokolta, de ha megnézzük, mit tett a kormány a munkahelyek meg-, és a vállalkozások életben tartásáért, akkor inkább célzott szavazatmaximalizáló eszköznek tűnik. De tegyük fel, hogy a kormányfő komolyan beszélt, és valóban hiszi, hogy meglesz a feltételül szabott 5,5 százalékos növekedés. Ebben az esetben azonban nemcsak a gyerekes famíliák örülhetnek, de a nyugdíjasok is, hiszen az ő járandóságuk is hasasodik, ha felpörög a gazdaság. A szabályok szerint  amennyiben az adott évi GDP meghaladja a 3,5 százalékot (illetve a büdzsét sem kell érdemben korrigálni) akkor a nyugdíjasoknak prémium jár. A summa nagyságát két tényező határozza meg. Az egyik a 3,5 százalék feletti növekedési plusz, a másik a novemberben esedékes nyugdíj negyed. (Van azért két korlát: az első tétel esetében legfeljebb 4 százalékot vesz figyelembe a képlet, a második esetében pedig maximum 20 ezer forintot). Szóval ezt a két tételt összeszorozzák, és a 148 ezer forintos átlagynyugdíjat alapul véve jóval több mint egymillió nyugdíjas számíthat 2x20000 forintra, azaz 40 ezres nyugdíjprémiumra. Ami az mfor.hu számításai szerint olykor 70 ezer forint is lehet.

Beindítják az állami vízszivattyút

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2021.06.14. 07:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Az elavult ivóvízhálózat felújítására 2000 milliárd forint kellene. Ám a kormány csak úgy segít, ha viheti a vagyont is.
Többezermilliárdos önkormányzati tulajdonra akarja rátenni a kezét a kormány, de ezúttal nem a megszokott egész pályás lerohanással venné el a települések víziközműrendszerét, hanem módszeres kiéheztetés után hozza őket átadási kényszerhelyzetbe. A jogszabályi hátteret átalakító módszer viszont megszokott: egy olyan áttekinthetetlen törvénymódosító csomagba rejtve vitték a parlament elé a témát, amely számos más jogszabályt is átírni készült, ráadásul a fő elemet nem is az alapszövegben, hanem a hozzátett kormánypárti módosítókban bújtatták el.
A törvényalkotási bizottság ugyanis a fideszes Hende Csaba vezetésével harminc ponton nyúlt bele az energetikai és közszolgáltatásokat érintő csomag víziközmű-szolgáltatásról szóló részébe, amelyben eredetileg mindössze az szerepelt, hogy a vallási közösségek a lakossággal azonos módon, a mainál olcsóbban juthassanak ivóvízhez.

Ám a kormánypárti többség végül azt is megszavazta a parlamentben, hogy a lakosság vízellátásáért felelős önkormányzat (a gyakorlatban többnyire társulásokat létrehozó önkormányzatok) térítésmentesen – vagyis ingyen – átadhatja az államnak a vízrendszerhez tartozó csőhálózatot, átemelőket, közkutakat, az ezeket működtető víziközmű-szolgáltató cégekben lévő részesedését, sőt azt az összeget is, amit esetleg korábban valahonnan a rendszer fejlesztésére nyert el, de nem használta fel. A szerződés megkötésével nemcsak a tulajdon, hanem az ellátási felelősség is az államra száll, s a tulajdonosi jogokat attól kezdve az alig fél éve létrehozott Nemzeti Vízművek Zrt. gyakorolja.
A sunyi törvénykezési módszert az ellenzék természetesen kritizálta, de a vitában felszólaló politikusaik azt kénytelenek voltak elismerni, hogy a vízrendszer az egész országban nagyon rossz állapotban van, a szolgáltató cégek között pedig vannak csődközeli helyzetben lévők is. Steiner Attila, az innovációs tárca államtitkára is azzal magyarázta az államosításnak megágyazó javaslatot, hogy biztonságossá kell tenni a vízszolgáltatást. A törvénycsomag lapzártakor még kihirdetésre várt. Az önkormányzatok vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Gödöllő polgármestere – aki egyben a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke – emlékeztetett, hogy az 1990-es években, amikor megkapták a települések a vízhálózatokat, társulásokat hoztak létre és nyereséggel lehetett működtetni a szolgáltatást. A folytatásban azonban Gémesi György szerint az Orbán-kormány lépései miatt ellehetetlenült a munka, nagyon kevés szolgáltató tud nyereséggel üzemelni, miközben a föld alatt lévő vízhálózat csövei úgy elöregedtek, hogy napi rendszerességgel van csőtörés náluk is. A cserére pedig nincs pénzük a településeknek. Először 2013-ban a rezsicsökkentésre hivatkozva tíz százalékkal csökkentették a vízdíjakat, emelni azóta sem lehetett. Majd a kormány bevezette a csőrendszer hossza alapján számolt különadót, ami évente 14 milliárdot szipkáz ki az ágazatból. Ez a két lépés padlóra küldte a vízszolgáltatókat, s a tulajdonos önkormányzatok az őket érő egyéb állami megszorítások miatt egyre kevésbé tudják kisegíteni cégeiket. Gémesi úgy számol, hogy ha a vizes cégek is megkapnák a kormánytól a hulladékgazdálkodásba fektetett évi 60 milliárdot, képesek lennének talpra állni. 
A mostani törvénymódosítás arra vonatkozóan semmiféle garanciát nem tartalmaz, hogy az állami kézbe kerülő vízszolgáltatók is kapnak majd pluszpénzt, de azt biztosra veszi a MÖSZ elnöke, hogy még a legnehezebb helyzetben lévő települések is nehezen válnak meg a víziközmű vagyonuktól, ebben a kérdésben szerinte a fideszes önkormányzatok is megosztottak.

A folytatásról a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) tárgyalni szeretne a belügyi tárcával, ezért Schmidt Jenő elnök néhány napja az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa (ÖNET) összehívását kérte Pintér Sándor minisztertől. Tab fideszes polgármestere azt írta, „indokolt a módosuló törvényi szabályozás hatásainak áttekintése”. Más önkormányzati szakértők úgy gondolkodnak, hogy a lakosság ivóvízzel történő ellátása olyan alapfeladat, amit mindenképpen meg kellene hagyni a településeknek, az államnak pedig támogatni kellene őket ebben a munkában. Többen is kimondták: a kukaholding, a hulladékgyűjtés és kezelés központosítása teljes kudarc, nem kellene a vízszolgáltatásban ugyanezt a hibát elkövetni. A cégek között minden valószínűség szerint jó ideje az Alföldvíz van a legnagyobb bajban. A Népszava is megírta, hogy a Békés és Csongrád megye 131 településén szolgáltató, kisebb részben állami, nagyobb részt önkormányzati tulajdonú vállalat csődközeli helyzetben van. A közvélemény vagy akkor figyelt fel erre a helyzetre, amikor kiderült, hogy a területen az ócska csőrendszeren átfolyó víz 30-40 százaléka a talajba szivárog, vagy akkor, amikor tavaly már a dolgozók bérének kifizetése is veszélybe került. Az állam mégsem segít. Csakhogy a háttérben zajló vitából vagy a vízrendszer tulajdonosváltásából a lakosság a megkérdezett polgármesterek szerint valójában semmit nem érez, miközben a fejlesztések elmaradása miatt bekövetkező csőtörések országszerte egyre több bosszúságot okoznak.

Ezért a központosítás

A Nemzeti Vízművek Zrt. létrehozását 2020. novemberében jelentette be Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelő miniszter, majd december végén 10 millió forintos alaptőkével megalakult a holding. Ez fogadja majd be az önként felajánlott önkormányzati vízszolgáltatókat és a mögöttük lévő vagyont. Akiben ott motoszkál a kérdés, miért akarja nyakába venni a kormány a vízszolgáltatásokat, miért nem ad inkább támogatást, vagy szerez uniós pénzeket a fejlesztésekre, annak egy példával lehet válaszolni. Tavaly decemberben jelent meg a hír, hogy a néhány hónappal korábban a gödi önkormányzattól egy külön a városra szabott törvénnyel elvett ipari fejlesztési területen, a „különleges gazdasági övezetben” fejlesztik a víziközmű rendszert. Az erre kiírt pályázatot pedig a Mészáros és Mészáros Kft. vezette konzorcium nyerte el majdnem tízmilliárd forintért.

A szolgáltatásról

Víziközműszolgáltatás alatt a vezetékes ivóvízellátást és az ehhez kapcsolódó tűzoltóvíz szolgáltatást, valamint a szennyvíz csatornarendszerben történő elvezetését és annak tisztítását értjük akkor is, ha ugyanebben a rendszerben oldják meg a csapadékvíz-elvezetést is. A MaVíz honlapján az szerepel, hogy „Magyarország legtöbb települése rendelkezik közműves ivóvízellátással és a településeken belül az ivóvízhálózat szinte teljeskörűen kiépített. A közműves vízellátásban részesülő lakások 70 százaléka van bekötve a csatornahálózatba, a szennyvíz döntő többsége kezelésben részesül”.

Felújításra is ezermilliárdok kellenének

A Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) számítása szerint jelenleg az állami részesedés a víz- és csatornarendszerben nem több 20 százaléknál. A 38 szolgáltató cégből 5 állami, néhol vegyes tulajdonban vannak az eszközök. A szövetség főtitkára természetesnek tartja, hogy a települések nem szívesen mondanak le ingyen az ehhez kapcsolódó vagyonukról, ami többnyire évtizedek, de például a Fővárosi Vízművek esetében 150 év alatt gyűlt össze. Nagy Edit arról tájékoztatta lapunkat, hogy felméréseik szerint 1500-2000 milliárd forintot kellene sürgősen felújításra, főként a földben lévő csövek cseréjére fordítani, de a vízszolgáltatáshoz kapcsolódó vagyon teljes értéke ennél sokkal nagyobb.
Az öt állami cég támogatására a jövő évi költségvetésbe 24 milliárd forintot terveztek be, ha ugyanilyen injekciót kapnak ezután a településektől a Nemzeti Vízművek Zrt.-hez kerülő szolgáltatók is, az rengeteg pénzébe kerül majd az államnak.

Ebben a szektorban különös értéke van a szaktudásnak, de sok cégnél a vállalatvezetés minden próbálkozása ellenére alacsonyak a bérek, ezért nagy az elvándorlás – tette hozzá a főtitkár. Pedig ahhoz, hogy jól működjön a vízszolgáltatás, a jó szakembereket jobban meg kellene becsülni, mint a mérnököket, hiszen csak az találja meg a gödörben a hibát és az képes megjavítani, aki ért a hálózathoz. Nagy Edit másodlagos kérdésnek tekinti, hogy ki a tulajdonos, szerinte az a lényeg, hogy a magyar lakosság európai szintű vízszolgáltatásokat kapjon. Ehhez elvileg elkészült egy nemzeti stratégia is, amit azonban még a MaVíz vezetőinek sem mutattak meg. 

Hiába hallgatott Merkely Bélára, az idős orvos minden ellenanyagtesztje negatív lett

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.06.14. 07:01

Fotó: OLIVER BUNIC / AFP
Arra nem kapott választ, hogy akkor mégis milyen oltásra lenne szüksége.
Négyezer tagnál és ötszáznál több leleteredménynél tart az a Facebook-csoport, amely azokat tömöríti, akiknek a szervezetében két dózis kínai oltás után egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben mutattak ki a koronavírus elleni védettséghez szükséges antitestet a szerológiai vizsgálatok, írja a 24.hu. A csoport tagjai túlnyomóan 60 évesnél idősebbek. Egyre több olyan ember is jelentkezik a csoportba, akinek nemcsak az antitestvizsgálata negatív, hanem a sejtes immunitása sem alakult ki.  Vannak, akik már 100 ezer forintnál is többet költöttek ellenanyag-vizsgálatokra, ám semmilyen módszer nem mutatott ki náluk védettséget. Bodó Hajnalka is összesen három tesztet végeztetett el önköltségen, miután márciusban kapta meg háziorvosától a kínai vakcinát. A már nem praktizáló, nyugdíjas reumatológus azért fogadta el a Sinopharmot, mert akkor az a hír járta, hogy ha visszautasítják, a sor végére kerülnek, és csak hónapok múlva juthatnak hozzá mRNS-vakcinához. Hajnalka május 6-án levelet írt Merkely Bélának, arról érdeklődve, hogy a májusban elvégzett negatív eredményű vizsgálatot követően mi a teendőjük, védettek-e, illetve kaphatnak-e Pfizer vakcinát a védettség kialakítása érdekében. A levelében idézte a Semmelweis Egyetem rektorának kijelentését, miszerint az egyetemen még nem találtak olyan, kínai vakcinával beoltott embert, akinek ne lett volna antitestje két dózis beadását követően. Merkely válaszul azt írta: az oltás utáni ellenanyagválasz mérésére nem minden teszt alkalmas, például az sem, amit Hajnalka és férje csináltatott. A rektor szerint a Semmelweis Egyetemen a leginkább ajánlott tesztet használják. Időközben Hajnalka és férje egy másik laborban is elvégeztette az antitestvizsgálatot, aminek szintén negatív lett az eredménye. Így rákérdezett Merkelynél, hogy hol lehet megcsináltatni az általa ajánlott tesztet. A rektor azt írta, hogy 8500 forintért a Semmelweis Egyetemen, mire Hajnalka és férje időpontot kért. Az eredmény felemás: Hajnalkának a Merkely által legalkalmasabbnak minősített teszt sem mutatott ki a védettséghez elegendő antitestet, és bár a férje vizsgálata pozitív lett, az ő ellenanyagszintje is az alsó határhoz közeli. Hogy akkor mégis milyen oltásra van szükség, hogy mérhető ellenanyagszintje legyen - nos, erre a kérdésre Hajnalka nem kapott választ.