A kormány még az idén 35 évre koncesszióba adná magyar sztrádahálózatot, az erről szóló uniós közbeszerzési tendert a héten írták ki. A kabinet azzal indokolta a látszólag semmiből jött, a szakértőket is meglepő döntést, hogy az uniós tárgyalások eredményeként sem az uniós helyreállítási alapból, sem a rendes uniós támogatásokból nem tudna a kormány autópályát építeni. Ám a kabinet szerint a koncessziós megoldásnak hála gyorsabban lehetne fejleszteni a gyorsforgalmi úthálózatot, ráadásul az államadósság érdemi növelése nélkül.
Az elmúlt napokban e rövid közleményen túl egy kormányzati szerv sem szolgált magyarázattal arra, hogy miért most, 10 hónappal a választások adná magánkézre a magyar sztrádahálózatot.
Surányi György közgazdász, volt jegybankelnök szerint valóban új alapokra kellene és lehetne helyezni a magyar sztrádarendszer üzemeltetését és a fejlesztések finanszírozását. Javaslata szerint egy állami cégre lenne szükség, amelyik átláthatóan, a felelősséget koncentrálva, üzleti alapon és nyilvánosan követhető módon fejleszt, működtet és finanszíroz. Érzékelhetően javulna az államháztartás egyensúlya és csökkenne az államadósság is – írta.
Úgy látja, a teljes állami sztrádarendszert egy állami cégbe kellene vinni, részben apport révén, részben hitelekből történő eladással. Így az állam megszabadulna az autópálya-hitelektől, azaz csökkenne az államadósság. A cég pedig megkapná azokat útdíjbevételeket, melyek eddig a költségvetésbe folytak be. (Jövőre már 340 milliárddal számol a költségvetés - a szerk.) Ezzel szemben állnak fenntartási kiadások, (amelyeket Surányi 80-90 milliárd forintra becsül,) a cég hiteleinek költségei, így az alap éves működési igénye 140-160 milliárd forint lenne, amit növel az amortizáció, azaz a végső éves számla 250 milliárdra rúgna, a 300 milliárdos bevétellel szemben.
A nyereségből és a fejlesztési hitelekből – amelynek költségeit kitermelné a növekvő díjbevétel –, még új utak fejlesztésre is jutna Surányi György szerint. A közgazdász úgy véli, az állami cég néhány év sikeres működés után akár a tőzsdére is bevezethető, illetve szakmai befektetőket is bevonhatnának a működésbe, ami növelné a hatékonyságot - de Surányi mindvégig megtartaná az állami kontrollt a cég felett.
A kormány terve ezzel szemben az, hogy 35 évre az egész sztrádaüzemeltetés magánkézbe kerülne – így az állam hosszú időre elvesztené a kontrollt a vagyona felett. Ráadásul ha nem megfelelően választják ki a leendő nyertes, akkor az egész konstrukció működése drágább lehet, mintha állami kézben tartották volna. Ennek megítéléséhez ismerni kellene a tender részleteit, döntésének hátterét, amelyeket kormány mindeddig nem hozott nyilvánosságra. Az ezt firtató sajtómegkeresésekre sem érkezett eddig válasz.
