Bandi korán ébred, korábban, mint szokott, bár a szokásoknak már nincs jelentőségük, szokások már nincsenek, minden szokást el kell felejteni, minden szokás csak teher, 05:45 ébresztené Fannit, de nem kell őt ébreszteni, ébred magától, egy mozdulat, és már nyitja a szemét, az alkalmazkodás, ez ma a legfontosabb életfeltétel, alkalmazkodni mindenhez és a lehetetlenhez, 06:00 kávé, az élet egyik alapja, a reggeli kávé, a kávé illata, Fanni a konyhaasztalnál ül, ezt várja, ezt a hangot, a kotyogást, Bandi utánozza, össze is nevetnek, 06:15 ő is alkalmazkodik, ötvenéves, építész, mérnök, feltaláló, rokonszenves férfi, minden együtt, de most éppen semmi, 06:30 már szól a telefonja, most összeérnek az éjjelek és a nappalok, homofisz, tessék, viccel, Fanni is elmosolyodik, 07:00 Fanni indul a kórházba, ápolónő, méghozzá Vezető Ápolónő, de már ennek sincs jelentősége, nem számítanak a beosztások és a rangok, csak ápolók vannak és ápoltak, Bandi nézi az ablakból, ahogy átmegy az úttesten, Fanni visszanéz, integet, mint régen, amikor Bandinak még volt munkája és Fanninak volt munkaideje, 07:30 milyen könnyűnek látszik ma a korábbi életük, Zolit ugratták, amiért gyakran váltogatja a barátnőit, 07:45 Zoli már a kerékpáron, maszkot, mondja Bandi, Zoli bólint, tudja, aztán beletapos és eltűnik a sarkon, 08:00 elkezd zuhogni az eső, Zoli megázik, Fanni húsz éve a felesége és még mindig érez valami különös, ösztönös kötődést, ahogyan az első pillanatban, amikor meglátta a kórház bejárata előtt egy esős napon, van ernyőm, mondta ő, így ismerkedtek meg, ilyen banálisan, később derült ki, hogy ez szerelem, ilyeneket csak giccses, olcsó filmekben lát az ember, 08:15 hív egy számot, amit ilyen helyzetekre adtak neki, de foglalt, most minden olyan szám foglalt, amit ilyen helyzetekre adtak, Bandi vállalkozása sikeres volt, abba tett bele mindent éveken át, most egy hét alatt összeomlott, az amerikai megrendeléseket egy rövid levéllel törölték, senki nem mondta, hogy bocsánat, senki nem mondta, hogy most mi lesz, 08:30 nem tudjuk, ez a válasz arra a kérdésre, hová lehet menni panaszra, 09:00 Bandi állást keres egy autószerelőnél, pénzre van szüksége, van szakvizsgám, OKJ, nem tudnak most válaszolni, türelmet kérnek, 09:30 a bank számát tárcsázza, de a szám foglalt, az ő ügyintézője, a törzs-ügyintéző elérhetetlen, de mindegy is, most ő sem tudna segíteni, már napokkal ezelőtt megmondta, hogy ne is forduljon hozzá, 11:00 onlájn beszél a korábbi munkatársaival, akik szeretnék tudni, hogy mi lesz, de nincs mit mondania, az élet ilyen, jó és rossz mindig együtt, szerelem és gyűlölet, megvetés és sajnálat, a lélek két pólusa, a jó percek követik a rosszakat, oldás a kötést, az élet mindig is ilyen volt és ilyen is lesz, ne legyenek kétségeink, 13:00 ebédet főz, kedvetlenül, nehezek ezek a magányos otthoni órák, de most kell magát összeszednie, bekapcsolja a rádiót, egyik adón minden rendben, a másikon káosz az országban, a mélypont pillanataiban a lehetetlen és a lehetséges között a különbség az elszántság, ezt mondogatja magának, hátha segít a filozófia, 14:00 Fanni telefonál, hogy estig maradnia kell, Bandi érti, 15:00 Zoli is telefonál, van egy új lány, de egyelőre semmi komoly, sétálnak egyet, hazafelé benéz anyához a kórházba, utána hoz vacsorát, 15:30 Bandi a képernyő előtt, próbálja a kapcsolatot tartani a régi ügyfeleivel, New Yorkban most reggel kilenc harminc, de nem sikerül, 16:00 érdeklődik egy másik vállalatnál, autószerelő vagyok, igen, van szakképesítésem, értem, talán majd máskor, pedig azt ígérték, de a régi ígéretek már nem érvényesek, 17:00 Szervusz, Ferikém, kellene munka, csak néhány hétre, amíg helyreáll a rend, értek mindenhez, persze, tudom, hogy nem könnyű, most senkinek sem könnyű, 18:30 Zoli a szobájában, tanul, egy barátjával beszél a vizsgatételekről, hosszan hallgatnak, mi lesz egyetem után, vajon lesznek szakmák még, kérdezi Banditól, kávéznak, Ági telefonál, pincért keresnek egy étterembe, ma estig kell döntenie, hosszú a sorbanállás, meggondolom, feleli Zoli, a híreket böngészi a telefonján, régen még újságból tájékozódtak, aztán a rádióból, még később a televízióból, most Zoli olvassa fel neki, hát ezek vannak, apa, senki sem tud semmit, szóval mi lesz az egyetem után, ez a kérdés, egyenes választ vár, de az egyenes válaszok a legkeservesebbek, nem tudom, feleli őszintén, 19:00 hívása van, egy alvállalkozója, akinek még nem fizetett és nem is fog, reméljük, ezt mondja, reméljük, 20:00 Fanni telefonál a kórházból, már nem is kell semmit mondania, persze, feleli Bandi, reggel találkozunk, majd Zoli visz vacsorát, 21:00 nézi az üzeneteit, régi munkatársai, ügyfelei, barátai, szomszédai, 23:00 megpróbál aludni, Fannira gondol, üzen is neki, Fanni is visszaüzen, csak egyetlen szót, és ez most elég is.
A lehetetlen és a lehetséges között a különbség az elszántság.
Holnap mi lesz?
Igen, mindenki ezt kérdezi. Mindenki.
