Ritka módon megrovást intézett a magyar kormányhoz a Bizottság elnöke a homofób törvény miatt: von der Leyen azt írta a Twitteren, hogy nagyon aggasztja a jogszabály, és Brüsszel most felméri, hogy az nem sérti-e a vonatkozó uniós előírásokat. Majd úgy folytatta, hogy olyan Európában hisz, amely vállalja a sokszínűséget, nem pedig olyanban, amely elrejti azt a gyerekek elől. Továbbá nem szabad senki sem hátrányos megkülönböztetésben részesíteni nemi vonzalma miatt.
Kovács Zoltán úgy reagált: a német politikus – 7 gyerek édesanyjaként – bizonyosan fontosnak tartja, hogy úgy nevelje a gyerekeit, ahogyan azt jónak tartja. Pontosan erről szól ez a törvény, meg arról, hogy súlyos következményekkel járjanak a pedofil bűncselekmények. Az üzenet azzal zárul, hogy a két törekvés közül melyikkel van gondja a von der Leyennek kereszténydemokrataként?
Ám a Bizottság jelezte, hogy az új szabályozást a cenzúra egyik formájának tekinti. Az igazságügyi biztos Twitter-üzenetben úgy fogalmazott, nagyon sajnálja, hogy Magyarország megtiltja a melegség bemutatását a kiskorúak számára. Reynders szerint ugyanis, amikor kialakul a fiatalabb nemzedékek nemi identitása, akkor ehhez olyan információkra van szükség, amelyek teljes sokszínűségében tükrözik az igazán nyílt társadalmat. Senkit sem szabad cenzúrázni.
Egy brüsszeli szóvivő közben azt közölte, hogy elemzik a törvényt, így még korai volna véleményt nyilvánítani arról.
Brüsszel célkeresztjébe került az orbáni rendszer – írja a lap, miután megszerezte a Bizottság irányelveit, amelyek az új jogállami mechanizmus alkalmazását hivatottak szabályozni. A jogászok a 29 oldalon az utolsó részletekig leírják, miként gondolják megvédeni az uniós pénzeket az olyan kormányoktól, amelyeknél felmerül a gyanú, hogy a jogállami elveket megsértve a saját zsebükre dolgoznak.
A dokumentum 5 célt fogalmaz meg, ideértve, hogy miként lehet a szankciókat úgy kivetni, hogy azok ne sújtsák a vétlen kedvezményezetteket, polgárokat, cégeket, társaságokat. Ez főként Magyarország és Lengyelország esetében ígérkezik kulcskérdésnek, mert ott a két kormány próbálja elvágni az EU-s pénzektől az ellenzéki városokat, illetve körzeteket.
Hogy a mechanizmus működésbe lépjen, ahhoz a Bizottságnak ki kell mondania, hogy veszélybe került a jogállamiság, és hogy ez megkérdőjelezi a közösségi pénzeszközök korrekt felhasználását. Azután meg kell állapítani, hogy nincs más jogeszköz a helyzet rendezésére. Végül pedig az is szükséges, hogy az illető ország ne működjön együtt megfelelően az OLAF-fal, illetve a vadonatúj Európai Ügyészséggel. Külön foglalkozik a tervezet az agráriummal, miután Orbán egy sor csókosa a mezőgazdasági támogatásokból szedte meg magát.
Viszont a puszta gyanú nem elegendő a szankciós rendszer beindítására, kézzel fogható bizonyítékok kellenek.
Az új magyar homofób jogszabály azt támasztja alá, hogy sosem lehet biztosra venni az LMBT-jogokat, mert a szélsőjobb erős pozíciókat birtokol a világpolitikában, ezért egyetlen kisebbség sem érezheti magát tökéletes biztonságban. Magyarországon mind drákóibb módon szorítják vissza polgári szabadságjogokat – amiben Orbán és a Fidesz jeleskedik – és most olyan jogszabály született, amelynek nincs párja a földrészen.
Az illiberális rendelkezés a várakozásoknak megfelelően sokfelé kiváltotta a civilek felháborodását, Annak bizonyságát látják benne, hogy egyre nagyobb az elnyomás a magyaroknál. Az hagyján, hogy jól bevált módon összemossa a melegséget a pedofíliával, ezen felül kézzel fogható veszélybe sodorja a nemi kisebbségekhez tartozó gyerekeket.
Hiszen az LMBT-közösség tagjainak 42 %-a mondta az, hogy már fontolgatta az öngyilkosságot, és az idetartozó gyerekek több mint fele rosszul érzi magát az iskolában, de most éppen a fiatalokat vágják el a létfontosságú tanácsadástól, ami a halálos ítélettel érhet fel számukra. Persze a magyarok számára követendő példaként ott van Oroszország és Lengyelország.
A világban változatlanul erős a szélsőjobb, amely ördönként tünteti fel az LMBT-közösséget és időnként politikai pingpongra, illetve mestersége kulturális háborúra használja azt. Lehet, hogy a nacionalista demagógok vonzerejét csökkentette a korona válság elfuserált kezelése, de még mindig van elég támogatójuk, hogy előnyös helyzetből várhassák a választásokat.
Ezért 50 év után is nagy szükség van a Büszkeség menetére. Hiszen a szerzett jogok könnyen semmivé lehetnek, ha jobbos pártok igyekeznek rájátszani választóik bizonytalanságára. Úgy áll, hogy az apátia veszedelmes, az engedékenység viszont az első lépés a totalitáriánus rendszerek felé.
A svájci közmédia úgy látja, hogy megint bejött Orbán stratégiája, de hát ő maga mondta, csibészes mosollyal, hogy szeret provokálni. Úgy hogy most éppen új bűntettet fogalmazott meg az Országgyűlés: felelősségre vonás jár a melegség vagy a nemváltoztatás reklámozásáért. De meg kell mondani, hogy a politikus jól csinálja: emberei arra hivatkoztak a Parlamentben, hogy jobban meg kell védeni a gyerekeket a pedofiloktól, csak éppen már az is pedofilnak minősül, aki a homoszexualitást szóba hozza.
A kettő összemosni, homofóbiát jelent. Nem véletlen, hogy ennyien háborodtak fel miatta Magyarországon, illetve, hogy a világsajtó szalagcímekben jelentette. De az biztos, hogy az intézkedés bizonytalanságot vált ki, mivel egy csomó fiatal meleg számára még nehezebb lesz, hogy a társadalom elismert tagjának érezhesse magát. A tanárok kétszer is meggondolják, hogy olyan szakértőket hívjanak meg, akik ilyen témákról tartanának előadást.
De az egész erősen bűzlik a diszkriminációtól. A kellemetlen szag azonban könnyen eloszolhat, mert megfigyelők szerint a jogszabály meglehetősen homályosra sikeredett, tehát tág tér jut az értelmezésnek. Azon kívül a törvényben egy szó sincs a büntetésről. Orbán persze tudja, hogy országa nem melegellenes, de neki az a lényeg, hogy megossza az ellenfeleit, lásd a Jobbikot. Emellett eltereli a figyelmet más kérdésekről. Ezzel a miniszterelnök megint csak a Nyugatot hergeli, mert ott – mondaná egy csirkefogó mosolyával az arcán – helyenként már azért kellene szégyellnie magát az embernek, mivel heteroszexuális.
Hogy a Jobbik beállt az új törvény mögé, az jelzi, milyen nehézségekkel kell megküzdenie az ellenzéknek, ha jövőre ki akarja ütni a nyeregből Orbánt. Egyben illusztrálja, hogy a politikus számíthat liberális, illetve konzervatív kihívóinak mély ideológiai megosztottságára. Mindazonáltal Kovács Zoltán nem válaszolt a jobboldali lap kérdéseire.
Az egész történet része az Európában zajló harcnak, miután egy pár keleti kormány, élükön konzervatív nacionalistákkal, olyan szabályozást fogad el, amely gátat vetne a meleg, illetve transz jogok egyre szélesebb körű elfogadásának.
Az ilyen intézkedések, párosulva a bevándorlás és az uniós bürokrácia rendszeres elítélésével – hozzásegítették Orbánt, hogy úgy állítsa be magát, mint aki a nyugaton terjedő világi értékektől igyekszik megvédeni országát. A szavazók jóvoltából többször is kétharmadot kapott, bár azért átrajzolta a választó kerületek határait és a maga javára alakította át a választási törvényt.
Külföldön azonban egyre jobban elszigetelődik. Tavasszal kiszorították az Európai Néppártból.
Lehet, hogy Magyarország és Lengyelország már fel is számolta a demokráciát, a fasizmusig azonban nem jutott el – mondja az egyik legnevesebb politológus, a német Jan-Werner Müller, aki 16 éve tanít a Princeton Egyetemen. Mint rámutat, az utat Orbán Viktor törte, ő szolgáltatta a módszert, miként is kell csinálni. Most meg már Budapest és Varsó – Szlovéniával kiegészülve – azt próbálja kifundálni, mi a további teendő, hogy Európa ne tudjon az útjába állni. Viszont ennélfogva a földrész már nem számít a demokrácia jelképének, hiszen az a 3 ország minimum kétségbe vonja a jogállamiságot.
Brüsszel tanácstalan, hogy mitévő is legyen, Orbán viszont könyvet adhatna ki arról, miként kell megrendíteni a demokráciát és jó sokáig túljárni az EU eszén. De amit teremtett, az még nem fasizmus, mert megy ugyan a kulturháborúskodás és vannak törekvések az egynemű társadalom kialakítására, ám virágzik a konzumkapitalizmus, ugyanakkor nem viszik ki a tömegeket az utcákra és lemondanak az erőszak módszeres dicsőítéséről. Ezek a reménybeli autokraták ugyanis tudják, hogy saját magukat járatják le, ha úgy látszana, hogy náluk ugyanaz történik, mint egy századdal korábban a földrészen.
Ezért hadakoznak kézzel-lábban az antiszemitizmus vádja ellen, ezért marad el az erőszak a közterületeken. De közben azért állandóan igyekeznek kitapintani, hol vannak a falak, amit jól példáz Orbán elmélete a pávatáncról. A Fidesz kétharmados jóléti társadalmat teremtett, egyharmad viszont a reménytelen vesztesnek számít, miközben a miniszterelnök nem győzi kinyilatkoztatni, hogy ő plebejus. Csak éppen a német cégeket jóformán kínai viszonyok várják Magyarországon.
Müller szerint Európának félre kell vernie a vészharangokat, ha azt látja, hogy egy párt személyi kultuszra áll át, vagy ha tekintélyelvű alapokon irányított egyesületté alakul át, ahogy az a a Fidesszel és a PiS-szel történt.
A dobhártyát érte kemény támadás a Puskás Stadionban, a 60 ezer néző akusztikai pergőtüzet indított. De hozzá kell szokni a teli lelátók látványához is, az egész azonban siker Orbán Viktor számára. A jobboldali-populista vezető, aki éppen most az új törvény miatt kap bírálatokat, miután az csak úgy csöpög a homofóbiától, személyesen engedélyezte, hogy minden jegyet eladjanak. Úgy hogy képek propaganda sikert jelentettek a részére. Azt sugallják, hogy Magyarország ura a helyzetnek.
Volt ugyan némi paláver, mert a politikus alátett a közös politikának, amikor orosz és kínai vakcinát szerzett be, de az arénából szinte győzedelmes felvételek érkeztek. A jegyek egy részét állítólag sorsolás útján juttatták el a kérelmezőknek, de a stadion egy részén túl sok volt a szélsőséges ahhoz, hogy ez véletlen legyen. Ők azután csináltak némi felhajtást a lesgól miatt, de ezt utána senki sem tette szóvá, amikor a sajtó a „rég áhított” napot ünnepelte.
Ki tudja, mi lett volna, ha nincs az a bizonyos 84. perc. Ugyanakkor a szurkolóktól nem követeltek PCR-tesztet, mégis jól megkopasztották őket. Egy hamburger a legolcsóbb belépő egyharmadába került. A Népszava horrorárakról cikkezett.
Pokoli jelzések érkeztek a magyar-portugál meccsen a Puskás Arénából, mert a több tízezer szurkoló úgy viselkedett, mintha már feloldották volna a járvány miatt elrendelt korlátozásokat. Maszk, távolságtartás? Ugyan már. A publikum úgy tett, mintha a korona továbbra is csupán egy sörfajta volna. De az is ellentmondás, hogy a kivetített feliratok a maszk viselésére szólítottak fel, az MLSZ viszont azt közölte, hogy nem kell feltenni.
A futball iránt teljesen odalévő Orbán Viktor a méregdrágán megépült labdarúgó szentélyben pontosan azt kapta, amit akart: a sport a nemzeti büszkeséget erősítette, a zsúfolásig megtöltött lelátók amellett olyan biztonságot sugalltak, ami pedig lehetetlen a vírus miatt. Úgy hogy ha Budapesten megint emelkedik a fertőzöttek száma, akkor nem kell sokáig keresni a forrást. Jó, ha nem így lesz, de a képek mindenesetre, így vagy úgy, zavarba ejtőek.
Magyarország identitkásképző elemként igyekszik felhasználni a meccseket. Ám azért veszélyes látni, hogy semmiféle biztonsági intézkedés nem volt, miközben a tömeg a Hősök teréről a stadion felé vonult, soraiban szélsőjobbra hajló emberkékkel. Utánzók ugyanis könnyen akadhatnak másutt is. Miközben azért pl. a BKV-járatokon, az üzletekben és a vendéglőkben ügyelnek a fertőzésveszély elkerülésére. Csak éppen az EB mérkőzéseken nincs szükség elővigyázatosságra, ami azért fura.
Egyre nagyobb az aggodalom, hogy mit fog művelni az EU soros elnökeként a következő hat hónapban a szlovén kormányfő, aki odahaza a trumpi taktikát veti be a független sajtó megrendszabályozására. Az elnökség persze javarészt száraz, bürokratikus teendőket takar, de a poszt gazdája határozza meg a napirendet az unió csaknem 450 millió lakosa számára. Márpedig Jansa a büszkén illiberális magyar és lengyel vezetéssel fúj egy követ, miközben azokat szintén azzal vádolják, hogy lehetetlenné teszik a kritikus médiát és vad összeesküvés elméleteket terjesztenek.
Ennélfogva várhatóan tovább húzódhat az eljárás pl. Orbán Viktor ellen a közös alapelvek megsértése miatt. De az is kemény dió, hogy Brüsszel mit kezdjen Jansával, aki egyik döbbenetet váltja ki a másik után, sértegetéseivel, fenyegetéseivel, hajmeresztő kijelentéseivel. A nemzeti hírügynökségnek pl. leállította az állami támogatás folyósítását, úgy hogy az most közadakozásból működik.
A ljubljanai kulturális tárca illetékese szerint azonban szó sincs zsarolásról a kritikus sajtóval szemben, bár a média elfogult a baloldal javára. De ettől még a balos szerkesztőségek kapják a kormánytól a szubvenciót.
