Így vagy tökéletes – Már megint a kritikusok

Már-már szenzáció, hogy a Magyar Filmszemle megszűnése óta most újra láthatók premier előtti alkotások nemzeti mustrán. Az Így vagy tökéletes is ilyen mű.

Varsics Péter Így vagy tökéletes című romantikus komédiájával startolt el az első Magyar Mozgókép Fesztivál szerda este Veszprémben. Már-már szenzáció, hogy a Magyar Filmszemle megszűnése óta most újra láthatók premier előtti alkotások nemzeti mustrán. Az Így vagy tökéletes is ilyen mű, amelynek további érdekessége, hogy számos pontján nem olyan, mint egy tipikus magyar kommersz film, hiszen nagy tehetséggel sikerült a tengerentúli műfaji kliséket honosítani – végre.

Antihőse, András (Fekete Ernő), a sikeres reklámügynökség kreatív igazgatójaként komoly írói vágyakat dédelget, ám az első regénye megbukott. Lenéz mindent, ami szerinte nem modern szépirodalom, így mélyen megveti az új spirituális bestsellert, az Így vagy tökéletest és annak népszerű szerzőjét, Katát (Béres Márta). Talán mondanom sem kell, a tökéletes amerikai vígjátéki felállás ez, hiszen adott két össze nem illő ember, akik normális körülmények között egymás közeledését sem tolerálnák, nemhogy egymásba bolondulnának – ám a sors iróniájának köszönhetően ez mégis megtörténik. A körülményekhez tartozik, hogy Katát a legjobb barátnőjével csalja meg a pasija, míg András annak ellenére, hogy elviselhetetlen, csodálatosan jó fej lányával él. Mindazonáltal, ami végül összehozza őket, az a közös pont: Csoknyai (Hegedűs D. Géza), aki a Magyar Narancsban ír kritikákat.

Először lehet azt gondolni, hogy folytatódik a magyar filmesek sértettségének ábrázolása a vásznon, miután olyan mondatokat hallunk, mint „A kritikusok keserűek, mert az alkotáshoz tehetségtelenek.” Hogy miért nem lehet haragudni most erre, az éppen az a fordulat, ahogy a két sértődött szerző rájön, hogy még a lenézett bírálónak is nagyobb a méltósága, mint nekik.

Tiszta sor, irány a happy end. Egy dolog van viszont, amit nem értek: Mi szükség van arra, hogy András készülő horror regényének lássuk, halljuk a részleteit? Pláne, hogy rossz író. Ha az egyéniség bizonyítása volt a cél, felesleges, művészi plusznak pedig kevés. A klisék akkor a tökéletesek, ha letisztulnak.