Óriási a baj Kim Dzsongun birodalmában

Kim hiába ígérte elsőszámú vezetővé válásakor, hogy húst tesz népe asztalára és „véget ér az az idő, amikor az embereknek szorosabbra kell húzniuk az övüket”, most azt nyilatkozta, a vírushelyzet miatt nem tudta betartani fogadalmát.

Észak-Korea számára nem ismeretlen az éhínség, és a minap Kim Dzsong Un elismerte, országa ismét élelemhiánnyal küzd. Az 1990-es években, a Szovjetunió összeomlását követően Észak-Korea támogatás nélkül maradt. Az akkori éhínség áldozatainak pontos száma nem ismert, a becslések szerint azonban elérhette a hárommilliót. Kim hiába ígérte elsőszámú vezetővé válásakor, hogy húst tesz népe asztalára és „véget ér az az idő, amikor az embereknek szorosabbra kell húzniuk az övüket”, most azt nyilatkozta, a vírushelyzet miatt nem tudta betartani fogadalmát.

A hiány legegyértelműbb jele: jelentősen megnőtt az alapvető élelmiszerek ára. Észak-Koreában ugyan Kim uralmának kezdete óta valamelyest emelkedett a húsfogyasztás, azonban 2016-ban csak 13 százalék jutott "majdnem napi gyakorisággal" húshoz. A jelen körülmények között ez az arány alighanem csökkent. A 90-es évek éhínségének idején az észak-koreaiak táplálékának 85 százaléka gabonafélékből, többnyire kukoricából, a szerencsésebbek esetében rizsből állt. Habár a kukorica kevésbé kedvelt, mint a rizs, az észak-koreaiak mégis gyakrabban fogyasztják, hiszen jóval olcsóbb. Csakhogy most a kukorica ára is ingadozik. Idén februárban lényegesen megugrott, majd rövid csökkenés után június közepén ismét drágulásnak indult.

Kim Dzsong Un az élelemhiányról tett figyelmeztetésében a tavalyi tájfunokra és áradásokra is utalt, melyek hatással voltak az előző évi aratásra. A kíméletlen időjárás mellett a több évtizedes erdőírtás is hozzájárul az áradásokhoz: az 1990-es évektől kezdődően az elterjedt fakivágás biztosítja a fűtőanyagot. A mezőgazdaságot emellett hátráltatja, hogy Észak-Koreának nincs elegendő műtrágyája. Az ország nem tudja önerőből biztosítani az ellátást, ehelyett Kínára, a legnagyobb kereskedelmi partnerére támaszkodik. A koronavírus-járvány miatti határlezárások miatt azonban jelenleg ez a csatorna is beszűkült. A más országokkal folytatott kereskedelem pedig már a pandémia előtt is szigorúan korlátozott volt a nemzetközi gazdasági szankciók miatt. A világjárvány kezdete óta töredékére csökkent a kereskedelem Kína és Észak-Korea között. A Kínából érkező élelmiszerimport a pandémia kezdete óta 80 százalékkal csökkent.

Észak-Korea a legtöbb segélyt is Kínából kapja, de más országoktól és segélyszervezetektől is érkezik támogatás. Az adományok eljuttatását egyszerre nehezítik a nemzetközi szankciók, a járványügyi szigorítások és Kim szeszélye: tavaly megtiltotta a segélyek elfogadását.

Az ENSZ élelmezési szervezete szerint nyár végén és ősszel Észak-Koreában komolyabb élelmiszerhiány léphet fel. Bár még nincs jele, hogy kiterjedt éhínség veszélyeztetne, dél-koreai újságírók szerint egyes családok máris a bútoraikat kezdték árulni, hogy legyen pénzük ételre. Az utcán élelmet keresgélő, hajléktalan gyermekek száma is nőni kezdett az ország egyes részein, igaz, Észak-Koreába továbbra is nehéz "belátni" elzárkózottsága miatt.

Tavaly októberben Kim egy katonai szemlén váratlanul bocsánatot kért népétől, könnyeivel küszködve beismerte, nem tudta betartani ígéretét, és nem könnyítette meg az életüket. A New York Times szerint idén januárban Kim azt nyilatkozta: a gazdaságot fellendítő ötéves terve elmaradt a kitűzött céloktól, amit a nemzetközi szankciókkal és a koronavírussal magyarázott. Ez a fajta őszinteség újszerűen hat, hiszen sem apjára, sem nagyapjára nem volt jellemző, hogy beismerje a gondokat.

A nemzetközi szankciók és a gazdasági nehézségek ellenére Észak-Korea tovább dolgozik nukleáris fegyverkezési programján - és igyekszik megoldani az önellátást.