Észak-Korea számára nem ismeretlen az éhínség, és a minap Kim Dzsong Un elismerte, országa ismét élelemhiánnyal küzd. Az 1990-es években, a Szovjetunió összeomlását követően Észak-Korea támogatás nélkül maradt. Az akkori éhínség áldozatainak pontos száma nem ismert, a becslések szerint azonban elérhette a hárommilliót. Kim hiába ígérte elsőszámú vezetővé válásakor, hogy húst tesz népe asztalára és „véget ér az az idő, amikor az embereknek szorosabbra kell húzniuk az övüket”, most azt nyilatkozta, a vírushelyzet miatt nem tudta betartani fogadalmát.
A hiány legegyértelműbb jele: jelentősen megnőtt az alapvető élelmiszerek ára. Észak-Koreában ugyan Kim uralmának kezdete óta valamelyest emelkedett a húsfogyasztás, azonban 2016-ban csak 13 százalék jutott "majdnem napi gyakorisággal" húshoz. A jelen körülmények között ez az arány alighanem csökkent. A 90-es évek éhínségének idején az észak-koreaiak táplálékának 85 százaléka gabonafélékből, többnyire kukoricából, a szerencsésebbek esetében rizsből állt. Habár a kukorica kevésbé kedvelt, mint a rizs, az észak-koreaiak mégis gyakrabban fogyasztják, hiszen jóval olcsóbb. Csakhogy most a kukorica ára is ingadozik. Idén februárban lényegesen megugrott, majd rövid csökkenés után június közepén ismét drágulásnak indult.
Kim Dzsong Un az élelemhiányról tett figyelmeztetésében a tavalyi tájfunokra és áradásokra is utalt, melyek hatással voltak az előző évi aratásra. A kíméletlen időjárás mellett a több évtizedes erdőírtás is hozzájárul az áradásokhoz: az 1990-es évektől kezdődően az elterjedt fakivágás biztosítja a fűtőanyagot. A mezőgazdaságot emellett hátráltatja, hogy Észak-Koreának nincs elegendő műtrágyája. Az ország nem tudja önerőből biztosítani az ellátást, ehelyett Kínára, a legnagyobb kereskedelmi partnerére támaszkodik. A koronavírus-járvány miatti határlezárások miatt azonban jelenleg ez a csatorna is beszűkült. A más országokkal folytatott kereskedelem pedig már a pandémia előtt is szigorúan korlátozott volt a nemzetközi gazdasági szankciók miatt. A világjárvány kezdete óta töredékére csökkent a kereskedelem Kína és Észak-Korea között. A Kínából érkező élelmiszerimport a pandémia kezdete óta 80 százalékkal csökkent.
Észak-Korea a legtöbb segélyt is Kínából kapja, de más országoktól és segélyszervezetektől is érkezik támogatás. Az adományok eljuttatását egyszerre nehezítik a nemzetközi szankciók, a járványügyi szigorítások és Kim szeszélye: tavaly megtiltotta a segélyek elfogadását.
Az ENSZ élelmezési szervezete szerint nyár végén és ősszel Észak-Koreában komolyabb élelmiszerhiány léphet fel. Bár még nincs jele, hogy kiterjedt éhínség veszélyeztetne, dél-koreai újságírók szerint egyes családok máris a bútoraikat kezdték árulni, hogy legyen pénzük ételre. Az utcán élelmet keresgélő, hajléktalan gyermekek száma is nőni kezdett az ország egyes részein, igaz, Észak-Koreába továbbra is nehéz "belátni" elzárkózottsága miatt.
Tavaly októberben Kim egy katonai szemlén váratlanul bocsánatot kért népétől, könnyeivel küszködve beismerte, nem tudta betartani ígéretét, és nem könnyítette meg az életüket. A New York Times szerint idén januárban Kim azt nyilatkozta: a gazdaságot fellendítő ötéves terve elmaradt a kitűzött céloktól, amit a nemzetközi szankciókkal és a koronavírussal magyarázott. Ez a fajta őszinteség újszerűen hat, hiszen sem apjára, sem nagyapjára nem volt jellemző, hogy beismerje a gondokat.
A nemzetközi szankciók és a gazdasági nehézségek ellenére Észak-Korea tovább dolgozik nukleáris fegyverkezési programján - és igyekszik megoldani az önellátást.
