Csaló(ka) bérek

Már 440 ezer forint az átlagbér, közölte a minap a statisztikai hivatal. Sokan nem értik, hogy jön ki ez az átlag, amikor a hétköznapi emberek ennél az összegnél jóval kevesebbet keresnek. És valóban, ma már tudjuk, hogy a bruttó átlagbér csalóka, ugyanis nem veszi figyelembe az öt főnél kisebb cégeknél dolgozók fizetését, a részmunkaidős béreket sem, és az átlagot nagyon felhúzza a felső 10-20 százalék több milliós havi jövedelme. Hosszas titkolózás után pár hónapja a KSH már rendszeresen publikálja a mediánbért is: ez bruttó értéken áprilisban 332 ezer forint volt, aminek a nettója 220 ezer forintra jött ki. Vagyis a munkavallók fele havi nettó 220 ezer forintot vagy annál is kevesebbet keresett.

Ennek ellenére a statisztika - megszokásból - még mindig a bruttó átlagot veszi figyelembe, holott kis túlzással ennek nem túl sok köze van a valósághoz. Mondjuk védekezhetnek a nemzetközi összehasonlíthatósággal, de a nagyobb baj az, hogy a gazdasági döntéshozók sem vesznek tudomást a magyar valóságról, továbbra is az átlagbérek bűvöletében élnek. És ami a legfőbb baj: ez alapján hoznak döntéseket.

A havi nettó 220 ezer forint átszámítva 630 euró, ami nevetséges bér egy uniós tagállamban, de sajnos nagyon pontosan tükrözi a magyar gazdaság valódi erejét. Egy politikus sem fog ezzel a számmal büszkélkedni, hisz 30 évvel a rendszerváltást után ott tartunk, hogy a felét-harmadát keressük közel ugyanannyi munkával, mint Ausztriában. A német vagy svájci bérekről már nem is beszélve, amelyekről sokaknak lehet már tapasztalatunk, hisz minden családban akadnak olyan rokonok, akik tőlünk nyugatra keresik a boldogulásukat – nem feltétlenül két diplomával.

Szóval nem bosszantásból halogatta a KSH évekig a mediánbérek publikálását, a kormány pedig nem az emberek bosszantása végett hazudja azt, hogy az átlag magyar bruttó 440 ezret keres. Hanem gyávaságból. Ezért lesz az adóvisszatérítés, a plusz nyugdíj, hogy felejtsük el jövő áprilisban, bizony kilátszik a hátsónk a gatyából. De el lehet ezt felejteni?