Messze vagyunk már mi, magyarok az Eb-től: az elődöntő napjain jön az előselejtezőkön a koszovói Pristina, a finn Inter meg az örmény Ararat, az utóbbi kettő a kicsik újonnan nyitott játszóterén, a konferencialigában. Lehetett volna ellenfél a Swift Hesper, a Connah's Quay Nomads vagy a riporterek kifejezett kedvence, a Paide Linnameeskond is...
Idehaza immár a kritikai szellem buzog fel, ha az Eb-ről – és persze másokról – van szó. A spanyolok állítólag a játékvezető révén jutottak a négy közé, bár nem kívánnám senkinek, hogy akkorát kapjon, amekkorát a kiállított svájci Freuler „adott” Gerard Morenónak. Amúgy Spanyolország csapata szerezte eddig a legtöbb gólt (12) a tornán, és vezeti a labdabirtoklási (67,2 százalék), valamint a passzpontossági listát (89,4).
Az már a sors fintora, hogy az egyik ágon vért kell izzadni, a másikon meg római vakációval is be lehet sétálni a legjobb négy közé. A kedd esti olasz–spanyol csúcstalálkozónak beillik, s olyan kiegyensúlyozottak az esélyek, hogy a híres brit fogadóiroda itáliai győzelem esetén 2,75-szörös, spanyol diadal után 3-szoros pénzt fizet. A kicsiny különbség oka alighanem a squadra azzurra 32 mérkőzés óta tartó veretlensége.
Eb-n a két csapat hetedszer csap össze; a spanyolok – három döntetlen és két vereség mellett – egyszer nyertek, de azzal a kivételes kijevi 4-0-lal 2012-ben elhódították a trófeát. Mindkét vetélytárs ötödik európai elődöntőjét vívja, ám az olaszok csak kétszer jutottak tovább – egyszer pénzfeldobással –, és csupán az 1968-as tornát tudták megnyerni. A spanyolok viszont négyszer kerültek a döntőbe, és háromszor győztek. Hatvannégyben Madridban a kétszer negyedórás hosszabbításban gyűrték le 2:1-re hazánk az idő tájt agyon ócsárolt fiait, majd a harmadik hely megszerzése, minden idők legjobb magyar Eb-szereplése után senki nem nevezte élete élményének a dánok elleni 3:1-et Alberttel, Benével, Farkassal, Novákkal, Mészöllyel, csupa Európa- és/vagy világválogatott kutyaütővel.
A spanyol–magyarról jut eszembe: utcát neveznek el Győrött Östreicher Emilről. A Ferencvárosban Albert Flórián út már van. Angyalföldön meg Újpesten nem kellene Farkas Jánosnak és Bene Ferencnek legalább egy közt szentelni?
