Bármennyire is azt javasolja a kormányfő, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem azt, amit cselekszik, időnként nem árt a szavaira is figyelni. Mert miközben zsákutcának nevezi az európai polgárok által választott népképviseleti szervet, az Európai Parlamentet, aközben - egyelőre sikertelenül - mindent megtesz, hogy megszervezze az európai szélsőjobb EP-frakcióját, amely a liberálisokat megelőzve a 3. legnagyobb lenne. Töretlen az igyekezete, hogy a hatalmat a zsákutcában megszerezze.
A múlt héten - kihasználva, hogy Magyarország átvette a visegrádi négyek soros elnökségét - a lengyelországi Katowicében, a V4-csúcson programot hirdetett a visegrádiaknak. Sok újat nem mondott, de egy érdekes mondatán megakadtunk: "ha a visegrádi négy ország egy entitás volna, a világ 17. legnagyobb gazdasága lenne". Érvként szolgált ez a politikai kritika ellen, amely a magyar - és a lengyel - kormány politikáját éri az EU részéről. Mert: "Közép-Európa jelentős gazdasági súlyt képvisel az EU-ban, ezért nem lehet úgy beszélni velünk, ahogy az utóbbi időben ez néha előfordult. Közép-Európa olyan súlyt képvisel az európai gazdaságban, amely tiszteletet parancsol."
Nem a tiszteletről van itt szó valójában, hanem egy ajánlatról, a négy ország "entitásáról", amely a kormányfő vágyai szerint akkor teljesedne ki igazán, ha Gdansktól Szicíliáig húzódhatna, önálló gazdasági-politikai övezetet alkotna az EU és Oroszország között. Ezért is szorgalmazza a délszláv térség - főként a "rokonlélek" Szerbia - uniós integrációját.
Minden tiszteletünk a térség gazdasági teljesítményének, de nem tudunk eltekinteni azoktól az uniós eurómilliárdoktól, amelyeket a haldokló, kultúrájában meghasonlott Nyugat adófizetőitől kapott felzárkózásra az utóbbi másfél évtizedben. S még így is: a V4 az EU GDP-jének 5,7 százalékát (népességének 12,5, területének 11,7 százalékát) adja.
Bármilyen politikai szándék, látomás mozgatja is a kormányfőt: a "kelet-közép-európai entitás" egyelőre a vágyak birodalmába tartozik.