„Ami itt történt, az bárkivel is megtörténhet” - Húsz kilométeren át tarolt a tornádó Csehországban

Két hete pusztított óriási vihar a magyar határtól egy órányi autóútra lévő dél-morvaországi településeken. Önkéntesek, milliárdos kár, képriport.

Először néhány, a szántóföld közepére hajított, hétrét hajtott villanyvezeték tűnik fel. Mellettük törzsüknél kiforgatott fák. Ahogy lassan beérünk a magyar határtól körülbelül egy órányi autóútra, mintegy száz kilométerre lévő dél-morvaországi kis faluba, Hruskyba, úgy válik teljessé a pusztítás képe. Két héttel a vihar után is látszik a tornádótölcsér útja - mint egy háborús övezet. Minden ház, így a templom és az útjába eső mezőgazdasági nagyüzem tetejét és a növényzetet is úgyszólván leborotválta a tornádó örvénye.

A kis mezőgazdasági falu lakosai már lefekvésre készültek, amikor június 26-án este a falu déli határában az akkor már fenyegetően morajló, sötét égből több, kisebb portölcsére ereszkedett alá. A falucska határába érve egyesültek és innen az örvény megkezdte pusztító, húsz kilométeres útját. Amerre elhaladt, a házak oldalán lövésnyomokra emlékeztető lyukak éktelenkednek: a forgó portölcsér gyakorlatilag mint a repeszeket lőtte ki magából az útközben felszippantott köveket, üvegszilánkokat, fémdarabokat.

A viharzónában a házak felét kellett időközben a földig lerombolni, mivel életveszélyessé váltak. A „tornádóösvényen” olyannyira eltűnt a falucska, hogy a maradék falcsonkokra utólag fújták fel neolux sprayvel az egykori utcaneveket. Sőt, volt, ahol még falcsonk sem maradt, itt földbe szúrt fatáblák – mint fejfák – jelzik az egykori utcákat.

Hrusky határában egy kisebb Gellérthegynyi törmelékhalom emelkedett ki a valaha volt házak összehordott maradékából. A település lakóinak jó részét evakuálni kellett, de vannak akik a tető nélkül maradt házaikban töltik az éjszakákat, nappal pedig romeltakarításon dolgoznak. Felettük a mindenfelé fecskék jajonganak: keresik a tetőkkel együtt eltűnt fészkeiket.

Miroslav Maroczki fémmunkás házának a tetejét is elvitte a vihar. Csak a fejét fogja: az előző hetekben szóba került, hogy viharkárra is biztosítását kellene kötnie, ám úgy volt vele, hogy inkább megspórolja ezt a pénzt. Ő maga nem volt otthon a katasztrófa idején, ám idős édesapja igen. Az öreg Maroczki fején most is jókora seb éktelenkedik, egy üvegszilánk sebesítette meg. A lakásukon vagy féltucatnyian dolgoznak. Mindannyian önkéntesek. Ahogy az úton-útközben sürgölődők túlnyomó többsége is Csehország minden részéből odaözönlött önkéntes.

Az egyikőjük, Eliska Dolezalova két napja érkezett a testvérével egy közeli faluból, éppen egy jókora tetőgerendát cipel a vállán. Segítünk neki és közben elbeszélgetünk. Korábban Londonban nővérként, majd Prágában grafikusként is dolgozott. „Ami itt történt, az bárkivel is megtörténhet” fogalmaz. Azt mondja, hogy várható volt, hogy előbb-utóbb valami nagyobb szerencsétlenség is történik, mert az utóbbi időben megszaporodtak a nagy viharok.

A tornádó utáni első héten több ezer önkéntes özönlött a területre, sátrakkal, hálózsákkal. Néhány hozzáértőbb építőmunkás irányította a munkájukat. Semmilyen juttatást, pénzt nem kaptak a munkájukért, csak élelemet, igaz azt is a környékbeli cégek, magánemberek adták. Érkezett adomány a szlovákoktól, csehektől és osztrákoktól is.

„Talán a koronavírus erősítette fel, hogy az emberek jobban odafigyelnek egymásra, törődnek másokkal" – véli Erika, aki IT cégeknél projektmenedzserként dolgozik. Megemlíti, hogy dizájner ismerősei a járvány súlyosabb időszakában szájmaszkokat gyártottak a rászorulóknak.

Az önkénteseket a regionális önkormányzat irányítja oda, ahová elkél a munkáskéz, részben helyi civil szervezők segítségével. Az egyik ilyen szervező Klara Sukhorova – ő egy turisztikai cégnél dolgozik párjával –, aki előbb az adományok eljuttatásában segédkezett, majd pénzfelajánlásokat is továbbított a hozzá fordult rászorulóknak.

Katonák, tűzoltók és rendőrök is szép számmal vannak még a területen. Úgy hírlik, hogy a miniszterelnök is járt az övezetben, ám őt kifütyülték, amikor milliárdos helyreállítási pénzeket ígérgetett, mivel a helyiek eddig nem sok mindent láttak az állami segítségből. Jobbára a civil szolidaritás segített nekik, nem az állam.

Többen is úgy vélik: bármikor bárhol megtörténhet az, ami Dél-Morvaországban történt. Az egyik önkéntes, Julije szerint éppenséggel egyre több ilyen tornádó lesz a globális felmelegedés miatt.

Nem messze mögöttünk egy ház áll, egyenesen a „viharút” közepén. Néhány tetőcserepet leszámítva teljesen ép maradt. Eszünkbe jut, amit a tornádókról eddig csak az amerikai dokumentumfilmekből lehetett tudni: a tornádó közepében mindig van egy szobányi nyugodt hely, ez a vihar szeme, egy pici kis érintetlen, nyugodt hely a kavargó vihar közepében.

Nem volt ilyen szererncsés a Moravska nova Ves szélén állott mezőgazdasági nagyüzem. Épülete teljesen elpusztult, a gépállományát ronccsá gyűrte a vihar, amely soktonnás traktorokat dobált szét és a környező földeken is elpusztította a termést. Az üzem vezetője csak a fejét fogja: a háború sem okozott volna ennél nagyobb, teljesebb pusztítást.

A falu polgármestere, Marek Kosut – a környéken meglehetősen gyakoriak a magyar hangzású nevek – csak nevet, amikor az önkéntesek számáról érdeklődöm. A kiosztott ételporciók mennyiségéből úgy becsüli, hogy nagyjából kétezer önkéntes lehetett csak az ő falujában. A településen egy lakos halt meg a viharban és több súlyos sérültet ápolnak most is. Ezer házból 350 ház szenvedett el valamilyen kárt, ebből 35-40-et a földig kellett rombolni. Előzetes becslések szerint a faluban több mint 1 milliárd cseh korona - magyar forintba ez 12-13 milliárd forint – kára lett a lakosoknak. A polgármester szerint a házakon öt év múlva nyoma sem lesz a pusztításnak. Ugyanakkor a falu fáinak évtizedekbe kerül, mire újra kinőnek.

Moravska Nova Vesből a vihar útján megyünk tovább: a portölcsér szinte centi pontosan az 55-ös út mentén haladt, így „sorra vette” a kis falvakat: Mikulcice, majd Luzice következett. Ahol elhaladt, kétszáz méteres körzetben mindent elpusztított maga előtt. Amikor az egyik letarolt buzatáblánál megállunk egy pillanatra, a mező közepén egy nagyfeszültségű kábel porcelán reléjét találom. Megemelem: jó tíz kilós. Kilométereket repítette a vihar a nagyfeszültségű vezetéktől.

Hodonin alatt ért véget a pusztítás, itt egy egész erdőt tarolt le az örvény, mielőtt feloldódott volna. A városka lakói ugyanakkor már biztosak: csak időlegesen mondott búcsút a tornádó. A környékbeli építészek már olyan házterveket javasolnak a helyieknek, amely atombiztos, beton pincével rendelkezik és könnyen, gyorsan újjáépíthető, könnyűszerkezetes a fal. Mint az Egyesült Államokban.